ᴛʜᴇ ʙᴇᴀᴜᴛʏ ᴀɴᴅ ᴛʜᴇ ʙᴇᴀꜱᴛ /ᴊɪᴋᴏᴏᴋ ᴠᴇʀ/

02.A Szépség

Reggel volt. Még jócskán reggel és a falu is még csak ébredezett.
Jimin szerette ezt. Ilyenkor még minden csöndes volt és a képzeletében akárhova elmehetett. Mindig is máshová vágyott. Nem szeretett itt lakni a faluban ahol mindenki megvetette csak azért mert szeretett olvasni.

Ideje volt indulnia. Vissza kellett vinnie egy könyvet a könyves boltocskába, hogy minél hamarabb egy másikat szeretett volna tudni az ujjai között.

Lassan kilépett az ajtón és elindult.
Egy kisebb házuk volt a falu szélén. Mindig is változtatni szeretett volna ezen. Elmenni innen minél messzebb. De ez nem volt lehetséges hiszen nem volt sok pénzük. Időközben beért a faluba és már kezdődött is mindenkinek a nap. Mindenki kedves volt mint mindig. A pék szokás szerint egy tálca kiflit cipelt és csupa édes illat szállt.

-Jó reggelt Jimin! - köszönt a pék.
-Neked is jó reggelt Ling. - köszönt vissza Jimin.
-Hová igyekszel?
-A könyveshez. Éppen most fejeztem be egy gyönyörű mesét. A bodza királynőről szól és a....
-Na az szép. Marie! A Bagettet! Igyekezz!

Jimin csak szemet forgatott és ment is dolgára. Hallotta ahogyan az idős nénikék össze súgnak a háta mögött, hogy "Nézzék csak ott meg az a furcsa kisfiú. Annak még mindig mese kell". Nem tudott vele mit kezdeni. Tudta, hogy mindenki furának tartotta pedig ő csak álmodozott. Nem is keveset.

Gyorsan felkapaszkodott az egyik szekér hátuljára, hogy gyorsabban oda érjen a kiszemelt helyére.

Mint gondolta, tényleg gyorsabban oda ért. Leugrott és gyorsan be is ment.

-Áh Jimin! - köszöntötte a könyves boltos.
-Jó reggelt! Vissza hoztam azt a múltkori könyvet! - mondta Jimin.
-Máris kiolvastad?
-Oh alig bírtam letenni! Nincs valami újdonság?
-Ugyan már. Tegnap óta? - nevetett a könyves bácsi.
-Na jól van. Akkor majd.. - kezdett el nézelődni a könyvek között- Ezt veszem ki!-vett ki egyet és adta oda.
-Igazán? Hiszen már kétszer is olvastad!
-Ez a kedvencem. Távoli táj, lovagi párbaj, tündér bűbáj és egy elvarázsolt herceg. - élte bele magát nagyon. A könyvtáros imádta Jimint. Szerette, hogy fittyet hány az emberek szövegeire és csak az álmainak él.
-Ha már ennyire szereted, neked adom. - mondta.
-Nekem adja?
-A tiéd.
-Köszönöm! Nagyon szépen köszönöm!-mondta Jimin miközben kiment a boltból és el is köszönt.

Jiminért nagyon sokan odáig voltak a faluban. Fiúk, lányok egyaránt. Hiszen Jimin egyszerűen tökéletes volt. Lányokat megszégyenítően gyönyörű volt és ez is feltűnt mindenkinek. Nagyon sokan próbálkoztak nála, de Ő mindegyiket kikosarazta de szépen és kedvesen. Mindenki megértette szinte kivéve egyetlen egy fickót.

Időközben letelepedett a szökőkút szélére és két bárány még fel is telepedett mellé. Jimin ezt kihasználva és tudva, hogy úgy sem értik de figyel rá az a két kis jószág egyből mesélni kezdett nekik.

-Oh. Ez a könyv a legszebb. - mutatta neki a képeket benne. - És a legjobb rész csak most jön még. Nézd. Itt a szőke herceg de a lány nem ismer rá csak majd a legvégén! - lapozott oda.

Ezt a pillanatot sajnos meg kellett szakítani hiszen a bárányok pásztora megjött és beterelte őket a nyájba így Jimin is tovább indult.

Vissza ahhoz az egy kérőhöz aki nem bírja elviselni, hogyha kikosarazzák.
A falu legjobb vadásza. Most is éppen a vadludakat hajkurássza és lövi le sorra.

-Hű! Te aztán véletlenül se hibázol Beom!-nevetett az egyik csatlósa Beomnak.-Te vagy a legeslegjobb lövész a világon!
-Tudom.-válaszolt rá egyből nagyképűen. Hiszen ez volt Beom. Kim JuBeom. Egy beképzelt felfuvalkodott hólyag
-Egyetlen egy vad se tudna meglépni előled.-nevetett tovább irritálóan a kedves segédje Jang.-És még olyan se csaj, se pedig srác nem született.
-De nem ám Jang és már szemet vetettem arra is. Ott ni. - mutatott rá Jiminre.
-Tyú a feltaláló fiára?
-Arra bizony. Ő lesz az a szerencsés aki majd elveszek. Ő a legszebb a városban fiú létére.
-Tudom de hát..... - kezdett bele Jang.
-Tehát Ő a legalkalmasabb. - folytatta Beom. - Azt ne mond, hogy nem a legjobb jár nekem! - kapta fel a gallérjánál fogva Jangot.
-Nem, dehogy. Hát persze, hogy a legjobb-szabadkozott.

