◐ Scientology II - TaeKook ◑ /szünetel/

◐First◑

Taehyung és Kook miután kibékültek, közel kerültek egymáshoz. Megosztottak a másikkal mindent, együtt mentek vásárolni, együtt játszottak videojátékokat és persze együtt is voltak benne a legtöbb "családi" balhéban. Aminek a következményét közösen vitték el a hátukon amíg JinWoo a kanapén terpeszkedve nézte kedvenc műsorait.

Guk azonban kezdte magát furcsán érezni hyungja közelében. Tudta, hogy valószínűleg évek óta nem közömbös neki a fiú, mégis csak most realizálódott benne teljesen. Ettől pedig megijedt. Félt, hiszen régen is elárulta őket a barna. Félt attól, hogy ez ismét bekövetkezik. Félt, mert nem akarta elveszíteni Taehyungot.

Az utóbbi pár hétben zárkózottabb lett, kevesebbet lógott az idősebbel és ritkábban is jött ki szobájából a hétvégén. Inkább bezárkózott, mint sem szembe nézett volna a valósággal.

- JeongGuk, nem mondom még egyszer! - a mostani is egy ilyen helyzet volt és JinWoo kezdett ideges lenni emiatt. Tudta jól, hogy beszélnie kell a fiúval, mert ez nem mehet így tovább.

- Komolyan nem hiszem el, hogy mindig egy pálya kellős közepén kell abbahagynom! - méltatlankodott Kook de erőt vett magán és felkelt szőnyegéről. Ahogy felállt megszédült, ijedtében az egyik hangfalba kapaszkodott ami a fiúval együtt zuhant a földre. Sajgó fejét fogva kísérelte meg újból a mozdulatot ami ezúttal sikerült is neki, majd lassú léptekkel indult meg lefelé a lépcsőn. Nem csak a fejfájása miatt haladt lassan. Taehyungot sem igazán akarta látni.

- JungKook, minden rendben? Mi volt ez a nagy zaj? - kukucskált ki a konyha boltíve alól a barna, szemeivel méregetve a lefelé igyekvő fiút.

- Minden oké.. - motyogta karcos hangon a fiatalabb és a korlátba kapaszkodva állt meg egy pillanatra. Füle zúgott, látása homályosult, az egész lakás forgott körülötte. Úgy gondolta csak egy kis pihenés kell neki, de a következő lépésnél megszédült, kezével épp hogy sikerült megkapaszkodnia - Taehyung.. azt hiszem valami még sincs rendben..

A folyosó nyirkos, dohos levegője méreg volt a három fiatalnak. A mindenfelé szerteágazó folyosórendszerben teljesen elvesztették a fonalat, esélyük sem volt megjegyezni az utat amelyen idáig elvezették őket. A barna srácot nagy nehezen elválasztották barátaitól és emeletekkel feljebb lökték őt egy szobába. Egy túl ismerős szobába. Mielőtt észbe kaphatott volna a hatalmas fém ajtót rázárták, kiabálása hiába való volt.

A rózsaszín tincses alacsony huszonévest és a fekete hajú tinédzsert szintén egy szobába vitték ahová később egy fiatal nő is csatlakozott. Guknak kétszeresére nőttek szemei, megszólalni azonban nem tudott. Mintha nem lettek volna hangszálai, nem jött ki hang a torkán. Hiába tátogott, semmi. A nő beszélt és beszélt, tekintete rideg volt. Ahogy befejezte monológját kilépett a szobából és tovább indult a folyosón, ahová a fiúk is követték.

- Szerinted jól van?

- Láza nincs, viszont elég sápadt.

JeongGuk mocorogni kezdett a kanapén, majd szemeit lassan nyitotta fel. Feje még mindig lüktetett és a hirtelen fény sem esett jól neki.

- Hála az égnek Kook, mi történt? - rohamozta meg a fiút azonnal JinWoo és hideg borogatást tett homlokára. Mikor szemei megszokták a lámpafényt, lassan vezette végig tekintetét két lakótársán.

- Azt hiszem láttam anyukádat Tae.. a Szcientológián. Nem volt egyedül. - sóhajtott fájdalmasan és félve barátai szemébe nézett - Ott voltunk vele mi is.

Tökéletesebb életük nem is lehetne, nem igaz?

Most pedig megyek, és nagyon de nagyon gyorsan előkotrom valahonnan a szókincsemet. 😂

A frissítés várhatóan szerdán, pénteken és vasárnap lesz, ha nagyon megcsúszok akkor hétfőn és pénteken, de igyekszem. ^^

Pussz <3