A változás útján (ABBAHAGYOTT)

5. Fejezet

Egy hét telt el mióta hotelbe költöztem. Ez alatt az idő alatt történt pár dolog. Charlie próbálta még tökéletesebbre tervezni a rehabilitációs ötletét, amiben Vaggie segítette. Angel semmit sem haladt még azzal amit Charlie mondott neki. Viszont jött három új vendég. Az egyik egy Rose nevű kosdémon volt, a másik egy Baxter nevű ha minden igaz hal démon, a harmadik pedig egy Kim nevű leginkább egy faunhoz hasonlító lány volt. Rose-al nem sokat beszéltem. Baxter pedig valamiért mindig kerülte, hogy bárkivel is beszélnie kelljen, így nem sokat tartózkodott a hotel területén. Viszont Kimmel elég jóba voltam. Kedves, aranyos lány volt. Mint kiderült azért került a pokolba, mert csak és kizárólag dühből majdnem megölt egy embert. Pontosabban azért, mert bántotta a testvérét. Sok közös volt bennünk, köztük a cél is amiért el akartuk hagyni a poklot. Azért, hogy találkozzunk a szeretteinkel. Ezeken kívül még annyi történt, hogy én lettem az énekes a hotelben. Pontosabban annyi volt, hogy minden kedd, és péntek este felmentem arra a kis színpadra, ami a bár közelében volt és elénekeltem 2-3 dalt.
Ezen a napon is az ébresztőmre keltem. Kikeltem az ágyból, megmosakodtam, felöltöztem, majd pedig lementem a többiekhez. Már mindenki ott volt kivéve Charliet. Nem is értettem, hogy hova tűnt, mivel eddig mindig ő volt az első aki az asztalnál volt. Az asztalon már ott voltak az ételek. Volt tojás, gyümölcsök, zöldségek, kiflik és zsömlék, péksütemény, és ezek mellett még egy-egy kancsó tea és tej. Én ezen a reggelen egy fahéjas csiga mellett döntöttem és még öntöttem magamnak egy bögre tejet. Leültem a helyemre (ami Kim mellett volt) majd pedig Kim megszólalt.
-Jó reggelt! Nem láttad valahol Charliet? Lenne hozzá néhány kérdésem, és... attól félek valami baja lehet. - mondta. Ezutàn egy kicsit aggódni kezdtem, mivel Kimnek az egyik képessége az volt, hogy tökéletesek voltak a megérzései. Például "megérezte" előre, hogy mi lesz az ebéd vagy a vacsora, vagy pedig előre tudta, hogy valami rossz fog történni. Ezután a mondat után gyorsan befaltam a reggelimet, majd pedig felálltam az asztaltól és szaladni kezdtem Charlie szobája felé. Viszont ő pont jött már az asztalhoz, és így összeütköztünk.
-Jajj! Bocsi! - mondta.
-Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem. Én szaladtam. - mondtam miközben mindketten felálltunk. Ezután Charlie szó nélkül leült az asztalhoz. Egy kicsit még figyeltem őt. Furának tűnt. Máskor nem ilyen csendes. Gondoltam megvárom amíg végez az evéssel és utána beszélek vele. Így is tettem. Miután végzett elkezdett a szobája felé menni. Gyors léptekkel haladt céljához, de végül utolértem.
-Hé, Charlie! Beszélhetünk? - kérdeztem.
-Hát... most nincs sok időm a beszélgetésre. - mondta. A baj csak az volt, hogy nagyon bénán tud hazudni.
-De ez nagyon fontos! - mondtam.
-Hát jó. Mondjad! De gyorsan! - mondta miközben elkezdtünk másfelé sétálni.
-Van valami baj a hotellel? - kérdeztem.
-Őőő... nincs! Miért lenne? - hazudta.
-Bocsi, hogy ezt mondom, de nagyon bénán hazudsz! Na mesélj! Mi a baj? - kérdeztem. Eközben megérkeztünk oda, ahova Charlie vezetett. Az irodájához. Be is léptünk, majd pedig megszólalt.
-Csak az, hogy... nem hiszem, hogy képes leszek változást hozni. És... senki nem támogat. - mondta már-már sírva.
-Ezt miből gondolod? Ha bárki változást tud hozni, akkor az te vagy! És sokan melletted állunk! Vaggie, Nifty, Kim, Rose, Én, és a szüleid. Mert... ők is biztosan melletted állnak! - mondtam. Erre Charlie csak mégjobban sírni kezdett.
-Ők azok, akik a legjobban nem hisznek bennem. Főleg apám. Igaza volt velem kapcsolatban. - mondta Charlie miközben már a földön ülve sírt. Leültem mellé és meg akartam szólalni, viszont úgy gondoltam, hogy a kérdésemtől csak mégrosszabbul érezné magát. Viszont támadt egy ötletem.
-Negyed óra múlva menyj a bárpulthoz! - mondtam.
-Miért? - kérdezte Charlie.
-Majd meglátod. - mondtam, majd pedig felálltam és kimentem az ajtón. Gyorsan kellett összehoznom, szóval sietnem kellett.

————————————————————
Hellobelloooo! Egy ici-pici (pontosabban 2 hét) kihagyás után meghoztam ezt a fejezetet is! Szeretnék elnézést kérni a kihagyásért. Most hétvégén tudtam csak megírni a fejezetet. De remélem tetszett! Hamarosan hozom a következő részt! Sziasztooook!

(A fenti dal szerintem eszméletlen! Hallgassátok meg minél előbb. Egyébként... van olyan ember, aki megszokta hallgatni ezeket?😂)