A változás útján (ABBAHAGYOTT)

3. Fejezet

-Semmit! - mondtam, miközben gyorsan összehajtottam a levelet és megpróbáltam elrejteni.
-Szerintem az több a semminél. - mondta, miközben próbált a hátam mögé kukucskálni, ahol a levelet relytegettem.
-Nem szeretnék róla beszélni. - mondtam.
-Talán... szerelmes levél? - kérdezte mosolyogva.
-Nem az. - mondtam.
-Akkor micsoda? - kérdezte.
-Mondtam már, hogy nem szeretnék róla beszélni! - mondtam, miközben próbáltam bejutni az erkélyről a hotelba.
-Csak most ismertelek fel! Te vagy az akinek vittem azt a levelet. Az a levél van nálad? Kitől kaptad? - kérdezősködött Charlie.
-Nem szeretném elmondani! Mit nem lehet ezen érteni? - mondtam idegesen, majd pedig fellöktem, és beszaladtam a szobámba. Sírni kezdtem. De miért? Mégis miért sírtam? Én magam sem tudtam. Csak sírtam. Körübelül egy óra telhetett el, mire abbahagytam a sírást. Megmostam az arcomat, majd pedig lementem. Husk és Nifty már ott voltak. Nifty szorgalmasan takarított, Husk pedig tűrte a pókdémon perverz beszólásait. Először köszöntem Nifty-nek, majd pedig odamentem a pulthoz. Nem akartam inni, csak egy kis társaságra vágytam. Huskon és Angelen kívül még Vaggie volt ott. Ahoz képest, hogy nem akarta, hogy legyen bár, ő is éppen egy koktélt iszogatott. Leültem, és megszólaltam.
-Charlie hol van? - kérdeztem.
-Az irodájában van. Azt mondta, hogy van valami elintézni valója. - felelte Vaggie.
-Értem. És... hogy vagytok mostanában? - kérdeztem ismét én.
-Szarul. - mondta Husk.
-Hát... egész jól. Bár a csata volt a legizgalmasabb dolog ami történt velem a hetekben. - válaszolta Angel.
-Ugye tudod, hogy még mindig mérges vagyok rád azért? - kérdezte Vaggie.
-Igen, de leszarom. - mondta Angel.
-Egyébként jól vagyok, csak sokat stresszelek a hotel miatt. - mondta Vaggie.
-Te mikor nem stresszelsz? - kérdezte Angel.
-ANGEL! Ha nem hagyod abba, kicsinállak! - kiabálta Vaggie.
Egyszer csak Husk megszólalt.
-Még jó, hogy az a vigyori nincs itt. Ő is csak itt idegelne. - mondta Husk. Tudtam kire gondol. Mérges voltam. Mérhetetlenül mérges. Egyszer csak egyik pillanatban arra kaptam magam, hogy behúztam Husknak. Önkéntelenül tettem. Amikor Husk mégjobban összehúzta a szemöldökét, úgy éreztem, hogy érdemes lenne futnom. Beszaladtam a szobámba, és bedőltem az ágyba. Újból sírni kezdtem és ismét nem tudtam, hogy miért. Egyszer csak elaludtam. Álomba sírtam magam. Az álmomban egy furcsa helyen jártam. Csupa fehérség volt minden. Először elvakított az a fényesség amit láttam. Amikor elkezdtem rendesen látni, rengeteg embert láttam... pontosabban... nem is emberek voltak. Inkább... angyalok. De hogy kerültem a Mennybe? Vagy ez csak egy álom? Nem, biztos hogy nem álom. Túl valóságos. Egyszer csak magam elé néztem. Egy pár nagy szárnyat láttam, amik teljesen beárnyékoltak. A szárnyak tulajdonosa egy frakkba öltözött angyal volt. Felnéztem a fejére, és a hajában két nagy fül volt. Pont mint...
-Al-Alastor? - kérdeztem. Az angyal hirtelen felkapta a fejét és megfordult.
-Ella? Te... hogy kerülsz ide? - kérdezte Alastor. El sem hittem, hogy ő az. A kezeimet az arcomhoz tettem, és zokogni kezdtem.
-Alastor...
Alastor átölelt, a fejét a vállamra tette, és ő is sírni kezdett. Vagy öt percig sírtunk egymást ölelve.
-De... miért? És... hogy? És...
Alig tudtam megszólalni. Egyszerre éreztem magam szomorúnak, és a világ legboldogabb emberének.
-Shhh... nincs semmi baj. Minden rendben. - mondta Alastor. Más volt a hangja. Hiányzott belőle a rádiós recsegés. Gyönyörű hangja volt. A rádiós recsegés csak eltorzította a hangját. Én mégjobban átöleltem.
-Nem akarlak újra elveszíteni. - mondtam még mindig zokogva. Ebben a pillanatban, mintha egy nagy szélfuvallat lökött volna el. Kiestem Alastor karjaiból, és lezuhantam. Vissza a Pokolba. Egyszer csak felébredtem. Lihegtem, és sírtam, mint ahogy az álmomban is. Amikor felfogtam, hogy mi történt még jobban sírni kezdtem. A takarómat kezdtem ölelni, és közben csak zokogtam. Egyszer csak valaki bekopogott. Charlie hangját hallottam.
-Van valami baj? Bemehetek?
Én nem mondtam semmit.
-Hahó! Ha nem válaszolsz, akkor bemegyek! - mondta, és mivel továbbra sem válaszoltam, ezért benyitott.

————————————————————
Hellobelloooo! Remélem tetszett a rész. Eredetileg megint hajnalban raktam volna ki a fejezetet de túl fáradt voltam.😂

(Ezt a zenét tegnap találtam, és imádom!)