A változás útján (ABBAHAGYOTT)

1. Fejezet

Ez a nap is olyannak indult, mint az összes többi. A népirtás ezelőtti nap volt. Egyben az a nap volt az első évfordulója annak, amikor a Rádió Démon távozott a pokolból. Mindenki örült annak, hogy már nincs köztünk. Én voltam az egyetlen akinek hiányzott. Egész életemben nem volt senki akit szerettem, viszont a Pokolban, ebben az Istenverte Pokolban találtam meg az egyetlen embert aki nem ítél el. De végülis... mire számítottam. A Pokol a bűnös lelkek büntetéséül szolgáló hely. Az ahol nem létezik a boldogság. Hogy gondolhattam azt, hogy boldog lehetek? Ebben az egy évben pincérnőként dolgoztam. Utáltam. Csak azért tudtam egy kicsit több vidámsággal bemenni dolgozni, mivel tudtam, hogy ez az utolsó napom. Az étterem csődbe ment. Miután végeztem a reggeli rutinommal, elindultam. Még mindig ugyan ott laktam. Nem tudtam és nem is akartam ott hagyni ezt a házat. Mielőtt elindultam volna felvettem a fejemre a fülest és a telefonomon rányomtam a „véletlen lejátszás" gombra. A fülesemből elkezdett szólni a Honeybeast Jönnek című száma. A dal végére oda is értem a munkahelyemre. A főnököm pont akkor jött ki az ajtón. Amikor meglátta, hogy ott vagyok hozzám szólt.
-Jó reggelt Ella! Mivel szerintem úgysem fog senki jönni már az étterembe, ezért hazamehet. - mondta a szokásos bunkó hangnemében. Ezután pedig köszönönés nélkül elindult az étteremmel szemben lévő drog autómatához.
-Csodás! - mondtam ki hangosan amit gondoltam. Haza indultam. Elindítottam azt a zenét, amire először rányomtam. Ez a dal nem más lett, mint a Holdfény a tanúm. Fél perc után inkább kikapcsoltam a zenét. Hazafele be akartam ugrani a pékségbe, hogy vegyek magmnak valami reggelit. Miközben arra sétáltam megláttam, hogy rengeteg démon egy üzlet kirakata előtt áll, és néz valamit. Oda tolakodtam, hogy lássam mit néznek. Egy TV kereskedés volt. Éppen a 666 híradó ment. A hercegnővel tartottak interjút. Pont ezt a mondatot sikerült elkapnom:
-Nincs egy sokkal emberibb módja, hogy megfékezzük a túlnépesedést a Pokolban? Talán valami jó alternatív megoldás amivel elérhetjük a... megváltást? Szerintem van! És ez a projekt pont erről szól! Hölgyeim és uraim... megnyitom az első ilyen helyet. Egy hotelt ahol segítenek a Mennybe jutni!
Erre felkaptam a fejemet. A Mennybe jutni? Ez lehetséges egyáltalán? Hát persze. Talán pont én tudtam a legjobban, hogy ez lehetséges. Elkezdtem körülnézni a városban. Tudtam, hogy valahol lennie kell valami hirdetésnek, vagy hasonlónak. Sikerrel jártam. Találtam egy plakátot, amin rajta volt a cím is. Elindultam hazafelé. Amikor hazaértem gyorsan elővettem a bőröndömet és elkezdtem pakolni. Miután a pakolással készen voltam elindultam a hotel felé. Könnyű volt felismerni az épületet. Már távolról is látszott a nagy felirat: Happy Hotel. Amikor odaértem bekopogtam. A pokol hercegnője nyitott nekem ajtót. Végignézett rajtam, majd pedig szemügyre vette a magam mögött húzott nagy bőröndöt. Amikor felfogta, hogy miért jöhettem nagyon felcsillantak a szemei.
-Szia! Üdvözöllek a Happy Hotelben! - mondta, miközben már majdnem az orrunk is összeért.
-Jajj, bocsi! Csak... nem gondoltam, hogy jön vendég ezek után. Egyébként Charlie vagyok. Gyere be! - mondta, majd pedig egy pulthoz kísért. Bement a pult mögé, majd pedig elővett néhány papírt és egy tollat.
-Őőő... hello! - köszöntem, amikor végre szóhoz jutottam.
-Lenne néhány kérdésem, mielőtt odaadnám a szobakulcsod. - mondta Charlie.
-Rendben! - mondtam, majd pedig leültem a pult előtti székre.
-Az első kérdés... Mi a neved? - kérdezte Charlie.
-Ella. - válaszoltam.
-Mikor és mennyi idősen haltál meg? - tette fel az újabb kérdést.
-2017 elején haltam meg 31 évesen. - válaszoltam. Ezután még feltett egy csomó kérdést, majd pedig elérkeztünk az utolsóhoz.
-És végül az utolsó kérdés... miért szeretnéd igénybe venni a hotel szolgáltatásait? - kérdezte Charlie.
-Hát... nem szeretem a Poklot és...
Nem tudtam, hogy mit mondjak. Nem mondhattam azt, hogy „azért, mert a legjobb barátom ott van". Legalább is... szerintem elég hülyén hangzott volna.
-És? - kérdezte Charlie.
-És... egy számomra fontos személy is ott van. - mondtam.
-Jaaa. Értem. - mondta Charlie, majd pedig eltette a papirokat, és egy kulcsot vett elő.
-Üdvözöllek a Happy Hotelben!

——————————————————
Sziasztok! Igen... végre sikerült kiraknom. Tudom, hogy már sokszor megígértem, hogy megírom és kirakom, de valami mindig közbejött. Bár... most hétvégén csak azért nem tudtam kirakni, mert lusta voltam. Na mindegy.😂 Remélem tetszett ez a fejezet! :3