Vérvörös

2.

Kinyitom a szemem és körbe pillantok. Hol a fenében vagyok.? Nagyon szép a szoba és isteni illat jön kintről. Vajon Jasson hozott ide engem és még reggelit is készít nekem.? Igen tipikus Jasson lenne,mindig is szeretett el kényeztetni. De még mindig nem értem mit keresett az éjszaka közepén az erdőben. Be nézek a takaró alá egy ferfi póló és bugyi van rajtam,úristen még át is öltöztetett.? Mi a picsa folyik itt.? Kezdem úgy érezni hogy nem a véletlen műve volt az hogy tegnap pont az erdőben botlottunk egymásba. Félnem kéne.? Ahh nem,hisz ő csak Jasson. Biztos vagyok benne hogy van észszerű magyarázata a dolgra. Ki vergődöm a hatalmas pihepuha ágyból és az óriási tükör elé lépek, egy darabig csak bámulom a tükörképmet majd úgy döntök hogy fel öltözök és meg keresem Jassont elég ilyesztő ez a helyzet még így is hogy tudom biztonságban vagyok itt vele. Nyikorgást hallok és akaratlanuk is össze rezzenek. Jasson lép be az ajtón és csodálkozva szemléli hogy már ébren vagyok.
- Jó reggelt csipkerózsika. - vigyorog rám az ajtóból. Istenem hogy nekem mennyire hiányzott már hogy halljam a hangját és lássam azt az édes mosolyát. De két éve ez számomra meg szűnt egyik pillanatról a másikra. Nem volt fair hogy csak úgy lelépett minden figyelmeztetés nélkül,nem is értem miert tette. De most lesz lehetőségem ezt is meg tudni. Még mindig iszonyú dögös pasi. Éj fekete haja most mintha még sötetebb lenne, gyönyörű zőld szeme még mindig úgy ragyog ahogy rám néz vele és a teste... Ő még mindig az a tökéletes pasi akit minden lány meg akar szerezni magának. Én meg... Nos hát,fogalmazzunk úgy hogy én meg már túl vagyok a fény koromom. Kinézetre legalabbis biztosan. Csak bámulok rá,anyi mindent akarok mondani de a szavak valahogy mégsem jönnek ki a számon.
- Ohh szia, jó reggelt. - ennyit sikerül kinyögnöm, miért vagyok zavarban.? Miért van még mindig ilyen nagy hatalma felettem.? Hogy ha a közelemben van nem tudok beszélni se semi. Csak vigyorgok mint egy idióta. Olyan rohadt érzés ez. De most pont kapóra jött hogy tallálkoztunk és itt vagyok nála. Van mit meg beszélnünk és így legalább pár napot el tölthek itt amíg ki találom hová megyek és mihez kezdek az életemel. Biztos nem bánja majd ha maradok.
- Gyere készítettem reggelit, együnk és közben el mesélheted hogy mit csináltál tegnap éjszaka. - fel kapom az ágyról a puha plédet és magam köré terítem. Jasson csak mosolyog és el indul lefelé,én is szorosan a nyomában vagyok és követem őt a konyhába. Nagyon szép korszerű konyhája van. Pult rendszerel és minden mással ami csak szükséges egy konyhába.
- Miért hoztál ide engem Jasson.? És mit csinaltál az erdőben.? - bombázom a kérdésekkel miközben asztalhoz ülünk. Nem válaszol egy szót sem szól, csak elém teszi a kaját és le ül velem szembe.
- Jasson..! - követelőn nézek rá. Igazság szerint nem kérem hogy válaszoljon hanem parancsolom. És ha nem felejtette el hogy mien vagyok akkor ő is tisztában van azzal hogy kénytelen lesz válaszolni még ha nem is akar.
- Vadásztam Sophie.! De nem ez a lényeg. Annál inkább érdekelne hogy te miért nem otthon voltál a vőlegényeddel.! Mit kerestél kint az isten háta mögött telefon és minden nélkül.? - a pillantása aggodalommal van tele.
- Csak kocsikáztam ki szelőztettem a fejem. - hazudom,csak nem meselhetem el neki hogy rajta kaptam az én"tökéletes" pasimat egy másik lánnyal az én ágyamban pont az esküvőnk előtt egy nappal. Elég megalázó lenne számomra ezért nem is osztom meg vele ezt az élményt.
