Amint leértem odamentem Huskhoz, és megszólaltam.
-Hé Husk! Készísd el Charlie kedvenc koktélját! - mondtam.
-De... ő kurvára nem szokott inni semmi piát. - mondta.
-Akkor... készítsd elő a kedvenc üdítőjét. - mondtam.
-Csak azért csinálom meg, mert nem vagy olyan kurva idegesítő, mint Alastor. - mondta, majd pedig fogott egy borosüveget és lehúzta a benne lévő maradék italt. Ezután Angelhez mentem.
-Szia! Figyelj. Légyszi megpróbálnál legalább egy ici-picit pozitívabb lenni a hotellel kapcsolatban? - kérdeztem, miközben próbáltam Angel szemébe nézni, aki sokkalta magasabb nálam. Angel lenézett rám, majd pedig megszólalt.
-Ugye tudod, hogy így még mindig nem lehet komolyan venni téged? - kérdezte nevetve. Mióta idejöttem a magasságommal viccelődik. Pedig nem is vagyok alacsony! Csak Ő magas.
-Most komolyan beszélek! Kérlek! - mondtam neki.
-Jó, oké... megpróbálom. - mondta, majd pedig elment a másik irányba. A hangjából hallatszódott, hogy nem mondd igazat. De most nem volt időm ezzel foglalkozni. Felmenten a színpadra, majd pedig elkezdtem a beállításokat. Miután minden készen volt behúztam a függönyt és vártam. Én a függöny mögül leskelődtem, hogy Charlie mikor jön. Amikor megérkezett jeleztem Niftynek, aki mint máskor is, most is kihúzta a függönyt. Én már a mikrofonnál álltam.
-Szia Charlie! Kérlek ülj le. A hotel személyzete büszkén mutatja be: a vacsorád. Ja várj... ez más. Khm... - mondtam. Ezt a kis "viccet" előre kitaláltam, hogy el fogom mondani, és csak remélnitudtam, hogy Charlie látta már a szépség és a szörnyeteget. Miközben ezt mondtam, Husk odaadott Charlienak egy pohár valamilyen üdítőt. Szerencsémre nevetni kezdett, amiből rájöttem, hogy érti. -Szóval. Most egy kis előadással készültem csak neked! - mondtam, majd pedig egy-két másodperc után elkezdtem énekelni. Biztos kitalálhatjátok, hogy mit énekeltem. Vagy nem? Na mindegy. Elmondom. A dal amit énekeltem nem más volt, mint a Sia féle You're never fully dressed without a smile volt. Ez az egyik legvidámabb dal amit ismerek, szóval csak erre eshetett a választásom. Charlie-nak nagyon tetszett. Amikor a végére értem felállt és megtapsolt. Angel az egyik falnak dőlve nézte a kis előadást.
-Várj! Lenne itt még valami. Angel! Mit is kértem tőled körübelül öt perccel ezelőtt? Emlékszel rá? - kérdeztem a pókdémont. Ő csak nézett rám nagy szemekkel, hogy én mégis mi a szarról beszélek.
-Látom nem emlékszel rá. De az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó, szóval kérlek mondj három jó dolgot a hotelről. Ja és NE az legyen, hogy van pia. - mondtam. Ezután Angel egy nagy sóhaj után Charliera nézett és megszólalt.
-Ez a hotel nem is... annyira rossz ötlet és... nem annyira szar, mint amennyire először gondoltam, és... jó a kaja. - mondta. Ezen Charlie mintha meghatódott volna. Végülis... Angel az egyik olyan démon (sajnos a sok közül) aki nem hisz a hotelben és Charlienak biztos jól esett néhány jó szót hallani tőle.
-De most a műsornak vége! Remélem jobban vagy! - mondtam, majd pedig lementem a színpadról. Olyan jól esett most az éneklés. De mégis... valami nem volt rendben. Mostanában egyre rosszabb kedvem van. Pontosabban... azóta mióta találkoztam Alastorral. Ez a dal csak mégjobban eszembe juttatta az emlékeket. Hirtelen sírni kezdtem. Úgy gondoltam jobb lesz, ha bemegyek a szobámba. Miután beléptem a szobámba bedőltem az ágyba. Miután kisírtam magam, jöhetett a már rutinná vált folyamat: kifújom az orrom, bemegyek a fürdőszobába, megmosom az arcom, majd pedig megnézem mennyi az idő. Pontosan tizenkét óra öt perc volt. Még ki sem léptem az ajtón és Charliet pillantottam meg.
