Egy összetört szív

4. fejezet- próbálkozás

Ma nagyon korán keltem de a szemem alatt lévő karikák miatt elment az idő a sminkeléssel.
Mivel "időben" keltem így időben is értem be a suliba. Alya béken hagyott, Chloe sem akart engem piszkálni de bezzeg Adrien, ő nem tud békén hagyni, hihetetlen.

-Mivan? Kérdeztem.

-Beszéltem az apámmal és megengedte, hogy segíthetsz neki a divattervezésben ha kibékülünk. Mondta a srác majd kérdő tekintettel nézett rám.

- 1 nem vagyunk összeveszve, 2 nem megy, lemondtam a divattervezésről, mindenről, a jövőm most már csak a sötétség... Válaszoltam.

-Kérlek Marinette! Annyira gyötör a bűntudat! Légyszíves béküljünk ki.

-Mondtam, nem vagyunk összeveszve! És most hagyj, vagy megbánod.

-Ha el akarsz verni, verj, megérdemlem de nem fogok elmenni.

-Én megmondtam, csak várj.

Adrien sz.

Reggel kivételesen késésben voltam, de szerencsémre gyorsan elkészültem és a reggelit a kocsiban fogyasztottam el. A csengőből még 5 perc volt hátra. Öklöztem Ninoval, levakartam magamról Chole-t és elindultam Marinette felé. Tudom, tudom, világosan megmondta, hogy hagyjam békén, de nem tudom, nem megy, számomra ez lehetettlen. Nézzem minden nap azt, ahogy az egyik legjobb barátom szenved.
Elindultam felé megint beszélni, csak előtte megkértem Ninot, hogy őrizze az ajtót nehogy kimeneküljön.

-Mivan? Kérdezte.

-Beszéltem az apámmal és megengedte, hogy segíthetsz neki a divattervezésben ha kibékülünk. Válaszoltam majd kérdő tekintettel néztem rá.

- 1 nem vagyunk össze veszve, 2 nem megy, lemondtam a divattervezésről, mindenről, a jövőm most már csak a sötétség... Mondta

-Kérlek Marinette! Annyira gyötör a bűntudat! Légyszíves béküljünk ki.

-Mondtam, nem vagyunk összeveszve! És most hagyj, vagy megbánod.

-Ha el akarsz verni, verj, megérdemlem de nem fogok elmienni.

-Én megmondtam, csak várj.

Egész szünetben csöndben voltunk, majd jöttek egymás után az órák.
A délutánom is unalmas volt. Mennem kellett fotózásra, vívásra, kínai órára majd otthon gyakorolnom kellett a zongorát. Mikor mindennel kész voltam, apám hivatott magához.

-Igen apa? Kérdeztem.

-Mi van azzal a Marinette lánnyal? Elfogadta a meghívást?

-Sajnos nem. Azt mondta, hogy miattam a jövője is összeomlott. Mondtam letörten.

-Nathalie! Kérem holnapra hívja meg hozzánk vacsorára Dupain-Changéket és a lányt Adrien mellé ültesse! Mondta apám.

-Igen is uram. Válaszolta a nő.

-Adrien, te menj vissza a szobádba és foglald el magad.

-Igen is apám. Válaszoltam.

Külső sz.

Eközben egy embert kirugtak a munkahelyéről pedig nagyon jó elektronikus volt, a fiú neve Adam, és Nino ismerte.

Gabriel Agreste sz.

Miután a fiam kiment a szobából, benyomtam a festményen a megfelelő gombokat. Ezután a rejtekhelyemen átalakultam halálfejjé.

-Ááá... nins is jobb mint egy ember, akit kirúgtak a munkahelyéről.
Szállj gonosz kis akumám! Tedd őt gonosszá!

( a pillangó megszállta az akumatizáló célpontot és onnan folytatódik a történet )

-Electronic, az én nevem halálfej. Segítek megbosszulni azokon akik ártottak neked, de cserébe hozd el nekem katica és feketemacska talizmánját.

-Igen is halálfej. Válaszolta a fiú és már gonosz emberként állt ott, Paris utcáin.

Marinette sz.

Délután fent voltam a szobámban és éppen Adrien 30. szülinapjára készített ajándékot téptem szét, tettem tönkre, dobtam ki a kukába.
Egyszer csak észrevettem, hogy az utcáról sikítások, gonosz kacagások hallatszódnak be. Gyorsan harcba lendültem.
Az ellenfelünk egy igen magas pasi volt fehér robot ruhába öltözve. A kezét mikor felemelte áram csomók jelentek meg benne amiket elkezdett felénk dobálni ( különben a körmei jó nagyok és hegyesek voltak ). Akit eltalált rövid ideig elájult, majd mikor felkelt a fejfájjással kellet küzdenie.
Sajnos feketemacska magamra hagyott, így oszthattam ki a talizmánokat, mert egyedül nem bírtam el vele.

-Szegény Adam. Szólt Nino.

-Ki? Kérdeztük egyszerre a többiekkel.

-A megszállottunk Adam volt. Egy elektronikus. ( azért volt, mert már legyőzték csak még nem mondta katica, azt, hogy csodálatos katicabogár ). Válaszolta páncélos ( nemtudom hogyan kell írni ).

Miután feldobtam a szerencse talizmánt és elkiabáltam magam, minden visszaállt a régi állapotba. Kivétel én. A hátam még mindig fájt, mert ugye harc közben megkarmolta az akunatizált. Sőt jobban mint azelőtt, mert a karmolás miatt teljesen kimerültem. Sajnos a varázslat csak a ruhámat gyógyította meg.
Hazamenni már egyáltalán nem volt erőm így visszaváltoztam egy sikátorban.

-Marinette! Minden rendben?

-Tikky kérlek........ A végét már nem tudtam befejezni, mert minden elsötétült.

Sziasztok! Meg is hoztam az új részt! Remélem tetszik! A kövi rész nem tudom mikor jön, mert van egy másik könyvem amit szintén írnom kellene. Azért igyekszem😉.
De addig is Csövi!

Ha tetszett:❤

Ha nem:💬