- Túl jól ismerlek ahoz hogy ne vegyem észre ha hazudsz. - el csen egy pirítóst a tányéromról mire én olyan fejet vágok mint egy durcás kislány és meg dobom egy paprika darabbal. Hangosan fel nevetünk minden kettem és csendben folytatjuk reggelit. Örülök hogy nem firtatja tovább a témát, mert amúgy se az exemel akarom ezt kitárgyalni. Akit nem mellesleg még mindíg szeretek.
- Hagyd csak, majd én el mosom őket. - a székre dobom a plédet és ki veszem a kezéből a tányérokat. Mosolyogva nézi ahogy a konyhájában otthonosan végzem a dolgom. Hogy őszinte legyek egyáltalán nem bánom hogy úgy alakult a tegnap este ahogy. Sőt végtelen boldogság költözött a szívembe hogy újra láthatom a rég elveszettnek hitt "szerelmemet".
Meg amúgy se lett volna túl szerencsés hozzá menni valakihez akit persze szeretek de nem annyira, és közben a lelkem mélyén egy másik fiú iránti szerelem akar fel törni.
- Elég otthonos ez az egész ház. Egyedül laksz itt.? - kérdezem mosolyogva ,persze tudom hogy ezzel kellett volna kezdenem. Főleg hogy egy szál bugyiban meg pólóban mosogatok a konyhájában. De még a nevemet is el felejtettem egy pillanatra mikor meg láttam őt az ajtóban állni.
- Köszönöm,igyekeztem azzá tenni. És igen egyedül,bár remélem ez nem sokáig lesz már így. Utálom az egyedüllétet. Főleg a reggeleket mikor egyedül ébredek és éjszakákat amikor egyedül kell lefeküdnöm abba a nagy ágyba. Olyan üres itt minden... - sejtem hogy akarja ezt folytatni ezert gyorsan a szavába vágok mielőtt befejezhetné.
- Jaj Jasson,miért nem találsz már egy rendes lányt akit meg is tartasz.? - sohajtom. Ahogy ezt meg kérdezem eszembe jut hogy folyton azt hajtogatta hogy én vagyok a tökéletes és egyetlen a számára és hogy soha nem válunk el egymástól. Nos igen,üres ígéretek és hazug szavak voltak.
- Tudod mióta a mi utunk ketté vált egy lányt sem tudok komolyan venni. Senki sm olyan mint te. És én nem is akarok már mást. Nélküled teljesen üres lett az életem. - mosolyog de látom hogy nem jó kedvében teszi. Inkább csak nekem akarja azt mutatni hogy mien erős.
- Te hagytál el..! Jasson minden magyarázat nélkül le léptél. Pedig meg fogadtuk hogy soha nem tesszük ezt a másikkal. A támaszom voltál,az ember aki minden szomorúságot el tudott űzni egy csókkal,te voltál a mindenem és azt hittem ugyan ez voltam én is neked. De tévedtem. - mosolyogva törlöm le a könnycseppet az arcomról.
- Tudom Sophie, tudom de érted tettem. - meg fogja a kezem és úgy folytatja.
- Én még mindíg szeretek téged, soha ki se szerettem belőled. Én csak vártam a megfelelő pillanatot hogy vissza térhessek hozzád és adj még egy esélyt. - a szája lassan közeledik az enyémhez de nem csókolhat meg,most nem.
- Ne Jasson..! - a kiáltásom szinte alig hallható suttogásnak hallatszik, el engedem a kezét és fel rohanok a szobába. Megyek le zuhanyzok aztán hívok egy autószerelőt addig ki kell találnom hová megyek innen.

Mikor fel kelek már sötét van, és csak egy kis lámpafénye világítja meg a szobát. Basszameg el aludtam. Fel ülök és Jassont pillantom meg,melletem alszik. Istenem de édes. Mindig is szerettem nézni alvás közben,ilyenkor olyan kis ártatlan. A tökéletes pillanat hamar meg is törik mikor meg szólal a telefonja. Várok egy kicsit hátha fel kel rá de meg se mozdul. Le veszem az éjeli szekrényrőr, azonnal fel forr bennem a vér mikor meg látom a barátnőm Emily számát a kijelzőn. Gondolkodás nélkül a fogadásra nyomok.
