Én: *késik tábori foglalkozásról*
G.néni: Hol jártál, báránykám?
Én: zöld erdőben, asszonykám.
G.néni: mit ettél, báránykám?
Én: pillecukrot, asszonykám.
G.néni: mit ittál, báránykám?
Én: csapos vizet, asszonykám.
G.néni: ki vert meg, báránykám?
Én: én magamat, asszonykám.
G.néni: sírtál-e, báránykám?
Én: öreg vagyok én már ahhoz, asszonykám.
*Egy lány azt akarta, hogy rajzoljak, ezért kértem, hogy mondjon országnevet*
Lány: Bács-Kiskun?
Én: -Szolnok megye. Az megye.
Lány: Budapest?
Én: az város.
Lány: Sopron?
Én: az is város.
Lány: Los Angeles?
Én: az még állam.
Lány: Van neked állad?
Én és Á.: (Énekelve a Let it go-ra)
Az úthenger
Ma a hegyeken át,
Ugye lapít ez a gép?
A beton is szépen áll majd,
Ha nem járkálják szét.
Vajon, ha szétjárkálják,
Használható lesz-e,
Vagy kátyús út,
Ami nem megy messze?
Előttünk haladó lányok: *hátrafordulnak* ez meg mi?
Én: értelmesen töltöttük el a tegnap esténket.
Én: *mezítláb vár a szállodában, hogy lemenjenek szaunázni*
Apa: nincsen papucsod? Ne gyere már mezítláb!
Én: apa, én a Széchenyi kastély udvarán apró darabos kavicsok ön járkáltam mezítláb!
Apa: jó, de ez egy szálloda!
Én: az meg egy kastély!
