ᴛʜᴇ ʙᴇᴀᴜᴛʏ ᴀɴᴅ ᴛʜᴇ ʙᴇᴀꜱᴛ /ᴊɪᴋᴏᴏᴋ ᴠᴇʀ/

05.Bezárva

-Elment végre? - dugta ki a fejét az ajtón Jimin. A tyúkok akik éppen csórni próbáltak a kajából meg csak néztek rá. Jimin nagyon szerette az állatokat és nagyon sokat beszélt is hozzájuk.-Mit szóltok hozzá? Ide jött megkérni a kezem! Engem! Ez a faragatlan fickó! - mondta felháborodottan a tyúkoknak, majd felkapta a vödröt ami tele volt állat eledellel és elindult hátra megetetni az állatokat. Jimin tényleg nagyon gyűlölte Beomot. Gyűlölte mert mindenki odáig volt érte, és persze azért is mert beképzelt volt (de ezt már írtam egy párszor na mindegy lol)

Miután megette az állatokat (haha felrúgta a vödröd de ezt nem írjuk bele mert aztán még állat kínzásért tiltja le a wattpad a könyvem) kiment a közeli rétre. Szokásához híven álmodozott és a szerelemről ábrándozott.

Ezt az egészet Fülöp zavarta meg ahogy kirohant az erdőből a lovasa nélkül. Jimin teljesen kétségbe esett és egyből leszerelte a kocsit a lóról, majd felült a hátára és megkérte a lovat, hogy vigye el az apjához és elindultak.

Egy idő után hirtelen feltűnt előttük egy hatalmas rémisztő kastély. Fülöp egyszerűen nem akart a közelébe menni és eléggé feldúlt is volt. Jiminnek úgy kellett leszállnia és megnyugtatni.

-Miféle hely ez? Itt van a papa? - nézett a lóra. - Gyere menjünk -és azzal be is mentek a kapun.

-Mert nem maradtál nyugton ugye? Muszáj volt mindenképp marasztalni ugye? Teáztatni, meg a gazda székébe ültetni, körül csaholni.-magyarázta az óra a gyertyatartónak.
-Én csak segíteni akartam! - mondta a gyertyatartó és civakodtak tovább.

Jimin eközben bekopogatott és belépett a nagy fa ajtón.

-Hahó! Van itt valaki?-kérdezte.-Hahó! Papa! - jött beljebb és ment egyből megkeresni az apját.

-Huh. Apa képzeld egy fiú van a kastélyban!-csattogott oda a kis csésze a teás kannához.
-Ugyan kicsim! Te mindig olyan vad történeteket találsz ki! - dorgálta meg a teáskanna a kis csészét.
-De tényleg Apa! Még láttam is!
-Egy szót se többet! A dézsába!-és azzal betessékelte a csészét a dézsába.
-Én is láttam itt járkálni!-szólt közbe egy portörlő.
-Naaaa mit mondtam? - bújt ki a habok közül a kicsi.

-Felelőtlen! Hányaveti! Figyelmetlen! Tárcsiszájú! - veszekedett még mindig a gyertyatartó és az óra.
-Papa?! - ment el előttük Jimin mire mind a ketten meglepődtek és abba hagyták a civakodást.
-Te is láttad? - mutatott Jimin után a Gyertyatartó majd mind a ketten gyorsan utána mentek.-Oh! Egy fiú!
-Én is látom, hogy fiú!
-Hát nem érted?! Ő lesz az igazi! A fiú akire úgy vártunk! Ő töri meg a varázslatot! - zsongott be kis gyertyatartó és egyből tovább kezdte el követni Jimint.
-Várjál már meg! Várjál már! - szólt utána az óra és ő is elindult.

Jimin kétségbe esetten kereste az apját míg nem hirtelen meg nem hallott ajtó nyikorgást maga mögött. Egyből megfordult és látott egy kis fénycsóvát. Azonnal követni kezdte míg nem az eltűnt.
-Furcsa. Mintha láttam volna valakit.-mondta Jimin.
-Jimin? - hallott meg egy ismerős hangot.
-Papa!-szaladt oda hozzá.
-Hogyan találtál meg?
-Hideg a kezed mint a jég. Ki kell jutnod innen valahogy.
-Inkább neked kell menekülnöd!
-Ki zárt be ide?
-Nincs idő magyarázkodni, menekülj innen. Fuss!
-Nem hagylak itt!
-Hát te mit csinálsz itt! - förmedt rá valaki a háta mögül. Jimin nagyon megijedt és hátra fordult
-Ki az? Ki van ott?
-Ennek a várnak az ura!
-Az apámért jöttem. Kérlek engedd el! Nem látod, hogy beteg?! - mondta Jimin miközben a szemével kereste a hang tulajdonosát.
-Nem kellett volna ide jönnie!
-De meg fog halni! Meg tennék érte akármit!
-Semmit sem tehetsz érte. Az apád a fogjom.
-Kell, hogy legyen valami megoldás!-és ekkor észre vette a hang forrásának a piros köpenyét. - Várj! Itt maradok helyette! - mondta és kihajolt a hold fénybe ami besütött az ablakon.
-Azt mondod... - kezdte keményen-...Itt maradsz, helyette? - fejezte be lágyan és érdeklődően. Mire Jimin egy kicsit meglepődött hiszen nagyon is imádta már most ezt a hangot.
-Ne! Nem tudod mit csinálsz! - mondta Jimin apja.
-Ha itt maradok ugye elengeded őt?
-El. De neked örökre itt kell maradnod.

Jimin egy kicsit elbizonytalanodott. De az apjáért akármit megtesz.

-Mutasd meg magad!-mondta végül.

A szörny meglepődött de aztán megtette amit kért tőle. Megmutatta magát. Gyűlölte magát. Gyűlölte a tündért aki ezt tette vele. Gyűlölt mindent és mindenkit.

Ahogy meglátta, Jimin a szája elé kapta a kezét, de aztán csak fel állt és elé állt.

-Szavamat adom!
-Jól van. - mondta a szörny azzal kinyitotta a cella ajtót és felkapta Jimin apját és kivitte az udvarra ahol berakta egy kocsiba majd megparancsolta neki, hogy vigye be a faluba.

A szörny ahogy vissza felé ment Jiminhez a gyertyatartó megszólította.

-Jungko... Khm vagyis Uram!
-Mi az?
-Mivel úgy hiszem a fiú hosszabban fog nálunk időzni hát arra gondoltam, hogy nem ártana felajánlani neki egy kényelmesebb szobát.-mondta mire csak egy morgást kapott. - De ha nem akarod... -folytatta de addigra már itt sem volt.

Jimin a cellában keservesen sírdogált majd ahogy vissza ért a szörny azonnal letámadta.

-El sem tudtam búcsúzni tőle! Talán soha sem láthatom többet és még el sem búcsúzhattam.-mondta és sírt tovább.

A szörnyön bűntudat áradt szét de aztán inkább nem foglalkozott vele.

-Megmutatom neked a szobádat.
-A szobámat? Én azt hittem, hogy....
-Itt akarsz maradni a toronyban?
-Nem.
-Akkor gyere velem.

2020.10.24

~mirawu~