Idén nyáron

3.fejezet

                                     2020.07.10
   -Gyerünk ébresztő álomszuszék, ugye nem szeretnéd lekésni a gépet?
Kelt ezekkel a csodás szavakkal Amber aki mintha le se feküdt volna egész éjjel.
-Na kelj fel -szólal meg Jessica is.
-Mennyi az idő?
-7:30 úgy hogy igyekezz mert el kell érnünk a gépet így is tovább aludtál a kelleténél -siettet Amber közben pedig már teszi rendbe az ágyamat.
Gyorsan felveszem a ruhám és megmosakszom majd a reptéren veszek magamnak valami ennivalót.
Mire úgy rendesen magamhoz tértem már a reptéren is voltunk.
-Az lesz majd a mi gépünk. -mutat egy gépre Jess az ablakon keresztül.
Mindenki vett magának egy kis péksütit és leültünk, hogy el tudjuk fogyasztani a szerzeményeink.
Amikor végre fel tudtam fogni, hogy most mi is történik nevetni kezdtem mint valami őrült. Amber és Jess nem kérdezett semmit csak velem együtt nevettek.
Ahogy a gépünk fele mentünk a nagy tömegbe véletlenül összeütköztem egy fiúval.
-Úristen, bocsi jól vagy? -érdeklődöm a fiútól.
-Basszus... -szólal meg majd rám néz
-Jaj jézusom te vérzel -gyorsan előkaptam a táskámból egy zsepit és a fejére nyomtam -Nagyon sajnálom én én nem akartam neked menni kérlek ne haragudj -magyarázkodom mire feláll és a szemembe néz.
-Semmi baj én is figyelhettem volna jobban. Amúgy Aaron vagyok -mosolyog rám miközben szorítja a fejéhez a zsebkendőt.
-Sarah vagyok.
-Nagyon szép neved van Sarah.
Mosolygok hirtelen nem tudom mit tudnék most mondani hiszen az előbb ütköztünk össze.
-Nos Sarah hova lesz az utad?
-Londonba megyek a barátnőimmel. -majd hirtelen a fejemhez kapok és elkezdek rohanni Amberék után, hála az égnek nem mentek messze biztos feltünt nekik, hogy lemaradtam.
-Végre, hol voltál? -kiált nekem Amber.
-Sehol csak kicsit elvesztem de most már itt vagyok, mehetünk.
Felszálltunk a gépre én egyedül ültem mert tudom hogy Jessica csak ablak mellett érzi jól magát, ugyan úgy ahogy én is ezért, bevállaltam, hogy mellém fog ülni egy vadidegen.
Éppen a fülhallgatómat igazgattam amikor megláttam, hogy Aaron veszi felém az irányt és pontosan mellettem foglal helyet. Nem mertem ránézni csak meredtem magam elé. Felszálltunk és az első 5 percben Amber és Jessica elaludt, tehát egyedül maradtam egy kínos helyzetben.
-Hát hello Sarah ismét -köszön nekem Aaron, miközben valami újságot olvas.
-Fura nem - nevetem el magam
-Mégis mi fura? -kérdezi és rám néz.
-Hát, hogy pont a te jegyed szól mellém, és az előbb pont miattam vérzett a fejed -éreztem, hogy elvörösödik az arcom.
-Ugyan, ez csak a sors keze.
Miközben rám mosolyog nem tudom levenni a szemem a gödröcskéiről. Annyira aranyos.
-Miért bámulsz?
Úristen ennyire feltűnő vagyok, elfordítom a fejem.
-Oh hát én nem, bocsi -magam elé bámulok de érzem magamon a tekintetét.
-Nagyon szép vagy Sarah.
Majd kiesik a szivem a helyéről nem tudom mit mondhatnék most erre.
-Pisilnem kell -jelentem ki hirtelen -Mármint kérlek engedj ki mert el kell mennem mosdóba.
Felállt én pedig elmentem és bezártam magam a wc-be.
Miért mondta ezt? Nem is ismerjük egymást! Most nekem visszakéne mennem és leülni mellé? Hirtelen megszakítja a gondolataimat az, hogy valaki a piros színt nem ismerve be akart törni a wc-re. Kimentem és visszaültem a helyemre.
-Köszönöm -feleltem pár perc kínos csend után.
-Mit? -kérdezi Aaron és rám néz.
-Hát, hogy szépnek tartasz.
-Nem kell megköszönni nem azért mondtam mert bármi választ vártam csak egyszerűen úgy éreztem, hogy ki kell mondanom.
Annyira meg voltam szeppenve, hogy hátradöltem és becsuktam a szemem hátha én is át tudom aludni az utat.
-Sarah
-Igen? -kinyitom a szemem és látom, hogy Aaron ébresztget.
-Unalmas így az út, nem szeretnél velem beszélgetni?
-Miről tudnánk beszélgetni? -nézek rá érdeklődő arccal.
-Beszélj magadról mondj el mindent amit tudni kell rólad.
-Huh.. oké. 18 éves vagyok tegnap óta. Anyukámmal és a báttyammal élek. És ez a 2 csodás leány mögöttünk a legjobb barátnőim Jessica és Amber -fordulok hátra hátha valamelyikük már fent van és ki tud menteni ebből a kínos szituációból. -Most mesélj te!
-Rendben! 20 éves vagyok. Van egy hugom és két öcsém akik anyukámmal és apukámmal élnek Londonban.
-Te is Londonban éltél?
-Igen -válaszól és ismét rám mosolyog.
Elkapom a fejem, hogy elkerüljem a szemkontaktust. Beszélgettünk még pár dologról amíg oda nem értünk Londonba. Amikor leértem a gépről elkérte a telefonszámom, majd megadta az övét.
-Ha volna kedved találkozni hívj nyugodtan. -jelenti ki és távozik.
-Foglak -kiabálok utána.
Amikor elmúlt az izgatottságom rájöttem, hogy mit is mondtam, rögtön elszégyeltem magam.
Éppen a szállas előtt voltunk amikor pittyegett a telefonom és ez az üzenet fogadott

Aiden White
Sarah nem tudlak elfelejteni, próbáltam, de nem ment, megbeszélhetnénk?