7. Fejezet

147 16 5
                                    

-És mikor? -kérdeztem.
-Ma este! Megbeszéltük a fiúkkal, hogy ma nem lesznek a hotelben. -mondta Charlie vidáman.
-Szuper! Egyébként mikor ebédelünk? Én már most éhes vagyok. -mondta Kim.
-Nem is te lennél. - mondtam.
-Az ebédig, még van körübelül egy óra, de ha bemész a konyhába biztos találsz valami harapnivalót. -mondta Charlie.
-Rendben! Akkor megyek is a konyhába. - mondta Kim, majd pedig elillant.
-Te mit fogsz csinálni? - kérdezte Charlie.
-Még nem tudom. Te? - kérdeztem.
-Én előkészülök a partira. Segítesz? -kérdezte Charlie.
-Persze! -mondtam, majd pedig elvezetett egy teremig. Mint kiderült a hotelben van egy bálterme, ami most raktárként funkcionálhatott. Charlie megszólalt.
-Itt fogjuk tartani! Oda rakunk asztalokat, amik tele lesznek mindenféle nasival, oda pedig majd rakunk matracokat, és építünk egy kis sátrat, ahol majd aludhatunk. Oda pedig majd egy kis minidisco kerül. -mutogatott fevesen Charlie.
-Ezek jó ötletek! Kezdük el! - mondtam, majd pedig el is kezdtük letörölgetni az ott tárolt asztalokat. Nifty gyorsan megtalált minket, mivel ahol takarítás folyik, rögtön ott terem. Amíg mi mindent letöröltünk, addig ő felsöprögetett. Amilyen kicsi, olyan gyorsan tud haladni. Miután a takarítás meg volt, elkezdük berendezni a termet. Először az asztalokat raktuk a helyére, aztán a nem használatos matracokat is a helyükre toltuk. Ezek után behoztunk rengeteg párnát, lepedőt és takarót. Elkezdtük építeni a sátrat amit Charlie tervezett. Amikor készen lettünk, már rég elmúlt az ebéd. El is indultunk az étkezőbe. Már senki nem volt ott, de a maradék még ott volt hagyva. Gyorsan ettünk, majd pedig pihenés mellett döntöttünk.

