ᴛʜᴇ ʙᴇᴀᴜᴛʏ ᴀɴᴅ ᴛʜᴇ ʙᴇᴀꜱᴛ /ᴊɪᴋᴏᴏᴋ ᴠᴇʀ/

07.Vacsizzunk 1.0

Jimin még mindig az ágyán sírt. Hirtelen hallott egy pár kopogást.

-Ki kopog? - nézett fel szipogva.
-Hoseok De neked csak J-Hope

Jimin felkelt és kinyitotta az ajtót.

-Biztosan jól esne egy csésze tea. - ugráltak be az ajtón a csészék és minden más kiegészítők amik a teázáshoz kellenek.

-Egy kanna! - Jimin annyira meglepődött, hogy elkezdett hátrálni de utána neki ment a szekrénynek.
-Oh jajj kedvesem. Óvatosabban jajj - szólalt meg a szekrény is.
-Hisz ez lehetetlen. - ült le az ágyra Jimin.
-Persze, hogy az és mégis igaz! - mondta a szekrény.

-Mondtam, hogy gyönyörű ez a fiú Apa. - szólalt meg a kis csésze.
-Jól van TaeTae elég a beszédből. Csak szép lassan, ne lötyögj.

Ezzel a kis csésze oda ugrált Jiminhez aki csak óvatosan felvette.

-Köszönöm. - mondta Jimin majd bele is ivott volna a teába de a a kis csésze megszólalt.
-Mutassak egy trükköt? - kérdezte, majd utána csak elkezdett buborékokat bugyborékolni. Jimin csak felkuncogott.
-TaeTae! - dorgálta meg a teás kanna a kis csészét.
-Hehe bocsánat.
-Nagyon bátran döntöttél édesem.
-Mind úgy látjuk. - tette hozzá a szekrény.
-Elvesztettem az apámat, az álmaimat, mindenem.
-Ne búsulj kicsikém. A végén úgyis minden jóra fordul meglátod. - mondta a teás kanna. - Jajj nekem! Fecsegek miközben az asztalon a leves! TaeTae gyere!
-Pápá Jimin! -köszönt el a kis csészike.
-Na lássuk. Mit veszünk fel a vacsorához? Ohhh nézd csak mi van a fiókjaimban!! Oh nézd mi van itt!! Elragadó lennél benne!
-Igazán nagyon kedves, de nem megyek vacsorázni.
-Huh? De hát muszáj! -mondta a szekrény. A kis társalgásuk TikTak úr zavarta meg ahogy betotyogott.

-A vacsora... Tálalva van! -hajolt meg.

-Mi tart ilyen soká? Mondtam neki, hogy jöjjön! Miért nincs még itt? - zsörtölődött a szörnyike lent az asztalnál miközben fel-le járkált.
-Próbálj már türelmesebb lenni Uram! Az a kisfiú az apját és a szabadságát vesztette el egyetlen napon! - szólt rá egyből felháborodva a teás kanna.
-Uram?! Nem gondolt még rá, hogy ez a fiú esetleg megtörhetné az átkot? - szólt közbe a gyertya tartó is.
-Dehogynem gondoltam! Nem vagyok bolond! - förmedt rá egyből a szörny
-Jó. Akkor majd bele szeretsz, ő meg te beléd és puff! Meg is tört az átok és éjfélre ismét emberek leszünk mind!
-Olyan könnyű ez Joonie?! Az ilyesmihez idő kell! - szólt rá a HoSeok.
-De hát a rózsa már hervadó félben van!
-Úgy se érdekes!-mondta a szörny- Hiszen ő olyan szép én meg.... Nézzetek csak rám!
-Segíts neki, hogy a látszat mögé lásson.
-Nem tudom, hogyan kell.
-Hát próbáld meg elviselhetőbbé tenni magadat!-a kis teáskanna csak közelebb ugrált a szörnyhöz mérgesen.-Húzd ki magad! Viselkedj úgy mint egy úriember!
-Úgy bizony!-vágta rá a gyertyatartó- Mikor a fiú belép, küldj felé egy szépséges csábos mosolyt! Na, na! Mutasd azt a mosolyt!
-Csak el ne ijeszd azt a szegénykét!
-Kápráztasd el az éles eszeddel!
-De légy kedves!
-És legyél udvarias!
-De légy őszinte!
-És ami a legfontosabb
-Uralkodj magadon!!!
Mondták már a végére egyszerre. Eközben a szörny még csak fel se fogta szinte, hogy mit mondtak. Csak össze zavarodott.

