ᴛʜᴇ ʙᴇᴀᴜᴛʏ ᴀɴᴅ ᴛʜᴇ ʙᴇᴀꜱᴛ /ᴊɪᴋᴏᴏᴋ ᴠᴇʀ/

04.Találkozás Vele

-Nem. Nem és nem. Nagy baj lesz, hogyha a gazdánk itt találja.-pattogott utánuk a kis óra. - Ragaszkodom hozzá, hogy maradjon de...-nem tudta befejezni a mondatot mert leesett a lépcsőn. Mit mondhatnánk. Szegény kis Tik Tak bácsi nem arról volt híres, hogy bárki figyel rá. - Jajj. Jajj ne! Ne a gazdánk székébe! Oh én már oda se nézek. Oda se nézek. - takarta el kis szemeit a kezeivel. Már, ha lehet azokat annak mondani.

Eközben Namjoon a gyertyatartó és a kastély többi lakója kiszolgálták Woojint. Egy fogas pokrócot hozott neki sőt még a szék kutya is feltűnt aki amúgy eléggé lusta szerzet volt. A teás kanna teát töltött neki egy csészébe.

-Igyál egy csésze finom teát uram. Meglátod milyen jól át melegít majd.-mondta a teás kanna. Woojin pedig el is vette a csészét, majd bele kortyolt. Csak hogy az elkezdett nevetni.
-A bajusza úgy csikiz mama. - mondta a kis porcelán. Eléggé meglepődött Woojin de aztán csak elmosolyodott.
-Oh Hello. - nevetett a kis pohárral együtt.

Csakhogy ez a szívélyes fogadtatás nem éppen takart jó véget.

Az ajtó hirtelen kicsapódott és egy nagy szél fuvallat elfújta a kandallóban lobogó tüzet. Az összes tárgy remegni kezdett és hátrálni. Woojin nem igazán értette mi történik de nagyon megijedt. Hirtelen feltűnt mögötte egy árnyék. Hatalmas volt ráadásul két szarv is volt a fején. Pluszban még morgott is mint valami vadállat.

-Idegen van a házban. - mondta a "szörny"
-Uram. Engedd, hogy megmagyarázzam. Ez a Gentleman eltévedt az erdőben és...-kezdte a gyertya tartó, de a szörny elcsitította egy hatalmas üvöltéssel.
-Uram! Megragadom az alkalmat, hogy közöljem. Én az egészet elleneztem. Minden az ő hibája. Figyelmeztettem de-a kis tik tak se tudta végig mondani hiszen rá is rá üvöltött.

Woojin úgy érezte, hogy életében nem félt ennyire mint most. Csak kapkodta. A fejét össze vissza amikor is hirtelen szemben találta magát egy nagy szőrös fenevaddal. Egy szörnnyel.

-Ki vagy te? Mit keresel itt? - kérdezte cseppet sem kedvesen a ház ura.
Jimin apja csak hebegett és habogott. Nem tudta mit is mondhatna. - Mondd minek jöttél? - folytatta- Mit bámulsz rajtam? - már szinte üvöltött az idegen. - Szóval azért jöttél, hogy meglesd a szörnyet ugye?!

Woojin mentegetőzni próbált de a szörny csak felkapta és elvitte.

Régen beszéltünk már Jiminről és Beomról nem? Nos az a helyzet, hogy nem állnak valami fényesen. Beom azóta se tudta elfogadni, hogy kikosarazták, szóval máshogy próbálkozik.

