Lassan fél év telt el azóta, hogy Sasuke kijött a kórházból és Itachi pedig visszajött Konohába. Látszólag minden visszatért a normál kerékvágásba, azt leszámítva hogy Sakura továbbra sem rajongott megszállottan a kisebbik Uchiha után mint azelőtt. A mai nem sem különbözik a többitől, a fekete hajú fiú felkelt az ágyból reggel 7-kor, lezuhanyzott majd lement a konyhába ahol Itachi már várta a szokásos reggeli 50 tükörtojással. Miután jóllakott és sikerült levakarnia bátyját magáról elindult az edzőpályára, ahol a szokásos reggeli műsor fogadta.
- S-s-sakura! Be-beszéljük meg jó? - hátrált remegő hangon Naruto a rózsaszín hajú lány elől, a sensei pedig nevetést visszafojtva állt mellettük.
- Narutoooo! Most megöllek! - kiáltotta Sakura idegesen majd a szőke barátja már repült is felfelé vagy 150 métert.
- Hmm jóreggelt! - köszönt Sasuke, amikor odaért mit sem törődve azzal, hogy csapattársa most szállt el az edzésről.
- Szia Sasuke! - köszönt vissza Kakashi sensei és Sakura egy nagy mosollyal.
- Visszahozzam a balféket? - kérdezte Sasuke unott arccal.
- Légyszíves! - válaszolt Kakashi majd elővette a Nyalifali könyvet, hogy tovább olvassa.
10 perc múlva a kisebbik Uchiha visszatért a szőke barátjával a vállán mert az még mindig eszméletlen volt. Amikor ledobta a földre a fiú valamit akart mondani csak mivel nagyon halk volt nem értették így közelebb hajoltak a fiúhoz.
- Naruto?! - szóltak a sráchoz.
- R-r-ramen! - mondta halkan a szőke hajú majd a szó hallatán csapattársai mind a fejüket fogták.
- Ez már megint idióta! Keltsd fel Sasuke! - mondta Sakura, majd Sasuke jól megcsípte Narutót, aki visítva ugrott fel.
- Áááááuuu!! Sasuke te normális vagy? - hitetlenkedett Naruto.
- Fogd be Naruto! - szólalt meg a rózsaszín hajú lány, mire a srác befejezte a hisztit.
A továbbiakban edzettek és gyakoroltak hiszen volt még hova fejlődni majd elmentek közösen az Ichirakuba enni egy rament.