Piton Lánya (Harry Potter F.f)

6. fejezet

A kígyó békésen aludt a csuklómra tekeredve. Miért van ez itt rajtam?

-Roxannine, ugye tudod hogy miért van az a piton rajtad?- kérdezte tőlem az öreg úr aki az "eladó" volt.

-Amm... Nem... Miért?- kérdeztem vissza, mire Hagrid idegesen kapkodni kezdett.

-Ezt most nem kell kimesézni, majd erre még vissza térünk, gyertek gyerekek, még a pálcádért is el kell mennünk!- hadarta, majd megfogta a kezünket és kihúzott minket.

-De akkor... Most ez az állatom...?- értetlenkedtem.

-Igen. Itt a ketrece is, hátha hajlandó lesz leszállni a kezedről... Bár ezt nem garantálom...- motyogott.

-Roxy... Kérlek ne hívj Malfoynak, én is a neveden hívlak, Harryt és Hermionet is a nevén hívod, velem miért kivételezel...?- szólalt meg pár perc múlva a szöszi szomorkás hangon.

-Mert még nem bízok benned eléggé... A barátaidat is ott hagytad, mert meguntad őket, engem kitudja mikor unsz meg? Szóval egy darabig még Malfoynak foglak hívni...- néztem a földet majd fel rá.

-Jó... Érthető hogy nem bízol bennem... De soha nem foglak kidobni, őket soha nem bírtam elviselni!- magyarázkodott.

-Hát jó... Úgy legyen. Majd meglátjuk.- mosolyogtam rá, majd tovább mentünk. Bentünk Hagrid vezetésével a pálca boltba és az eladó öreg bácsi ugyan úgy nézett rám mint az állatkereskedős... Nem értem, mi van ezekkel? Szellemet látnak bennem vagy mi?

-Roxannine, ugye? Erre tessék...- mutatott egy polcra, ami tele volt pálcákkal.

-Miért tudja mindenki a nevemet?- néztem Malfoyra kicsit rémülten mire ő értetlenül vállat vont. Odamentem a bácsihoz, akinek addigra már a kezében volt egy fekete doboz. A belseje vörös, bársonyos anyaggal volt kibélelve és egy sötétbarna, szinte már fekete pálca volt benne. Gyönyörű volt...

-Próbáld meg ezt. Ha jól sejtem passzol majd.- nyújtotta felém magabiztosan, én meg félve elvettem. Először nem történt semmi, mqjd pár másodperc múlva a kígyó rácsúszott a pálcára és olyan színűvé vált mint a varázs eszköz, illetve kővé dermedt. Legalább is úgy nézett ki.

-Tudtam hogy te vagy az...- ámult el az úr, majd vissza mentünk.

-Akkor... Ez az én pálcám? Biztos hogy nem, e... Ez túl jó hozzám... Mármint... Ilyen a gazdagabb varázslóknak van...- értetlenkedtem.

-Te a leggazdagabbak közé tartozol, drága...- mosolygott rám.

-Najó, menjünk... Már az iskolában kéne lennünk...- motyogott Hagrid. Dracora néztem, akin látszott, hogy agyal.

-Minden oké Malfoy...?- húztam fel a szemöldökömet.

-Igen... Csak elgondolkoztam kicsit... Mindegy, menjünk...- fogta meg a kezemet olyan "ez most tényleg nem lényeges" fejjel. Beletörődtem és elindultam a mostmár kígyós pálcával a kezemben. Valami itt nagyon nem oké... Mindegy. Elgyalogoltunk a sulihoz és amikor megláttam elképedtem. Hatalmas volt, sőt, fel sem láttam a tetejéig.

-Na? Hogy tetszik?- nézett le rám Hagrid.

-Hát... Nagy... Nagyon nagy... De tetszik azért...- vontam vállat.

-Akkor menjünk be. Szerintem a többieket már körbe vezették, úgyhogy majd én...- kezdte de Malfoy bele szólt.

-Nem kell, majd én körbe vezetem.- mosolygott rám.

-Nem nem, Mardekáros nem vezetheti körbe a...- mondta Hagrid de megint bele szólt.

-Tanár úr, azt akarta mondani, hogy... A Griffendéles diákot? Tudod hogy nem biztos hogy az lesz...- mondta furmányosan Draco majd kicsit elhúzott Hagridtól.

-Igen tudom...- morgott Hagrid és kinyitott egy ajtót.