Egy halk kopogás hallatszott az ajtóból. Mindannyian felkapták a fejüket. A kedves óra barátunk lépett be remegve az ajtón.

-Jó estét! - kezdte félénken
-Nos... Hol van a fiú?
-Öhmm... Kicsoda? Ja igen a fiú!! I-igen a fiú... Hát ööö voltaképpen jelenleg még ott leledzik az előkészület zűrös izé...állapotában ..Szóval nem jön.

Amint ezt kimondta a szörny mintha puskából lőtték volna ki olyan gyorsasággal ment Jimin szobája felé.

-Azt mondtam ma együtt vacsorázunk!!! - kiabálta be miközben dörömbölt az ajtón.
-Nem vagyok éhes. - válaszolt Jimin.
-Ki jössz vagy... Vagy rád töröm az ajtót! - a szörny nem volt hozzászokva ahhoz, hogy akárki is vissza utasítsa.
-Öhm Uram?! - szólt közbe a gyertyatartó- Lehet, hogy tévedek de nem biztos, hogy így kell megnyerni egy lány gyengéd vonzalmát.
-Kérlek próbálj meg kedves lenni!-mondta a kis óra.
-De hát ha egyszer ilyen nehéz eset!-mondta a szörny
-Finoman. Finoman! - próbált hatni rá a teáskanna is.
-Nem jönnél még is vacsorázni? - mondta sértődötten a szörny.
-Nem. - vágta rá Jimin mire a szörny egyből úgy mutatott rá az ajtóra mintha egy 2 éves kisgyerek lenne akinek a testvérétől kell bocsánatot kérnie de az nem fogadja el bocsánat kérést ezért beakarja árulni az anyjának.
-Hehehe- nevetett fel az óra- Csak szépen, lágyan.
-Igazán nagy örömet okoznál, ha velem vacsoráznál! - kezdte előről de a végére ismét hallatszott a hangján a harag.
-Khm.. Mond, hogy kérlek. - mondta Tik tak úr
-Kérlek.
-Köszönöm akkor sem. - válaszolt Jimin.
-Nem maradhatsz bent örökre!
-Dehogynem!
-Akkor majd éhen fogsz halni! Ha nem akar velem együtt enni akkor egyáltalán nem fog enni! - mondta haragosan majd elviharzott.
-Te jó ég! Ez nem ment valami fényesen. - mondta Hoseok.
-Namjoon! Te állj őrt az ajtónál és azonnal jelents nekem akármilyen változás történik! - adta ki a parancsot az óra
-Bízhatsz bennem Felix!

Eközben a szörny visszatért a szobájába és tört zúzott mindent ami csak ép volt.
-Szépen kértem és vissza utasítja! Hát akkor mi a csudát kellene tennem?! Mit?!
Felkapta a varázstükrét amit, csoda, hogy nem tört össze.
-Mutasd a fiút!
A tükör megjelenítette Jimint és a szekrényt ahogy az ágyon beszélgettek.

-Meglátod nem olyan rossz ember a mi urunk, ha közelebbről megismered! Miért nem adsz neki alkalmat?-kérdezte a ruhás szekrény.
-Nem akarom közelebbről ismerni! Nem akarom, hogy bármiféle közöm legyen hozzá!

Ennyi elég volt a szörnynek ahhoz, hogy lerakja a tükröt.
-Tehát csak álltatom magam. Sose fog mást látni bennem...csak a szörnyet....Nincs remény.

2020.10.31

~mirawu~