Amikor apa elkísér valahova...
Én: E.-vel ilyenkor mindig arról szoktunk beszélni, hogy ő kipanaszolja nekem magát mindenről, még mesél, még én is mesélek kicsit, már ha szóhoz jutok, még a musicalekről.
Apa: A musical egy olyan műfaj, amelyben a szereplő a mondanivalóját, ami gyakran alapjában véve két mondat, nyolc percen keresztül énekhanggal ad elő. Gyengébbek kedvéért rengetegszer megismétli, a mondandóját.
Én: 😂😂 kész a definíció 😂😂
Apa: oké, jöhet a második, a panaszkodás. Nem találtam a sapkáját és ezért most fázik a fejem, mert nem tudtam felvenni a sapkát, amit nem találtam.
Én: és most musicalesen?
Apa: musicalesen??
Én: *bólint* musicalesen.
Apa(énekelve a dőlt betű, próza a sima): óóó, ezt három soron át, a sapkáám, ezt megismételjük egy csomószor, közben ugrálunk meg táncikálunk *forog a ugrál*, majd kimondjuk az igét is, ELVESZETT!!!, majd előröl ismételjük, a sapkáám, majd, hogy akik nem hallották először, még a hülyék le ne maradjanak róla, a történést is megismételjük, hogy elveszett, ezt sokszor megismételjük, miközben teljesen felesleges mozdulatokat hajtunk végre.
Én: 😂😂😂😂