-Oh de buli!-csodálkozott a talp nyalója Beomnak.-Jimin hanyatt fog esni a meglepetéstől, ugye Beom? - kérdezte.
-Na ná! Hiszen ez lesz élete nagy napja!-vágta rá azonnal Beom, majd megfordult egy hatalmas tömeg elé sétált. - Kösz, hogy el jöttetek az esküvőmre. Most már nincs más hátra minthogy megkérjem a lányt ez esetben fiút! - nevetett mire a tömeg is követte a példáját. - Te meg Jang!-fordult oda hozzá. - Amikor Jimin és én kijövünk.. - kezdte
-Tudom ám! Tudom! - lelkesült be Jang. - Beintek a bandának! - és azzal el is indította őket mire Beom csak leütötte (Jó igazából rá húzott egy kibebaszott tubát a fejére de hát na gyerek barát tartalom meg ilyenek)
-Még ne te idióta! - kiabálta le szerencsétlent.
-Bocsi.

Szóval ezek után Beom elindult Jiminék házába.

Jimin szokás szerint éppen olvasott. Felfigyelt a kopogásra, hiszen ki nem figyelt volna fel arra, ha majdnem betörik az ajtaját? A könyvet ami éppen a kezében volt lerakta és az ajtóhoz ment. Az apja valamilyen izét eszkábált oda is amivel láthattad, hogy ki áll ott az ajtó előtt anélkül, hogy ki kellene nyitnod az ajtót. Ahogy bele nézett és meglátta Beomot az undor fogta el de tudta, hogy ajtót kell nyitnia hiszen ő nem az a fajta aki köcsög mindenkivel.

-Beom!-kezdte meglepődve mintha tényleg nagyon érdekelné a dolog. - Milyen kellemes meglepetés!
-Ugye, hogy ugye én csupa meglepetés vagyok! Hát tudod Jimin most nagyon sok lány és fiú szívesen cserélne veled ebben a városban mert ezen a napon.. - hirtelen meg szakította a mondatát, hiszen meglátta magát a tükörben. Hát igen. Ilyen ez. Mikor kibámészkodta magát folytatta. - Mert ezen a napon, teljesül az álmod!
-Mit tudhatsz te az én álmaimról mondd csak?-kérdezte Jimin.
-Mindent! - vágta rá és közben bele ült az egyik székbe (mert ugye bár mióta Jimin kinyitotta neki az ajtót mindig csal egyre beljebb jött) és felrakta a lábait az asztalra és lerúgta a cipőjét. - Figyelj. Képzeld csak el. Egy rusztikus vadászlakban a legfrissebb zsákmányom virul a tűzhelyen. Az én kis feleségem masszírozza a lábamat, a kicsik meg a kutyákkal játszadoznak, lesznek hatan vagy heten.
-A kutyák? - kérdezett egyből vissza Jimin.
-Dehogy Jimin! Stramm fiúk mint én!
-El lehet képzelni.-forgatott szemet Jimin.
-Na és tudod, hogy ki lesz a feleségem? - kérdezte "huncut" hangsúllyal Beom mire Jiminnek egyből leesett az egész. - Te leszel az! - mondta és Jimin két oldalán támaszkodott meg mert időközben felállt. Jimin egyből kibújt a karjai alatt és menekülőre fogta. Még, hogy ő és Beom. Kizárt dolognak tartotta, hogy hozzá menjen valaha.
-Beom. Én.. Én nem is tudom mit mondjak. - hátrált Jimin egészen az ajtójukig. - Én csak ámulok. - mondta miközben kereste az ajtó kilincset. - Nem is tudom, hogy mit mondjak.
-Mondd, hogy hozzám jössz! - támaszkodott meg újból Jimin két oldalán Beom.
-Nagyon sajnálom Beom, de.... De én nem vagyok méltó hozzád. - és azzal kinyitotta az ajtót amin kedves vadászunk egyből kiesett. Jimin gyorsan utána hajította a cipőjét amit lerúgott magáról és be zárkózott a házukba.

-Na mi van? Hogy ment? - kérdezte Jang az előtte fekvő szerencsétlenségtől.
-Argh! Akkor is az enyém lesz Jimin! Ez egy percig sem lehet vitás! - dühöngött Beom és elment.

2020.10.17

~mirawu~