Osztály: Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Z. bácsi: És a ti lelketeknek, evör for evör.Valaki: *mond valami tök egyértelmű dolgot*
Osztály: Wáááááoooooo(Van egy ilyen szokása az osztályunknak, ez a wáózás. Az iskolában már mindenki tapasztalta)
A Lautitiás szellembálna az ofőnk.
Itt D. éppen azt bizonygatta, hogy olyan kárácsonyos hangulat van, még minden. Aztán beírta, hogy füstszag van és hogy az milyen karácsonyos.
M.-nem nagyon fájt a lába. Amúgy ő az osztály mondhatni örökmozgója
Ténylef nehéz elképzelni róla, hogy egyhelyben van.
Az viszont, hogy beszélget a hörcsögeivel, kicsit sem lep meg xdValaki: Annyira fáj a lábam...
Valaki az osztályunkból: Mi fáj?
Én: A SZÍVEM, A SZÍVEM
Teljes osztály: A SZÍVEM AZ FÁJ
INNI KÉNE INNI KÉNE EGY KIS RUMOT
AKKOR TALAN ELMÚLIK A SZÍVFÁJDALOM!
(Tavalyi sztori, miután az előző ofőnk óráján énekeltünk ezt:
Á.néni: Ki tanította ezt nektek?!
Osztály: B.!
Én: Én!
Á.: *Elszörnyűlködve néz rám, akiről az életben nem gondolta volna ezt*(D.: Kellene nevet adni mindenkinek az osztályban, olyan országokat!
Én: *végigfut a fejében a teljes Hetalia, Polandball és Countryhumans fandom* igazán?
D.: Igen!
Én: És szerinted én milyen ország lennék?
D.: *Leül velem szemben* Oroszország.
Én: *meglepődök* hogyhogy?
D.: Khm... ruszki.
Én: *eszébe jut, egy évvel ezelőtt hogyan rohantak végig a folyosón ruszkit ordibálva* óó!