Eldarya (majdnem) kihalt faja

3.fejezet

- Szia Stella! - intettem a lánynak. 

- Szia Nevra! - mosolygott rám. Azt szerettem Stellábann, hogy sosem nyomult rám a kelleténél jobban. Tökéletesen lehetett vele flörtölgetni. 

- Mizujs? - kérdeztem féloldalas mosollyal. 

- Semmi. Kíváncsi vagyok erre az új csajra. Azt mondják, hogy a természet tündérek nagyon szépek. - nézett rám. 

- Nekem te vagy a legszebb. - kacsintottam. Halkan felkuncogott. 

- Lassan mennem kell, valamit megígérsz nekem? - váltott át komolyba. 

- Mit? - 

- Tartsd távol magad ettől a lánytól. Nem akarom, hogy bármit is elrontson. - 

- Ígérem. - bólintottam. Stella adott egy puszit az arcomra, majd elment. Nekem is csengetnek. Ideje a kristály terembe menni. 

- Nos, mint tudjátok manapság sok az eltűnés az erdőbe, ezért felfedező útra küldünk két embert. Nevra, te mész Florával. Vigyétek a familiárisotokat is. - zárta rövidre. Ennyit az ígéretemről. Miikonak nem lehet nemet mondani, főleg ilyen komoly dolgoknál. 

- Florának nincs familiárisa. - jelentkeztem. 

- De van. Nem rég kelt ki a Sabalia. - mondta Ezarel. 

- Eddig együtt voltatok? - vágtam egy fintort. 

- Öhm, mivel az én gárdámba került, igen. Elmagyaráztam neki a szabályokat, a teendőket meg azt, hogy hogyan szeretem a mézes teát. - vigyorgott. - Mondjuk az utolsót nem tudta hova tenni, szép és aranyos lány, de nagyon buta. - rázta meg a fejét. 

- Vagy csak nem ismer? - kérdezte Valkyon. 

- Szerintem inkább buta! - húzta szélesebbre a vigyorát, majd felém fordult. - Eszedbe se jusson Nevra! - felelte komolyan. 

- Micsoda? - 

- Rá mászni! Minden egyes gárda tagommal kikezdesz. Aztán az óráknál nekem kell hallgani. "Nevra így, Nevra úgy". Elegem van, ezt a lányt NEM fogod behálózni! Sőt. Stellával is beszélni fogok, hogy soha többé ne emlegessen a laborban. Olyan részleteket is elmesél a barátnőinek, ami engem baromira nem izgat, de másokat se. - korholt le. 

- Csezd meg, tehetek róla, hogy te kapod a legjobb csajokat? Ha Valkyon gárdájába kerülnének, akkor oda járnék. Ha az enyémbe, akkor... Na, hát akkor nem tudom, hogy mi lenne, mert nálam nincs egy dögös csaj se. - érveltem, szerintem ésszerűen. 

- Utoljára mondom. Akadj. Le. A. GÁRDATAGJAIMRÓL! - kiabálta az utolsó szót. 

- Vígasztaljon az a tudat, hogy Alajéaval sosem kezdenék ki. Túl irritáló és így is sokszor kell elviselnem a húgom miatt. Böeh. - nyújtottam ki a nyelvem egy öklendezés kíséretében. 

- Jajj, de jó nekem. Na és a többi lány? Vagy át fogsz rajtuk menni vagy már át mentél. - fröcsögte. 

- Ha lehet, akkor ezt máshol beszéljétek meg. Eleinte vicces volt, de most, hogy kezd komolyba átfordulni, már unom! Holnap délben indultok Florával. Most elmehettek, sziasztok! - intett Miiko, majd a papírjai között turkált. Először Valkyon ment ki, majd Ezarel követte és végül én zártam a sort. Becsuktam magam mögött az ajtót és lecammogtam a lépcsőn. A két barátom ott állt. 

- Te vagy én szóljak Florának? - 

- Tudod mit? Csinálj amit akarsz! Elegem van abból, hogy nem tartod tiszteletben a gárdás ügyeket. Nagyon mérges vagyok rád Nevra. - mért végig Ezarel, majd elment. Valkyon is indulni készült. 

- Hé! Hova mész? - kérdeztem. 

- Ezarelnek igaza van. Engem is zavar, hogy néha látlak a lányaim körül. Neked ez fordítva hogy esne? Gondolkodj egy kicsit, mert elszaladt veled a ló! - fordult meg, majd elsétált. Ezt is megcsináltam. Gratu magamnak. Nagyot sóhajtva indultam meg Flora szobája felé. Halkan bekopogtam. 

- Tessék! - szólt ki gyengéd hangon. 

- Szia Flora! - nyitottam be. Éppen az ágyán ült és a Sabaliát simogatta. 

- Szia Nevra! Ezarel miért mondta el nekem azt, hogy hogyan szereti a mézes teát? - kérdezte. 

- Mert egy idióta. - 

- Ohh, értem. Miért jöttél? - tette fel az újabb kérdést. 

- Van egy jó hírem. Holnap küldetésre megyünk, te meg én. Meg persze a familiárisok. Az erdőt fogjuk át fésülni, mert sok az eltűnés. Délben indulunk. A kapunál találkozunk. Jó éjszakát! - mosolyogtam, majd elmentem. A gondolataimba merülve sétáltam a szobám felé, aminek az ajtaja nyitva van... Rajtam kívül még két embernek van hozzá kulcsa. Karennek és Stellának. Idegesen léptem be az ajtón, majd csuktam be. 

- Karenn? - kérdeztem. 

- Nem egészen. - jött a válasz. Az ágyra pillantottam és Stella feküdt ott, selyem fehérneműben. Mosolyogva végig mértem.............................