Eldarya (majdnem) kihalt faja

10.fejezet

A terv szerint az emberek szállingózni fognak a helyeikre 23:00-tól 23:30-ig. Én és Valkyon a kapunál leszünk néhány tapasztaltabb és ügyesebb tündérrel. A várakozás felemésztő volt. A gyomrom görcsben volt és hihetetlenül izgultam. És akkor 23:59-kor megtörtént amire vártunk. Stella robogott végig az úton és nyitotta ki a kaput egy egyszerű bűbájjal. 

- Szép volt! - veregette vállba egy ismeretlen pasas. Hatalmas nagy csőcselék indult meg az ösvényen. Tekintettemmel megkerestem Valkyont, majd jeleztem neki, hogy mikor támadjunk. Az utolsó kettő tag is belépett a kapun. Amint elénk értek, mi ketten Valkyonnal megfogtuk őket hátulról és csendes módszerrel kiiktatuk őket. Át vettük a helyüket és a csapatainkkal együtt ballagtunk a támadók mögött. 

- Remélem tudod Stella, hogy a Kékség büszke lesz rád amiért ilyen profin átverted Miikoékat. Szerintem elő is fog léptetni miután megvertük ezeket a pancsereket! - mosolygott rá egy férfi. Valkyonnal össze néztünk, itt az idő. 

- Nos, hogy is mondjam? Mi nem nagyon hisszük, hogy lefogtok győzni minket. - feleltem nyájasan. A csapat megtorpant, majd lassan, szinte egy emberként fordultak hátra. Mikor megláttak minket egy  "mi a franc?" kérdés suhant át tekintetükön. Stella tért magához először. 

- Nevra, szívem. - lépett hozzám. - Meg tudom magyarázni! - fogta könyörgőre. 

- Jó, majd megmagyarázod a túlvilágon! - vettem elő a tőrömet, mire kettőt hátra lépett. Egy random srác hátra lökte és ő is elővette a fegyverét. 

- Már értem, hogy Stella miért örült minden egyes találkozásunknál. - mondta gúnyosan. 

- Ezt meg hogy érted? - kérdeztem. 

- Stella titokban végig velem volt együtt, ne hidd már, hogy egy olyan kis piperkőc, mint te jelentett neki bármit is. - nézett végig rajtam lesajnálóan. 

- Ohh, igen? Már én is értem, hogy Stella miért volt olyan vad az első alkalomnál. Biztosra veszem, hogy egy magad fajta nem tud rendesen kielégíteni egy csajt se. - húztam gúnyos mosolyra a szám. A fiú dühbe gurult. Nem tudta, hogy nekem olvasson be még egyet vagy Stellát vonja kérdőre. Végül az utóbbinál döntött.

- Ti komolyan dugtatok? Azt mondtad, hogy csókon kívül semmi nem volt, sőt azoknál is úgy kellett a hányásod vissza tartani! - kiabálta. 

- Én, öhm.. - kezdett magyarázkodni a lány. 

- Hát rosszul mondta. - kezdtem bele a mondandómba. - Megnyugtatlak én helyetted is kielégítettem, sőt gyakran panaszkodtak a főhadiszálláson a hangokra. - bólogattam. 

- Te rohadt, szemétláda! - fröcsögte. - Ha már itt vagyunk, akkor derüljön ki minden. Kivel feküdt még le Stella? - pillantott körbe, mire többek (Eelből és az ellenségből is) felnyújtotta a kezét. 

- Megtudom magyarázni! - hüppögte a lány. 

- Hagyd csak. Senki nem kíváncsi semmilyen magyarázatodra! - mordult rá a fiú. Stella könnyekkel a szemében futott ki a kapun. Jó volt látni ezt a jelentett és ahogy észreveszem a másik fiú is osztja a véleményem. Szólni akartam, mert érzékeltem, hogy a srác nagyon összetört, de a semmiből a földbe fúrodott egy lángoló nyílvessző pár méterre köztem. Felnéztem és a fal tetején a többi csapat volt. Valkyon kiadta a jelet, hogy a többi csapat is előjöhet és ott, akkor nem ismertünk kegyelmet..........