Heartbreaker

Untitled Part 5

Hogy milyen érzés egy szál pólóban és bugyiban két helyes srác előtt térdepelni? Hááát, egy picit kínos. És csak ennyit elárulva eléggé perverz is. De a valóságban még az is közre játszott, hogy könyékig maszatos voltam, a kontyom ziháltan csüngött a fejem búbján, és egy sötét, mocskos parkolóban próbáltam kereket cserélni. Na, ez így már kicsit hervasztó.

Elfásultam, a bokáimra ültem, és lassan fel néztem rájuk.

- Hello Chris, hello Tom - intettem a kezemben lévő csavarhúzóval - Mint láthatjátok, defektet kaptunk. És a kerék nem cserélődik ki magától.

- És mindig bugyiban cserélsz kereket? - vigyorgott Chris, majd elém lépett, és segített felállni- Mert akkor nagyon szívesen kilyukasztom a kerekeimet, és akkor te...

- Nem cserélek kereket neked - mondtam frusztráltan majd össze fontam magam előtt a karomat - Így is láttod mennyit bénázok vele.

- Ezért mondtam hogy segítek - térdelt le Chris a kerék mellé, majd onnan folytatta a munkát, ahonnan én abba hagytam - Feltéve, ha nem öltözzöl fel addig.

A szememet forgatva és idegesen sóhajtva Tom mellé léptem.

- Mit is kerestek itt? A meccs már elkezdődött... - kérdeztem oldalra billentett fejjel.

- Elfogyott a sör - magyarázta - Sorsot húztunk, és nekünk kell mennünk utánpótlásáért. De úgy láttom, most a pia beszerzési projekt becsődölt, néhány érdekesebb tényező miatt - mosolygott le rám, mire újból össze fontam magam előtt a karom. Kár hogy a fenekemet sehogy sem tudtam eltakarni.

- Nagyon vicces.

-Nyugi,csak a sör beszél belőlem - somolygott, mire én is halványan elmosolyodtam. Meghúzta a kezében tartott dobozt, majd össze nyomta, és odébb rugta - Jöttök a meccs utáni bulira?

- Igen.... - mondtam, és kissé meglepődtem. Mármint, Tom csak alig négy napja érkezett, de már annyira feltornázta magát a suli ranglistáján, hogy hivatalos egy ilyen buliba? Úgy látszik alá becsültem a srácot.

- Akkor...

- Deb! Kidobtam azt a szart, de hogy én még egyszer nem kutyagolog el odáig hát az hét... - lépdelt felénk indulatos Nikki, majd mikor meglátta kivel vagyok, megtorpant. Össze szorítottam egy pillanatra a szám, majd mosolyt erőltettem magamra.

- Nikki, képzeld Chris meg Tom épp erre jártak, és most segítenek kereket cserélni. Rendes dolog, nem?

- De, nagyon... - mondta szórakozottan.

- Téged még nem is ismerlek - lépett Nikki elé Tom, majd igazán szépen rámosolygott - Tom vagyok. Együtt járunk színjátszóra.

- Aha - válaszolt unottan - Én meg Nikki - egy oldal pillantást vetett rám, amiből elég sok mindent kiolvastam. Csak megvontam a vállam, és inkább néhány lépéssel odébb mentem. Chris hamar kicserélte a kereket, (sokkal gyorsabban mint ahogy én tettem volna), de nekem mégis az örökkévalóságig tartott. Főként úgy hogy majd megfagytam a lenge öltözett miatt, és hogy végig kellet hallgatnom Tom és Nikki megismerkedését. Nem mondom, Tom eléggé erőlködött, hogy bevágódjon Nikkinél, persze feleslegesen, mert az csak fél mondatokkal válaszolgatott, és a hangján érződött a totális érdektelenség.

- Na, meg is van - állt fel Chris. Szerintem még életemben nem örültem még ennyire annak hogy valaki befejezte a munkát. Az ujjaim már kezdtek lilás színt fel venni.

- Kösz, de tényleg - nyitottam fel a kocsit, és elkezdtem vissza pakolni belé a szerszámokat.

- Akkor...később találkozzunk - intett Tom mosolyogva Nikkinek.