Idén nyáron

8. fejezet

Amikor megláttam az üzenetet hirtelen olyan érzésem támadt mintha valaki ránehezedett volna a mellkasomra. Nem tértem észhez egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez megtörténik, nem is ismerjük egymást.  

Aaron Anderson

Sarah itt vagy?

Én

Igen itt vagyok csak nagyon megleptél ezzel az üzenettel...

Aaron Anderson 

Próbáltam, magamba megoldani, de nem ment jobbnak éreztem ha elmondom neked.

Én

Ezt nem érzem telefon témának, nem szeretnél átjönni és inkább itt megbeszélni ezt az egészet?

Aaron Anderson

1 óra és ott vagyok!

Miután megkaptam a válaszát félre dobtam a telefont és reménykedtem abban, hogy van 1 órám arra, hogy készülődjek Aaron fogadására. Felkeltem az ágyból, elindultam a sminkes asztal felé amikor is hangos kiabálásra lettem figyelmes. Amber hangját hallottam (az Övét mondjuk lehetetlen lenne nem hallani) és egy halkabb férfi hangot. Először nem akartam felfigyelni az esetre de amikor hallottam valami pohár törésre hajló hangot felpattantam és kirohantam a szobából. 

-MITÖRTÉNIK ITT?! -ordítom el magam amikor a szemem elé tárult a káoszba borított konyha látképe.

Amber éppen a földön szedi össze a nem régiben összetört pohár darabkáit.  Aiden pedig a kanapén ül Jess pedig mellette. 

A hangos üvöltésemre mind a hárman felfigyeltek, felém irányult mind a 6 szem és engem nézett, hogy most vajon mi lesz a reakcióm a történésekre. 

-Amber jól vagy? Nem vágtad meg magad? -futottam oda hozzá és láttam, hogy fizikailag semmi sérülés nem érte. Segítettem neki összeszedni az üveg szilánkokat. 

Amint ezzel végeztünk a kanapén fészkelődő két jó madárra vetettem egy szúró pillantást, amiből Jessica érezte is, hogy várom a magyarázatot. 

-Ne nézz így rám én is ugyan olyan ártatlan szemlélő vagyok mint te -válaszol Jess és védekezően maga elé emeli a kezét.

Aidenre rá se akartam nézni a történtek után, tehát Amberre néztem aki rögtön elfordította a fejét. 

-Mi történt? -érdeklődtem 

-Ide jött ez nem épp elég ok azért, hogy kiboruljak? -Amber teljesen magán kívül van Aiden jelenlététől, látszik rajta. 

-Ezért nem kellett volna széttörni egy poharat...-válaszoltam miközben a kukára mutattam, amiben pihentem a pohár apró szilánkjai. 

-Nem akartam eltörni, csak nagyon figyelmetlen vagyok és elejtettem... -nem is bír a szemembe nézni nagyon idegesítő amikor így viselkedik. 

-Érteeem..... -folytattam volna a mondandómat, de megzavart egy hangos kopogás.

A fejemhez kaptam, ATYA ÉG ennyi az idő és még kész se vagyok. Gyorsan az ajtóhoz siettem és kínos mosollyal fogadtam Aaront.

-Hello Sarah -ölelne meg de ahogy beljebb lép meglátja Aident ezért visszahuzódik és kérdőn néz rám.

-Ő miért van itt? -néz rám és látom rajta, hogy idegesíti Aiden jelenléte. 

-Nem én hívtam magától jött -súgom neki oda, majd hallom, hogy valaki felkelt a kanapéról és felénk tart. Nem akartam hátra nézni, és reménykedtem, hogy Jess legyen az. Hát nem ő volt... Aiden jött oda majd átkarolta a derekam majd megpuszilja az arcom. Aaron szemei tűzben égtek amikor meglátta ezt a mozdulat sorozatot.  Hirtelen ért engem is ez az egész, amit Aiden csinált. Próbáltam szabadulni a kezei közül de egyre jobban szorított magához. 

-Engedj el -kiáltottam rá és tovább erősködtem, hogy elengedjen. Meglazult a keze és végre kitudtam törni a kezei fogsága alól. Gyűlölettel teli arccal ránéztem.

-Borzalmas vagy, nálad undorítóbb embert még nem láttam, menj innen most rögtön -mondtam aztán hatalmas léptekkel a szobám fele indultam. Aaron követett, bejött a szobába és leült mellém az ágyra. 

-Nem értem miért csinálja ezt... de nagyon sajnálom, hogy ez a találka megint nem úgy sikerült ahogy akartam.... -sajnálkoztam, majd Aaron elkezdett nevetni. 

-Valóban mindig valami konfliktus helyzetbe csöppenek mostanában ha a közeledben vagyok...-annyira aranyos ahogy mosolyog, nekem is egy halvány mosoly látszódott az arcomon                    

-Szeretem amikor mosolyogsz -mondta miközben végig simította az arcom. 

-Köszönöm -érzem, hogy pirul az arcom.

Elkezdett közelebb hajolni hozzám, annyira közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem minden lélegzet vételét. A kezét az arcomra tette és elkezdett vonzani magához....a szívem egyre gyorsabban dobogott...el se hiszem, hogy megtörténik...végre túl tudom magam tenni Aidenen, az ajkunk már majdne.....

-Sarah én nem akarta....-lép be Aiden majd gyorsan felpattanok az ágyról és ismét két tűz közé estem.