Piton Lánya (Harry Potter F.f)

3. fejezet

Végig mentünk a vágányokon és az utolsó hely leghátul volt. Nagyszerű...

-Gyere, majd Malfoyék vigyáznak rád az úton...- nyitotta ki az ajtót én pesig lefagytam.

-A... Az a Malfoy? Draco Malfoy...???- estem kétségbe.

-Igen... Miért, van valami problémád vele?- kérdezte kicsit idegesen.

-A... Amm... Nem... Nincs semmi...- nyeltem egy nagyot és bementem. A szőke fiú ott ült az ablak mellett, a másik kettő meg az előtte lévő ülésen. Egy hely volt, az is Malfoy mellett. Asszem ma sokat fogok a földön ülni, mert hogy nem ülök mellé az is biztos.

-Malfoy, vigyázzatok rá, elsős, oké? Roxannine, ne félj tőlük, nem bántanak. Legalább is nem ajánlom nekik.- nézett sandán a három fiúra Hagrid, majd ott hagyott. Ott álltam mint egy szerencsétlenség és vártam hogy történjen valami.

-Helo, én Malfoy vagyok... Draco Malfoy... Téged hogy hívnak?- állt elém és végig mért. Kicsit meghátráltam tőle, mert sokkal magasabb volt nálam és még az az idióta vigyor is a fején...

-Amm... Helo... Roxannine Weasley...- motyogtam. Látszott rajta, hogy telejesen ledöbben.

-Hogy mondtad...? Weasley...?- kérdezte vissza mire bólintottam.

-Ha te Weasley vagy én maga vagyok Dumbledor...- kuncogott.

-Hát... Pedig az vagyok, ha tetszik, ha nem...- morogtam.

-De a Weasleyknek tudtommal nem mogyoró barna a hajuk... Selejt vagy vagy mi?- nevetett ki a másik két fiúval együtt.

-Najó, ennyi elég is volt belőled...- fordítottam hátat neki és ki akartam nyitni az ajtót hogy ott hagyjam őket de vissza fordított maga elé.

-Hé hé hé, várj már... Ez egyáltalán nem probléma, legalább nem nézel ki úgy mint ők... Gondolom ahogy megláttál rosszakat gondoltál rólam, igaz?- nézett rám sejtelmesen.

-Igen és nem fog megváltozni ezek után rólad a véleményem.- jelentettem ki.

-Hmm... Tetszik ez a határozottság... A bátyád rég elfutott volna... Gyere, ülj le.- vágódott le oda ahol eddig ült és maga mellé invitált. Nem tudtam, hogy oda menjek vagy ne...

-Gyere már, nem harapok...- sóhajtott. Odamentem és kicsit messze tőle leültem, csak hogy ne tűnjek annyira gyávának.

-Hogy lehet barna hajad és makulátlan arcod?- nézte az arcomat nem értve hogy mi van.

-Hát honnan tudjam, anyám szült meg, nem én magamat... Kérdezd őt...- forgattam a szememet.

-Ne dühöngj már, normálisan kérdeztem!- mondta idegesen.

-Jó, bocs... Csak nem tudom hogy hogyan álljak hozzád azok alapján amit Ron mondott és az alapján amit eddig tapasztaltam...- sóhajtottam.

-Ne hallgass Ronra, csak azért mondja ezeket, hogy ne legyél jóba velem. Csak a saját véleményed érdekeljen.- magyarázott. Van benne valami sajnos...

-Jó, de az én bizalmamat nagyon ki kell érdemelni...- morogtam.

-Hidd el menni fog. Na, varázslunk kicsit?- vette elő a pálcáját és egy könyvet.

-Nekem még nincsen pálcám, meg nem is tudok semmilyen varázslatot...- motyogtam kissé szomorúan.

-Ha gondolod taníthatok neked egyet...- nézett gonoszan.

-Mih? Nem nem, nekem nem kell Mardekáros varázslat!- ellenkeztem.

-Mégis miért? Nem biztos hogy te is a Griffendélbe kerülsz... Lehet hogy te is Mardekáros leszel...- mondta sejtelmesen.

-Nem... Nem lehetek Mardekáros... Griffendélesnek kell lennem... Muszáj...- néztem magam elé félve.

-Hát... Ezt sajnos nem te döntöd el, hanem a süveg. És ő nem arra halgat amit te akarsz...- vonta meg a vállát.