Beom után csak úgy csaholt mindenki, hiszen jó képű volt, izmos és férfias. Ezek a külső tulajdonságok elvették a figyelmet a személyiségéről ami borzasztó volt.
Jimin ezt nagyon jól tudta. Teljes szívéből gyűlölte Beomot. Nem érdekelte hányszor kell kikosaraznia szerencsétlen vadászt akkor is meg fogja tenni.

Most sem volt másképpen. Csak szimplán a könyvét bújva ment haza felé de minden jónak van elrontója. Ez esetben éppen Beom.

-Hello Jimin! - Ugrott be elé
-Bonjour Beom-köszönt vissza Jimin és felnézett a könyvéből. Beom csak körülötte járkált és csak méregette majd végül elvette tőle a könyvét. - Beom! Vissza kaphatnám a könyvem?
-Minek olvasol ilyeneket? Ebben még kép sincs!
-Az ilyen könyvekhez képzelet kell.-tette keresztbe a karjait Jimin és nézett Beomra várakozóan.
-Jimin. Ideje, hogy végre sutba dobd ezeket a haszontalan könyveket és fontosabb dolgokkal foglalkozz. - mondta Beom és mindeközben bele dobta a könyvet az egyik pocsolyába. Jimin azonnal oda ment, hogy felszedje és megtisztítsa.-Például velem. Az egész város erről beszél. Az olvasás nem neked való. A végén még elkezdesz gondolkozni. /Írói megjegy. :Na igen itt jön az, hogy nem mindenki lehet szép és okos egyszerre eh/
-Beom. Te határozottan primitív vagy.
-Hmm. Én határozottan príma vagyok. Mit szólnál hozzá ha elvinnélek a kedvenc kocsmámba és megmutatnám a trófeáim?-kezdte el maga után húzni szegény Jimint.
-Talán majd inkább máskor. Bocsáss meg Beom de nem mehetek. Haza kell mennem, hogy segítsek apámnak. Isten veled.

Idő közben vissza tért Jang is aki kapva az alkalmon be is csatlakozik a beszélgetésbe.

-Annak a vén bolondnak? Azon már az isten se segít!-nevettek ketten együtt.
-Hogy beszélhettek így az apámról?-háborodott fel Jimin.
-Tényleg. Ne beszélj így az apjáról!-vágta fejen Beom Jangot.
-Az én apám nem bolond! Ő igazi zseni!-és ahogy ezt kimondta Jimin nem csak, hogy még jobban nevetni kezdtek hanem valami hatalmasat durrant a házukban és füst és por szállt fel onnan.

Jimin egyből rohant haza, hogy megtudja mi történt.
Kinyitotta a pince ajtójukat hiszen tudni illik az apja ott szokott lent dolgozni.

-Papa! - szaladt le hozzá. - Nem esett bajod Papa?
-Most már igazán elegem van ebből az átkozott fanyűvő masinából! - rúgott bele a szerkezetbe amit össze eszkábált.
-Ilyenkor mindig ezt mondod. - rázta meg nevetve a fejét Jimin.
-Most komolyan gondolom! - zsörtölődött tovább Jimin apja.- Ez a fafejű gépezet sohasem akar rendesen működni! - mutogatott a találmányára mintha az lenne a bűnös amit Jimin csak mosolyogva figyelt.
-Dehogynem! És holnap meg kapod a nagy díjat a vásáron! - próbálta jobb kedvre deríteni Az apját. - És világhírű feltaláló leszel.
-Te komolyan hiszel benne? - kérdezte reménykedve Jimin apja.
-Mindig is hittem.
-Na! Hát akkor mire várunk? Semmi perc alatt össze ütöm ezt a masinát!-szaladt vissza ahhoz az izéhez amit meg kell javítania. - Add csak ide azt a kakukkrancsis eszkábát!

Jimin nem tudta miről beszél az apja de ahogy bele nézett a szerszámos ládába egyből rájött, hogy melyikre gondol.

-Ezaz. Mi újság oda bent a városban? - kérdezte az apja.
-Szereztem egy új könyvet.-pár pillanatig csendben volt majd megkérdezte-Papa? Szerinted is furcsa vagyok?
-Az én fiam furcsa? - nézett ki a gép alól az apja-Oh honnan veszel ilyen butaságokat?
-Nem érdekes. Csak azt hiszem nem nekem való ez a hely. Nem tudok senkivel sem egy jót beszélgetni.
-Na és az a Beom? Egész jó képű fickó!
-Igaz, hogy jóképű, de Otromba és beképzelt és argh. Oh papa nem ő az igazi.
-Na jó! Egyet se búsulj! Ezzel a találmánnyal végre új életet kezdhetünk. Most már talán tökéletes. Na lássuk hogy működik! - és ezzel be is indította a szerkentyűt.

-Egész jó. - mondta Jimin.
-Igazán? Na hát! Ez működik! - kiáltott fel Jimin apja.
-Végre sikerült! - ölelte meg Jimin az apját.
-Kösd be a lovat fiam! Megyek a vásárba!

Jimin tett ahogy kérte. Befogta a lovukat Fülöpöt és segített az apjának feltenni a szerkezetét az "utánfutóra".

-Ég veled apa! Sok szerencsét!-kiáltott utána Jimin miután elindult
-Ég veled Jimin! És vigyázz magadra míg vissza jövök! - és ezzel el is búcsúztak egymástól.

2020.10.10

~mirawu~