Heartbreaker

Untitled Part 1

A Top1. A legdögösebb csaj a gimiben. Miss Heartbreaker. Nos igen, ez vagyok én. Tudom, nagyképűen hangzik ez az egész, de erre csak azt mondhatom: Fáj az igazság? Nézzük szembe a tényekkel: pontosan 3 éves pályafutásom alatt még egy srác sem mondott nekem nemet. Hogy miért? Ennek közze lehet ahhoz hogy elég jó géneket örököltem. Másrészt könnyen alkalmazkodom. Ha megtetszik nekem egy srác egy perc alatt kiderítem hogy pontosan milyen is a stílusa: a szende kis szüzeket kedveli vagy a tüzes, forró vérű csajokat. Én pedig felveszem az álarcomat: annyi féle stílusom volt már, hogy pontosan nem is tudom, mit csinálnék ha egy srác azt mondaná, legyek önmagam, úgy tudom megszerezni. Szerencsére a srácok nem ilyenek: olyan könnyen kiismerhetők és befolyásolhatóak hogy szinte hihetetlen. Tehát bármire képes vagyok hogy megkaparinthassak egy srácot, de mindig gondosan ügyeltem arra hogy ne lépjek át egy bizonyos vonalat. A szerelmet nem nekem találták ki. Szerintem semmi értelme: nyaffogsz és sírsz egy srác miatt hogy nem szeret viszont? Ugyan már! Minek kellenek egyáltalán az érzések? Csak mindent elbasznak. A szerelem nélküli kapcsolatnál nincs is értelmesebb dolog a világon: mindkét fél jól jár, és a végénél sincs sértődés. Hát nem csodás? De szerintem ennek a varázsát csak én fedeztem fel eddig. Nem is baj: a sok hülye liba csak zokogjon bele a párnájába a szerelmi bánata miatt, én addig is szivesen el szórakozgattok a ki szemeltjeikkel.  No love- no problem.

- A rohadt életbe! - sziszegtem, amint beszáltam Katy kocsijának az anyósüllésére, és lehajtottam a napellenzőt.

- Mi van már? - kérdezte  miután belekortyolt a kávéjába, és rádudált az előtte lévő autóra.

- Szerinted? Teljesen el van kenődve a sminkem! Hogy nézzek ki? - kérdeztem, miközben próbáltam óvatosan leszedegetni a felesleget a szemem körül.

- Jaj, ne rinyálj már!  - forgatta a szemeimet - Ez legalább akkora tragédia, mint mikor tavaly letört a körmöd kosarazás közben, és be akartad perelni a sulit betegbiztosításért. Nna, fordulj csak ide!

Oldalra pillantottam.

- Nincs semmi baj a pofáddal - mondta, miközben megállt Nikkiék háza előtt -  Szép vagy, szép vagy, szép királylány...

- De Nikki szebb nálad! - száltt be az említett a kocsiba, széles vigyorral.

- Nagyon vicces - mormoltam.

- No, de durcis valaki ma reggel! Pedig csodálatos nap a mai! Kezdődik a második év a gimiben. 

- Ha neked ez csodálatos, akkor félek, hogy nem teljesen érted a  szó valódi jelentését.... - szólt közbe csípősen Katy.

- És asszem' te se. Hát nem érted? Jön egy csomó helyes elsős fiúka... - mondta kajánul, miközben elkezdte szájfényezni magát a kis kézitükrével. 

- Pedo veszély! - dobtam meg röhögve egy koszos zsepivel.

- Fújj, ne dobálózz már azzal a szarral! - ráncolta össze a pisze kis orrát - Tudtommal Stewe jó seggű öccse is elsős lesz a suliban - szúrt oda egy megjegyzsést Katynek, aki már egy hónapja kinézte magának a srácot.

- Mi?? - kerekedett el Katy szeme - Egy évvel fiatalabb nálam?!  Baszus, ezt nem tudtam. Akkor kösz, paszolom,  nem játszok bébiszittert.

- Add nekem! - mosolyogtam rá huncutul - Jó lesz játék szernek.

- Mi van, Dave már nincs a porondon? - csapta össze meglepetten a tükrét Nikki, majd bedobta a designer táskájába.

- Ma dobom - jelentettem ki lazán - Az elején még tök kedves volt, és figyelmes de mostmár kezdi át venni az irányítást. Pénteken is elvitt moziba meg utánna pizzázni, és elvárta hogy hálás legyek, már ha érted mire célzok. Azt hiszi hogy ilyen csóróságokkal megtarthat? Na persze. Szóval, lehet hogy beillesztem a mentrendembe azt a kis srácot, és utánna jöhet Charlie.