*este*

Charlie fel-alá járkált a hotelben. Én nem értettem, hogy mit csinálhat, ezért kinéztem az ajtón. Charlie rengeteg nasival megtöltött zacskót vitt feltehetően abba a terembe amit berendeztünk. Kimentem a szobámból, hogy segítsek neki. Amikor az asztalok már tele voltak és az összes fiú már elment, elkezdtünk szólni mindenkinek, hogy jöhetnek a terembe. Amikor beértek el is kezdődhetett a pizsamaparti. Mindenki partizott, evett, ivott (de csak alkohol mentes dolgokat) és párnával dobálózott.  Amikor mindenki kezdett elfáradni Charlie felhozta azt az ötletet, hogy játszunk felelsz vagy merszet. Mindenki leült egy körbe, majd pedig Charlie megszólalt.
-Ugye mindenki tudja, hogy mi az a felelsz vagy mersz?
-Én nem tudom. - szólalt meg Nifty.
-A felelsz vagy mersz lényege, hogy megkérdezed valakitől, hogy felelsz vagy mersz ő pedig választ. Ha azt mondja, hogy mer, akkor mondasz neki egy kihívást, ha pedig azt mondja felel akkor felteszel neki egy kérdést. Így érted? - mondta Charlie.
Igen! - mondta Nifty, majd pedig el is hangzott az első „felelsz vagy mersz?" kérdés Charlie-tól, Vaggie-nek.
-Felelek. - mondta Vaggie.
-Rendben. Miért szegődtél mellém a hotelben, meg úgy mindenben? - kérdezte Charlie. Vaggie elvörösödött, mint egy paradicsom. Eddig is sejtettem, de mostmár biztos voltam benne: Vaggie szerelmes Charlie-ba.
-Hát... ez egy bonyolult kérdés. Olyan pozitív kisugárzásod volt, ezért nagyon... kedvesnek tűntél. Nade akkor Nifty. Felesz vagy mersz? - mondta Vaggie.
-Merek! - mondta Nifty.
-Akkor mondjuk... játszd azt, hogy szellem vagy fél percig! - mondta Vaggie, majd pedig Nifty felállt és egy lepedőt rakott a fejére. De mivel a lepedő sokkal nagyobb volt, mint Nifty, ezért alig láttuk, hogy mit csinál a lepedő alatt. Egyszercsak Kim felállt és felemelte a kis Nifty-t a levegőbe, így ő is a lepedő alá került. Fél percig voltak a lepedő alatt, és amikor letelt a fél perc, levették a lepedőt a fejükről, majd pedig Kim lerakta Nifty-t a kezéből. Ezután Nifty jött.
-Ella! Felelsz vagy mersz? - kérdezte Nifty.
-Felelek! - mondtam.
-Van valaki akibe szerelmes vagy innen? - kérdezte. Ettől a kérdéstől elpirultam egy kicsit, mivel úgy éreztem, hogy Kim nekem többet jelent, mint egy barát. Talán, de csak talán szerelmes voltam belé. De ezt mégsem valhattam be itt és most.
-Nem. - mondtam teljes nyugodsággal. Ha valami hasznosat tanultam gyerekkoromban, akkor az az, hogy hogy hazudjak profin.
-Na akkor Kim. Felelsz vagy mersz? - kérdeztem.
-Merek! - mondta.
-Akkor... te milyen nemzetiségű is vagy? - kérdeztem.
-Amerikában éltem. Miért? - mondta.
-Akkor... mondj el egy magyar nyelvtörőt, vagy a leghosszabb magyar szót. Te választasz. - mondtam.
-Legyen mondjuk a leghosszabb szó. - mondta.
-Rendben, akkor mondom. Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért. - mondtam.
-Hogy mi? - mondta Kim értetlenül.
-Jól hallottad. Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért. Hajrá! - mondtam.
-Megsze... ség... te... he... nekem ez nem megy! - mondta.
-Akarsz inkább nyelvtörőt? - kérdeztem nevetve.
-Nem. Légyszi mondd újra!
-Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért. - mondtam. Ezután nagy nehezen, de sikerült kimondania a szót. Most Kim következett.
-Charlie! Felelsz vagy mersz? - kérdezte.
-Merek! - mondta.
-Akkor mondjuk... csókold meg Vaggiet. - mondta. Ezen Vaggie nagyon kiakadt. Kim és én voltunk azok, akik gondolták, hogy Vaggie szerelmes Charlie-ba.
-Őőő... hát... rendben. - mondta Charlie, majd pedig odafordult barátnője felé és megcsókólta. Vaggie természetesen viszonozta. Amikor abbahagyták Vaggie megszólalt.
-Figyelj Charlie... én... - mondta volna, de Charlie félbeszakította.
-Tudom. Már rég tudom. - mondta, majd pedig újra megcsókolta.
-ÉLJEN AZ IFJÚ PÁR! - kiáltotta Kim.
-Amúgy... Rose hol van? - kérdeztem. Egy kicsit utólag rosszul érzem magam, hogy csak akkor tűnt fel.
-Azt mondta, hogy más dolga van. - mondta Nifty.
-Ahogy őt ismerem... szerintem tudom, hogy mi az a más dolog...  - mondta Kim.
-Ohh... - mondtam.
-Na de folytassuk! - mondta Kim. Ezek után Charlie következett ismét.
-Ella! Felesz vagy mersz? - kérdezte.
-Felelek! - mondtam.
-Mi van abban a levélben amit még én adtam neked? - kérdezte. Na ettől a kérdéstől féltem a legjobban. Ezt nem akartam megválaszolni. De muszály volt.
-Hát... volt valaki akit elveszítettem itt a pokolban egy népirtás után. Még ő írta. - mondtam.
-De... hogy tudott levelet küldeni, ha "meghalt"? - kérdezte Charlie.
-Őőő... még a népirtás előtt írta, mivel valahogy érezte, hogy meg fog halni. - mondtam.
-Az írta a levelet akire fondolok? Al-
-Ne! - fogtam be a száját Nifty-nek.
-Te tudod, hogy ki volt az? - kérdezte Kim.
-Igen, de... - Nifty rámnézett, majd folytatta - ...nem mondhatom el.
-Szerintem mostmár elég a játékból. - mondta Vaggie. Ezt nem néztem volna ki belőle. Vajon miért állította le a játékot?
-Hát jó. Úgyis kezdek már fáradni. - mondta Charlie, miközben ásított. Ezek után kezdtünk készülődni az alváshoz. Charlie és Vaggie összebújva aludtak. Nem gondoltam volna, hogy Kim ilyen könnyen összehozza őket.
-A terv bevált! - suttogta Kim.

————————————————————
Sziasztooook! Nagy kihagyás után, de meghoztam ezt a fejezetet is. Remélem tetszik! (Csak hogy tudjátok, még jelenleg is sújos fangörcsben szenvedek)

(Ezt a dalt csak úgy itt hagyom. Én imádom!😍)

A változás útján (ABBAHAGYOTT)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora