Idén nyáron

1.fejezet

2020.07.08
Holnap lesz a születésnapom és már mindenki arra készül, hogy a legnagyobb melepetést okozza nekem. Őszintén imádom amikor egy évben egyszer nem a csoda báttyam árnyékában létezem.
A barátnőim remélem lassan ide érnek, hogy ne unjam magam halálra a nagy semmittevésben. Jessica és Amber bármit megtesznek annak érdekében, hogy ne unatkozzak, főleg a születésnapom előtt. Anyától ezért is kaptam ezt a naplót a tavalyi szülinapomra.
*CSENGETTEK*
Ahogy meghallottam a csengőt azonnal felpattantam a fotelemből és rohantam az ajtóhoz.
Kinyitottam és rögtön Jessica óceán kék szemével találkoztam. Magamhoz szorítottam mintha évek óta nem találkoztunk volna.
- Amber hol van? -kérdezem miközben nézelődök ki az utcára.
- Úgy volt, hogy együtt jövünk de azt mondta, hogy gyorsan el kell intéznie valamit aztán jön. -felelte Jessica és belépett az ajtón.
Mivel tudom, hogy Jess nálam jobban csak a hasát szereti ezért a konyha felé vettük az irányt, annak reményében, hogy Master Chef-ek módjára elkészítünk egy tepsi browniet.
-És mi a helyzet Aidennel? -érdeklődik Jessi.
-Nyíltan megvalva nem tudom -felelem
-Érzel iránta még valamit? -faggat Jessica
-Nem vagyis meglehet... -miközben ezt kiejtem a számon újra eszembe jut minden egyes vele töltött perc, majd azon kapom magam, hogy könnyezik a szemem.
Jess nem mond semmit csak szorosan magához ölel, megnyugtat a mangó illatú parfümje. Addig ölel amíg nem hallunk ismét csöngetést. Amíg én a konyhába vagyok és próbálom eltüntetni minden jelét annak, hogy sírtam Jessi beengedi Ambert aki a hatalmas pozitivitásával beragyogja az egész házat.
-Micsoda finom illatok -állapítja meg miközben sietve halad felém.
Szorosan megöleljük egymást majd mélyen a szemembe néz.
-Félelmetes amikor ezt csinálod ugye
tudod? -közlöm vele nevetve.
-Meglehet viszont, te sírtál! Mi a baj? -összeszorul a torkom. Ezt meg mégis hogy? Mintha egy boszi lenne vagy valami gondolat olvasó.
-Nem szeretnék róla beszélni -jelentem ki majd leülök az egyik bár székre.
-Aiden... -próbálja Jessica ezt úgy közölni Amberrel, hogy én véletlenül se halljam meg. Sose tud Jess hallkan beszélni.
-Na ide figyelj csajszi, nincs rá szükséged -jelenti ki Amber, közben pedig a mellettem lévő széken foglal helyet.
Ránézek és megvonom a vállam.
-Nem szeretném folyamatosan az Aiden témát hallgatni egyszerűen csak felejteni akarok és kész -szólalok meg egy kicsit erélyesebb hangon.
-Sarah... -sóhajt fel Amber.
Oda fordítja az arcom maga felé és letörli a könnyeim.
-Nem hozzuk fel többet -nyilvanítja ki mosolyogva.
Kiveszem a browniet a sütőből kirakom egy tányérra és felmegyünk a szobámba, hogy valójában beinduljon a csajos este.
-Holnap leszel 18 éves Sarah, mi lesz az első dolog amit megszeretnél tenni? -szegezi nekem a kérdést Jess
-Hát nem is tudom, nincs semmi ötletem mindent ugyan úgy tervezek csinálni mint ahogy eddig volt.
-Na ne viccelj nagyi, mozdulj ki egy kicsit a komfortzónádból -ordítja Amber miközbe oldalba lök.
-Huh oké, hát talán elmennék egy jót bulizni -jelentem ki teljes mértékbe megelégedve a saját válaszommal.
Amber és Jessica pedig csak néznek rám mintha nem tudnák, hogy nekem már ez is hatalmas lépés.
-Hát rendben -neveti el magát Amber és megdob egy párnával.