- Charlie? - csodálkozott Katy, és leparkolt a szokásos helyünkön a parkolóban - Az ki?

- Tudod, Lindsay ex-pasija, az a vörös hajú ússzó...

- Jaj, persze, persze, már emlékszem.  De, figy, ő nem jár még Lindsayel? Hogy érted hogy ex?

- De igen, jár vele...Még - mosolyodtam el féloldalasan, mire Nikki felhúzta a fél szemöldökét és megrázta kissé a fejét, rosszalását kifejezve.

- Gyerünk, ribik! - löktem be a kétszárnyas bejárati ajtót - Hódítsuk meg újra a gimit!

"Hello Deb!" "Szia Deb!" "Mizu Deborah?" "Jól telt a szünet?" "Mit csinálsz hétvégén, Deb?" A szokásos reggeli pofavizit. Igyekszek mindenkire elbűvölően mosolyogni, és kedvesen válaszolgatni. "Barmok"-gondolom közben magamban - "Csak feltartottok." Így mire mindenki kap egy csepp kedvességet tőlem, már csak pár percem marad arra hogy bepakoljak a szekrényembe, és felszaladjak a másodikra, a biosz terembe. A szekrényem körül már kész csoportosulás volt, úgy látszik rohadt fontos hogy minden féle nyomi váltson velem pár szót. Bár még reggel nyolc sem volt már vissza utasítottam két randit, és egy "közös tanulást" (Te uramatyám! Hogy lehet valaki ennyire balfasz? Ilyen indokkal próbálkozik? Istenem, még egy óránk se volt!!).

- Nehéz a népszerűek élete - mosolygott rám Nikki, akinek a szekrénye csak kettőre van az enyémtől.

- Nem is tudod mennyire - sóhajtottam, mintha tényleg akkora teher lenne. Egymásra nevettünk, majd Nikki mögém nézett és elkerekdett szemmel azt suttogta.

- Wow! 

Megfordultam, mert már akkor éreztem hogy az a srác nagyon "wow" lehet ha Nikki (aki aztán eléggé finoman kiszokta kifezejezni magát a fiúk terén) is ilyen jelzőt használ.

- Wow - suttogtam én is, és biztos vagyok benne, hogy mikor megláttam, megcsillant a szemem, mint a gyerekeknek ha cukorkát kapnak. 

A srác szekrénye egyel odébb volt az enyémtől, s épp a könyveit pakolta be. Sima koptatott farmer volt rajta egy rövid ujjú fehér pólóval, ami csak még jobban kiemelte hogy mennyire le volt sülve, és hogy milyen izmos. Világos barna haja volt - nem a szemébe hulló, de nem egy mm-es - ami néhol kicsit világosabb volt, néhol sötétebb. Irtó jóképű volt, az a tipikus "úristendehelyesmindjártelájulok" srác.

- Finom falat - nyaltam meg az ajkaimat, miközben végigmértem. Pont, mint mikor a ragadozó kiszemeli az áldozatát.

- Biztos új - szólt olvadozva Nikki.

- Naná hogy új! Különben már rég meglett volna. Na, de most bepótoljuk a lemaradást - vettem elő az ajakbalszamom, és a szekrényemhez illesztett kis tükörben gyorsan megigazítottam a sminkem. Kicsit lejebb húztam a felsőm, és beletúrtam párszor a hajamba.

- Becserkésző hadművelet indul - kacsintottam Nikkire, és a srác szekrénye mellé léptem. Fél kézzel rátámaszkodtam a szomszéd szekrényajtóra, a másikkat pedig a csípőmra tettem.

- Hello - mosolyogtam rá csábosan.

- Szia - nézett vissza rám furcsálkodva a fiú - Ismerlek?

- Még nem, de hamarosan biztos sok dolgot tudsz majd meg rólam - nevettem rám elbűvölően - És te honnan kerültél ide?

- Indiana államból jöttem - pakolt tovább a szekrényébe.

- Óh, és sok farmer lány fog utánnad sírni?

- Nem tudom, lehet - vonta meg a vállát, majd becsapta a szekrénye ajtaját. Majdnem oda zárta a kezem.

- Bocs de most órára kell mennem.

Azzal ottagyott. "Barna. Barna szeme van". Ez járt a fejemben, miközben össze szorított foggal hallgattam Nikki kuncogását, aki az egész felsülést végig nézte.

- Sikertelen hadművelet? - tört ki belőle a nevetés.

Ez a két szó jobban égetett, mint a sav. Belevertem egyet a srác szekrényébe, és belerúgtam egyet az alatta lévőbe. Mégis mi a franc volt ez?!