- Jasson segítened kell..! - hadarja köszönés helyett.
- Em.? - szólok bele kis csend után. Vajon miért Jassontól kér segítséget.? Ki kell deritenem hogy mi folyik itt.! Először Jassonel az erdőben futok össze most ez a hívás Emilytől. Mi lesz a következő.? Kiderül hogy vetfarkasok és Jasson az alfa.? Na jó le kéne állnom az ilyen fajta sorozatokkal.
- Sophie.? - sokkal rémültebb lett a hangja mint mikor nem tudta hogy én vagyok a vonal végén és segítséget kért. Itt tuti hogy valami olyasmi van a háttérben amit nem tudok de kéne.
- Igen én vagyok az, de Emily el árulnád hogy miért Jassontől kérsz segítséget.? Egyáltalán mi folyik itt.? Jól vagy.? - tudom hogy sok a kérdés,de nekem meg kevés a válasz és ha Jasson nem adja meg őket akkor máshonnan kell meg tudnom.
- Öhhm, igen persze minden rendben van. - hazudik. Onnan tudom hogy hazudik mert kissé el vékonyodik a hangja mikor hazudik. Túl jól ismerem őt is ahoz hogy hazudni tudjon nekem. De nem is értem mi lehet olyan nagy dolog amit mind ketten el akarnak titkolni előlem.
- Ne hazudj..! - meg emelem a hangom mert már kezd tényleg elegem lenni.
- Nem mondhatom el Soph, de biztos vagyok benne higy Jasson mindent el mond ha el jön az ideje. - utálom,kurvára utálom az ilyen helyzeteket. Amikor annyira hülyének néznek mint egy hülye tyúkot.
- Jólvan Em, akkor esetleg segíthetek ezen kívül valamiben.? - gúnyosra veszem a figurát. Haragszok rá,most nagyon haragszok mindkettőjükre. Mindketten csak úgy ki sétáltak az életemből és négy év után is képesek titkolozni. Szép mit ne mondjak nagyon szép.
- Mondjuk nyisd ki az ajtót,itt állok lent. - ha itt van akkor miért nem jött még be.? Lehet nem is az a helyzet amire én gondolok.?
- Jólvan megyek. - mondom,és le teszem. Jassont be takarom majd le sietek ajtót nyitni.
- Sophie. - sikítva ugrik a nyakamba a rég nem látott barátnőm. Viszonzom az ölelést és be megyünk a nappaliba.
- Rég láttalak,hány éve is.? Kettő talán.? - le ülök a barátnőmmel szembe,és várom hogy meséljen valamit vagy hogy meg szolaljon egyáltalán. De hiába csak bámul rám,és a szemében könnyek gyülekeznek.
- Em,mi a baj.? - nem tudom tovább tartani a távolságot,közelebb ülök és át ölelem. Biztos valami nagy baj van,mert nem igazán szokott sírni. Vagyis négy ével ez előtt még igy volt. Természetesen azota sok minden változott,lehet hogy ő is.
- Én már nem akarom ezt Soph. - zokogja a hajamba. Mi is az amit nem akar,és ennyire kikészült tőle.?
- Mit szivem.? - simogatni kezdem a fejét és kíváncsian várom a válaszát.
- Hát már nem akarok vám... - kezd bele de észre veszi Jassont a lépcső alján és el hallgat. El húzódik tőlem és le törli a könnyeit.
- Mit nem akarsz már Em.? - kérdezem meg újra.
- Semmit.! Nem látod hogy teljesen ki ütötte magát.? - förmed rám Jasson.
- Jólvan nem kell le harapni a fejem.
- Igazad van,ne haragudj Soph. Emily menj fel az egyik vendég szobába és pihend ki magad.! - utasítja majd hozzám lép és nyom egy puszit a fejem tetejére. Ez fura vajon miert kaptam.?
Em el tűnik a lépcsőn én pedig a kanapéra fekszek onnan figyelem Jasson minden mozdulatát.