Egy lány akinek több mint 3-szor összetörték a szívét és ezért szorong, minden nap sír, elveszti a legjobb barátnőjét, már senkiben nem bízik meg.
Ám egyszer jön egy személy aki nagyon lassan de vissza tudja hozni a lány régi énjét....
Vajon ki lesz...
Szerencsére nem esett nagy baja és még füst mérgezést se kapott ( ne kerdezzétek hogy ). Ezután a mester kiküldött a szobábol, mert megpróbálja meggyógyítani Marinettete- et. Már három órája kinn várok de semmi. Ekkor eszembe jutott az apám. Megmondtam Plaggnak, hogy üzenjen Wazenek, hogy hazamentem és így nem zavartam meg a férfit miközben "dolgozott". Gyorsan hazamentem és beosontam a szobámba. Ezután beledőltem az ágyamba, mert hullafáradt voltam de mégses jött álom a szememre, egyfolytában Marinettere gondoltam.
Marinette sz.
Miután teljesen elnyelt a sötétség nem láttam semmit. Csak morgást hallottam. Hirtelen megjelent előttem egy fénycsóva és felemelt, majd az egész testemet melegség töltötte el. Mikor újra a földön voltam láttam a sötétben. Magamra néztem és teljesen megváltoztam. A ruhám térdig érő fehér selyem volt, a hajam ki volt engedve és volt rajtam szintén egy fehér kalap.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
( csak a ruhát nézzétek )
Ezután elkezdtem aszthiszem vérfarkasszagot érezni. ~várjunk csak! A vérfarkasokat csak is a vérfarkasok érzik!~ mondtam magamban. Ezután hallottam egy morgást a hátam mögül. És egyre többet. Hátranéztem de nem láttam semmit. Ekkor hirtelen felkapcsolódott a villany és egy csomó vérfarkassal találtam szembe magamat. Az egyik fehérfarkas volt, biztos ő az alfa. Ezután visszaváltoztak, és mindegyik úgy nézett rám mint ha bűnös lennék, pedig nem csináltam semmit. Először még a fény bántotta a szememet de utána már megszoktam és kirajzolódtak az arcok. Ott volt Lila, Alya, Nino, Luke, Nathalien és végül Adrien és Clohe akik éppen puszilkodtak, hogy mást ne mondjak. Ekkor nagyon mélyről előtörtek a könycseppek és patakokban folyt rólam a víz. Akire ránéztem egyből a rosszatt láttam meg, és, ezért ki akartam őket nyírni. Mindegyik visszaváltozott és egy, egy kést tartottak felém a szájukkal ( ne kérdezzétek, hogy csinálták, a képzeletetekre bízom XD ). Elkezdtek vele dobálni de valahogy az összeset kikerültem. Utána bizsergető érzés futott végig az egész testemen és én is átalakultam vérfarkassá. Én egy fekete farkas voltam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Nagyon hamar belejöttem az erőm kezelésébe, és így már sokkal könnyebben tudtam védekezni, támadni. Egy híd, utána egy szaltó, egy kis karate, majd farkas alak, és ráharaptam a nyakára. Már csak is Adrien maradt életben. Rátámadtam és nem sokára ő is ugyan úgy, holtan feküdt a földön. Rá pár másodperccel rájöttem mit csináltam. Összeroskadtam és elkezdtem sírni. Nem sokára ismerős érzés fogott el, megint elkezdett fájni a fejem. Újra eszméletemet vesztettem, és mikor felébredtem a mesternél találtam magam. Egy picikét még pihentem, majd amikor úgy éreztem, hogy van elég erő bennem felkelni, akkor lendületből felültem. Egy gonosz kacagást hallottam kintről. Felálltam és kinéztem az ablakon. A többieket láttam harcolni egy óriási pókkal, ami akihez hozzáér lebénul ( tudom, hogy ez Anansi és Paparazzi kombinációja). Hozzáértem a fülemhez de nem volt nálam a fülbevalóm. ~ ja, tényleg! Visszaadtam a mesternek! De már annyira hiányzik Tikky!~ Megláttam az asztalon egy ládikót amiben egy talizmán volt. Mivel az összes láda ugyan olyan, emiatt csak imádkozni tudtam, hogy az én talizmánom legyen benne. Mielőtt még kinyitottam volna, belépett a mester egy szerrel a kezében, ezért a hátam mögé dugtam. Amikor meglátott teljesen ledöbbent, a következő amit észre vettem, hogy az örző felállt egy székre, közvetlen előttem és átölelt. Visszaöleltem. Miután abbahagytuk az ölelkezést, elmeséltem neki milyen dolgok történtek velem. De amikor halálfejhez értem elfelejtettem, hogy ki ő, és a társát is. Amikor ezt elmondtam az idős embernek akkor ő erre csak is annyit válaszolt, hogy ,,oó''
-Oó? Mi az oó?- értetlenkedtem.
-Hát az drága Marinette, hogy te láttad a jövőt, és az nem jó jel.
-Mi vaaaaaaaan? Különben meg miért nem jó jel?- értetlenkedtem továbbra is.
-Mert vannak olyan dolgok amiket ha meglátsz, akkor utána máshogy fognak történni. És az se jó ha valami olyat látsz amit nem kellet volna.- válaszolta.
-Értem, és én ezzel most mit csináljak?
-Menj el Bunnixhoz ( remélem jól írtam XD ) ő tudja a legjobban. De mielőtt még indulnál....
Majd odament az asztalához és elkezdett valamit keresni.
-Jajj ne! Eltűnt a katica talizmán! Jajgatott az idős ember.
-Nem tűnt el, nálm van.- mondtam és előhúztam a hátam mögül a katicatalizmánt.
Erre a mester csak egy mosolygással díjjazot. Akart valamit mondani de kicsapódott az ajtó.....
Sziasztok drága olvasóim! Bocsánat, hogy egy csomó ideig eltűntem és köszönöm azoknak akik így is kitartottak mellettem!😆 Azért is bocsi, hogy ez a fejezet ilyen rövid de ha hosszabbra csináltam volna a kövi fejezetet már nem tudnám megírni😅. Valószínűleg az is egy kicsikét rövidebb lessz, mint szokott, de azért remélem ez nem olyan nagy baj.🤗 Különben nyugodtan kritikázhatjátok a könyvemet.😉
Ja! Még valami! Ugye írtam, hogy Marinette-nek beleszúrtak a kést a hasába. Na és ő azt kirántotta, és mikor átalakult vérfarkassá, akkor meg begyógyult a sebe. Mást nem tudok mondani, meg szerintem így is eléggé lefárasztottalak titeket! A kövi részig csövi!
