A báty | Peter Parker/Pókember ff.

2 - A titok

Kis híján Peter is elájult, de pókösztöne időben figyelmeztette.
- Vigyük be! - intett Patrick és felkapta Mayt.
Peter meglepődött az idegen erején, de azonnal utána eredt.
Patrick letette Mayt egy székre és élesztgetni kezdte.
- Térj magadhoz May! - élesztgette.
Peter csapolt egy pohár vizet és oda sietett hozzájuk. May kezdett magához térni.
- Igyál egy kis vizet! - adta át neki a poharat Peter.
- Patrick... Tényleg te vagy az? - simogatta meg May Patrick arcát.
- Igen - mosolygott rá Patrick.
May majdnem megint elájult.
- Mindig ilyen érzékeny voltál - állt fel Patrick.
Letette a táskáját a szék mellé. May lassan felült rendesen és kortyolt egyet a pohárból.
- De hogy...? - értetlenkedet a nagynéni.
- Majd később! - lépett be közéjük Peter. - Most vacsorázzunk.

Már javában ettek. Teljes csendben. Peter még mindig nem hitte el, hogy az idegen férfi a bátyja. Egyszerűen képtelennek tartotta.
Pláne, hogy állítólag meg is halt! - dohogta magában.
- Kértek még? - állt fel May.
- Tele vagyok - rakta kezét a hasára Patrick. - Ugyan olyan jól főzöl, mint régen!
- Ne hízelegj! - kuncogott May.
Összeszedte a tányérokat.
- Gyorsan elmosogatok! - szorgoskodott May.
- Hol fogok aludni? - érdeklődött Patrick.
- Peternél!
Peter félre nyelte az utolsó korty vizet és köhögni kezdett.
- Jól vagy Peter? - kérdezte a nagynénje.
- Teljesen mértékben!
- Akkor mutasd meg a bátyádnak a szobát! - mutatott a lépcsőre May.
Peter elindult felfelé.
- Gyere! - intett a bátyjának.
Patrick felvette a hátizsákját és utána indult.
Peter, miután Patrick belépett a szobába, bezárta maga mögött az ajtót.
- Ha van egy matracod, alszok a földön - dobta le a táskáját Patrick.
- Az ágy alatt - mondta Peter és leült az említett fekvőhelyre. - Ki vagy te?
- Hogy? - nézett Patrick öccsére.
- May néni azt mondta, hogy a bátyám vagy!
- Ez így igaz.
- És azt is említette, hogy meghaltál!
- Ez hosszú történet, Peter - sóhajtott Patrick és leült Peter mellé.
- Ráérek.
- Hol is kezdjem... Még nem születtél meg, megcsípett engem egy radioaktív pók és képességeim lettek.
Peter szemei tágra nyíltak. Nem hitte el amit hall.
- Hát elkezdtem hősködni - folytatta Patrick. - Egyik harcomnál elkaptak. A Hydra volt. A szüleink tudtak a képességeimről. Valószínűleg azt hitték, hogy megöltek. Ezt tudta eddig May is.
- Patrick... - habogott Peter. - Nekem is ilyen képességeim...
- ...vannak. Tudom. Németországban voltam, amikor megláttam, hogy New York-ba feltünt egy új Pókember. Azonnal ideindultam.
Patrick a kezeibe temette az arcát.
- De a szüleink miért nem említettek soha téged nekem? - kérdezte Peter.
- Féltettek téged, Peter. Nem akartak téged is elveszíteni.
Peter nagyot nyelt.
- Meghaltak. Terroristák ölték meg őket - motyogta és pityeregni kezdett.
Patrick magához szorította öccsét.
- Nem egyszerű terroristák - mély levegőt vett. - A Hydra volt.
Peter mély szomorúságott érzett. Feltűnik a bátyja, akinek ugyanolyan képességei vannak, mint neki. 10 év után tudja meg az igazságot szülei haláláról.
- És engem is üldöznek... - szólt hirtelen Patrick.
Peter felegyenesedett.
- És a te segítségedet kérem!
- Ha tényleg pók vagy, segítek!
Patrick hálót lőtt ki csuklójából, eltalálta Peter asztalán lévő ceruzát és magához húzta. Peter elmosolyodott.
Mégsem én vagyok az egyetlen! - gondolta magában.
- Tudják hogy itt vagy? - kérdezte végül.
- Még nem - válaszolt Patrick. - De a Hydráról beszélünk, nem kell sok idő nekik!
- Elintézzük őket, bátyó! - ölelte át a bátyját Peter.
- Mostmár ideje aludni, öcsi! - mosolygott Patrick.
Peter gyorsan elővette a matracot és megágyazta. Ezalatt Patrick lezuhanyzott. Mire visszatért Peter a matracon aludt.
- Hjaj öcskös... - mosolygott Patrick.
(Igen Patrick mindig mosolyog!)
Feltette öccsét az ágyra, betakarta és ő is lefeküdt aludni.