Egy összetört szív

7. fejezet- a barátnő elhagy

Elolvastam az üzenetet Alyatól.

-Mit írt?- kérdezte Tikky.

Felolvastam neki az üzenetet;

Alya: Figyu! Nem tudom mi a bajod de sosincs rám időd. Mindig mikor megbeszélünk valamit egyből lerázol és még vidichatalni se vagy hajlandó velem. Úgyhogy ha ennyire nincs rám időd inkább ne is barátkozzunk.

Marinette: De, de. Nagyon szeretném ha még barátok lennénk!

Alya: jövőhét péntek délelőtt ( 10:00 )?

Nagyon félve de megírtam, hogy jó, mert nem akarom elveszíteni a legjobb barátnőmet.

Pénteken.....

-Marinette drágám! Készülődj, mert mennünk kell a fogorvoshoz!- figyeltem fel anyukám hangjára.

-Mindjárt megyek!- kiabáltam le miközben kimásztam az ágyamból.

-Marinette!- hallottam Tikky kétségbeesett hangját.

-Mi a baj?- kérdeztem a kis kwamimtól.

-Mára beszélted meg a találkozót Alyaval!-

-Ajj Tikky! Miért van mindig igazad?- szomorodtam el.

Ekkor rájöttem, hogy ha még sietek talán a fogorvos korábban elkezd megvizsgálni.
Odaértünk és nem volt senki. Az ajtó nyitva volt. Be akrtunk menni de azt mondta a doktor, hogy várjunk.
Már az időponton is túl voltunk, mikor beengedett. Miután végeztünk a szüleim összefutottak egy régi barátjukkal, ezért még maradni akartak.
Természetesen kikönyörögtem, hogy had menjek egyedül haza.

-Már tuti, hogy egy órát késtem!- Mondtam Tikkynek miközben néztem a telefonom kijelzőjét.

A válszát meg sem várva felszaladtam a szobámba és már hívtam is Alyat.

-Ezt már buktad Marinette! Keress magadnak másik barátnőt- kiabálta a telefonba és utána letette.

-Ez nem lehet! Nem veszíthetem el őt is! Már harmadjára törték össze a szívem! Sajnálom Tikky de ezt így nem bírom.- mondtam neki könnyes szemekkel.

-Marinette, ne!- hallottam a kis kwamim hangját de nem érdekelt.

Levettem a fülbevalómat és visszaraktam a mini ládikóba. Ezután dobtam egy üzenetet anyukámnak, hogy elmentem itthonról, mert egy fontos dolgom akadt.
Elmentem a mesterhez és visszaakartam adni neki a talizmánt, de ő nem fogadta el. A végén úgy felidegesített, hogy fogtam egy vázát és eldobtam mellette, egyenesen neki az ablaknak. Ez a módszer már hatásosabb volt, mert ezután már nagy nehézségek árán de elfogadta  talizmánt.
Mikor kiértem elkezdtem sírni. Dühös és szomorú is voltam. Már az sem érdekelt ha halálfej megszáll egy akumával.

Adrien sz.

Reggeltől délutánig semmi izgi nem történt. Mikor már épp az unalomtól meghalni készültem egy ablaktörést hallottam. Kinéztem az ablakomon és a mesternél be volt törve az üveg.
Mivel közel lakunk az örzőhöz simán kiszöktem. Gyorsan elmentem az idős emberhez.
Mikor odaértem Marinetteel találtam szembe magam. A lány nem figyelt rám csak szaladt előre. Mint láttam nem volt a fülében a fülbevaló.
Felsiettem a lépcsőn és kopogás nélkül benyitottam.
Ami fogadott az nagyon meglepett. A mester kezében a katica talizmán volt a kis katicakwamival együtt. Az ablak be volt törve.

-Mi történt?- érdeklődtem.

-Még teljesen én sem tudom. Most meséli el nekem is Tikky.- válaszolta az idős ember.

Nekem is elmondta a kwami az elejétől, és a végén majdnem elsírtam magamat.
A mesterrel már nem tudtam sokat beszélni, mert sikitásokat hallottunk kintről.

-Menj! De előtte...- és a kezembe nyomta a katica talizmánt.

Erre egy bólintást kapott válszul majd átváltoztam és szaladtam is ki az utcára.

~Légyszi ne Marinette legyen! Légyszi ne Marinette legyen!~ könyörögtem magamban. De balszerencsémre Marinette volt a megszállt ember.
A ruhája fekete volt és szeme pedig lila. Alig ismertem rá.
A képessége nagyon durva volt. Amelyik emberhez hozzáért azt öngyilkosságra késztette de csak is az Eifel toronyról lehet leugrani.

-Marinette! Kérlek ne csináld ezt!- kiabáltam neki.

-Miért? Mit csinálsz ha igen? Különben meg az én nevem Marionette ( ejtsd szó szerint )- kérdezett vissza gúnyosan.

Halálfej sz.

-Ez az! Nagyon ügyes vagy! Csak így tovább!- dícsértem a megszállottam.

Még harcoltak egy kicsit majd megint kapcsolatba léptem vele;

-Ne szórakozz már! Csinálj valamit feketemacskával amitől katica is előjön!- kiabáltam neki, mert nagyon idegesített már ez a játszadozás.

-Katica nem fog eljönni.- kaptam a választ.

-Mi? Hát te ezt honnan tudod?

-Onnan, hogy......- nem tudta befejezni, mert feketemacska közbeszólt és elvesztettem vele a kapcsolatot.

~valmit tudnak amit én nem, ez így nekem nem tetszik.~ gondoltam magmban.
Az akumatizálttal többször is megpróbáltam kapcsolatba lépni de az a álarcos fiú sosem engedte.

Adrien sz.

Láttam, hogy halálfej kapcsolatba lépet Marinetteel és szegény lány majdnem elmondta, hogy ő katica.
A gonosz ember még többször megpróbálkozott de mindig közbeszóltam mielőtt kimondhatta volna a "személyes dolgait".

-Marinette vagy Marionette, tök mindegy! Hagyd abba!- kiabáltam megint neki miközben menekültem előle.

-Miért hallgassak rád? Engem úgy se szeret senki!- mondta és lehetett látni az arcán, hogy elszomorodott.

-De én szeretlek!!!- válaszoltam neki.

-Te, te sze- szeretsz?- kérdezett vissza elérzékenyülten.

-Igen, tiszta szívemből!-

Ekkor az akumatizált leszállt a földre és kiszállt belőle a lila pillangó. Megsemmisítettem a macskajajjal ami egy pizit necces, volt, mert nekem nem volt hosszú jojóm ami egyből elkapja de vegén csak sikerült. Ekkor vettem észre, hogy Paris másik oldalán vagyok mint ahol kéne lennem. Elkezdtem visszaszaladni, Marinettehez. Mivel nem volt semmi nagyobb baja a városnak, ezért úgy gondoltam nem fogok olyat csinálni amit nem szabad ( átváltozni katicává, használni a szerencsetalizmánt, és elkiabálom magam, hogy csodálatos katica bogár! ), miközben ezen gondolkodtam, odaértem a lányhoz.
Baj van, a szerelmem szeme lila maradt. Reménykedtem abban, hogy vissza fog változni de nem történt semmi.

Na halihó! Itt az uj rész. Bocsi a késésért csak ötlethiányban szenvedek, ezért valószínű, hogy a könyvem egy ideig szünetelni fog. Ha van valami jó ötletetek nyugodtan írjátok meg privátban.
Addig is csövi!
Várom a komikat!✌

Ha tetszett:❤

Ha nem:💬