-Őő... szia! Mit keresel itt? - kérdeztem.
-Csak... szeretném megköszönni. - mondta.
-Nem kell! Semmiség volt. - mondtam.
-De nem csak azt. Azt is, hogy hiszel a hotelben és segítesz. - mondta Charlie, majd pedig megölelt. Ettől megint sírni kezdtem. De most örömömben. Örültem, hogy találtam mégegy embert, vagyis... akarom mondani démont aki elfogad és jól érzem magam vele. A hotelben nem éreztem azt, hogy bárkinek is meg kéne feleljek. Itt magam lehettem. Igazából már nem is tudtam mit akarok. Egyszerre szeretnék Alastorral is lenni, de eközben meg nem szeretném itthagyni a hotelt. Nem tudtam, hogy most mitévő legyek.
-Miért sírsz? - kérdezte Charlie.
-Semmi, csak... csak boldog vagyok! - mondtam.
-Annak örülök! - mondta Charlie boldogan.
-Most megyek Kimhez, ha nem baj. - mondtam.
-Dehogy baj! Menj csak! - mondta, majd pedig elindultam Kim szobája felé. Amikor odaértem bekopogtam.
-Gyere! - szólt az ismerős hang a szobából.
-Csak én vagyok az. - nyitottam be a szobájába. Ő éppen a telefonját nyomkodta az ágyán feküdve.
-Szia Ella! Mizu? - kérdezte.
-Hát. Mondanám, hogy minden rendben, de hazudnék... - mondtam becsukva magam mögött az ajtót.
-Mi a baj? - kérdezte miközben felült az ágyában.
-Nem tudom mit tegyek. Félek. - mondtam neki miközben leültem mellé.
-Mitől félsz? - kérdezte.
-Hát... mint tudod szeretnék feljutni a mennybe, hogy azzal a személlyel lehessek akiről beszéltem. Viszont... nem akarlak itthagyni titeket. Vagyis téged nem kéne, mert te is azért jöttél, hogy feljuthass a mennybe, viszont a többiek itt maradnak. Charlie, Vaggie, Nifty, Angel, és eskü még Husk is hiányozna. Nem tudom mit tegyek. - mondtam újból sírvafakadva. Kim átölelt.
-Nyugodj meg! Majd kitalálunk valamit! - mondta.
-De mit? Erre nincs megoldás! - mondtam.
-De biztos van! Ne legyél ilyen negatív! Mindenre van megoldás! - mondta, miközben mégjobban átölelt. Ezután Angel bekopogott és bekiabált.
-Nem akarok semmit megzavarni, de Charlie hív titeket! - mondta Angel. Pontosan eltudtam képzelni, hogy milyen perverzen nézhetett. Ezután letöröltem a könnyeimet, és kiléptünk az ajtón. Amint a főcsarnokba értünk Charlie azonnal a nyakunkba ugrott.
-Képzeljétek mit találtam ki! Tartunk egy csajos estét! Csak mi! Pontosabban Ti, Nifty, Rose, és én!—————————————————————
Halihoooo! Ma elhoztam ezt a fejezetet nektek! Remélem tetszik! Egyébként... hogy vagytok? Mennyire várjátok a sulit? (Nekem vegyes érzéseim vannak a sulikezdéssel kapcsolatban😅) na de most megyek is! Sziasztoook!(Van egy kis probléma. Most nem tudok zenét csatolni, mert a Wattpad valamiért nem engedi. De nem baj. Max majd következőnek kettőtt csatolok!)
YOU ARE READING
A változás útján (ABBAHAGYOTT)
Fanfiction‼️FIGYELEM‼️ Mielőtt ezt elolvasnád olvasd el A rádiós múltja című könyvemet, mivel ez annak a folytatása! 2020.08.12. #10 in hazbinhotel 2020.10.05. #6 in hazbinhotel