𝐂𝐒𝐀𝐊 𝐄𝐋𝐅𝐎𝐆𝐔𝐋𝐓𝐀𝐍 /𝑡𝑎𝑒𝑡𝑒𝑛/ felújítás alatt

pt. 06

Mielött elindultunk volna Mark bulijába, Johnny hazában gyültünk össze.
Nem sokkal az után, hogy mindenki megérkezett úgy döntöttünk elindulunk.
Vékony dzsekim magamra lendítve álltam fel a kanapéról, közben csak egy kosza pillantást vetve Taeyongra. Aki mellesleg mióta megérkezett engem bámult. És olyan feltűnően, hogy Jungwoonak is feltünt. Aki ezt jópár kacér mosollyal, és szemöldök mozgatással próbálta tudtomra adni.

Négyen léptünk ki az ajtón, Yuta nélkül. Mivel utolsó pillanatban meggondolta magát és inkább Shichengékkel ment, szerencsére így legalább kénylemessen elférünk a kocsiban.

Elindultam a vezető ülés felé, majd a többiek is beszálltak. Johnny szokásossan az anyós ülésre, a masik kettő pedig a  hátsó üléseket foglalja el.

Mire észbekaptam már Markék fehér kerítésének támaszkodva vettem ki egy szál cigit. Szembe Taeyongal aki valamiért úgydöntött megvár.
Rá pillantottam.
-Menj csak be, nem kell megvárnod.

-És ha én megszeretnélek?

Pár zavart pislantás után számba vettem cigarettát majd már meggyújtottam volna.
Mikor a fiú kikapta ajkaim közül.

-Te aztán tényleg sokat dohányzol,-rázza rosszalóan fejét- ennyi idősen nem kéne.

-Ugyan, -biccentettem oldalra a fejem- nem vagy annyival idősebb nálam, -grimaszoltam felé- Mellesleg, igen, sajnos ez egy káros szokásom. De nem tervezem senki kedvéért abba hagyni.

Igaza van, és egy percig sem tagadnám, de az ő jelenléte, sokkal károsabb számomra.
-Senki kedvéért-ismételte hunyorogva lényem vizsgálva- Ten veled aztán nehéz- nevet fel majd rágyujt a cigire amit egy perce még tőlem szedett el.

-Nehéz mit? -forgatom szemeim, majd szemeimmel követve az önmagát megcáfoló szál cigit, ahogy ajkaihoz emeli.

-Például flörtölni- mosolyog közben szájából füstölő csík lóg ki.

-Velem? Ugyan - kuncogok a fiú viccén.
De szivem a torkomban dobogott. Mégha nem is értette komolyan - haha ...

Halkult el nevetésem amint a fiú szikrázó szempárjába néztem. Láttam a bennük, hogy ez nem vicc. Nem úgy csillogtak mint aki viccel.

-Láttál már csillag hullást?-váltott témát mintha mi sem történt volna egy másodperce. De be kell valljam, semmi kedvem nem volt ecsetelni. Nagy valószínűséggel úgy is csak valami hülyeséget mondok.

-Egyszer -válaszolok, hangomon érezhető meglepettség hallatszik.
-Nincs kedved megnézni? -tekint rám teljess komolysággal.
-Dehát július van, ilyenkor még nincs- mosolyogva néztem a fiúra.
-Tudom jól, de szeretném ha megígérnéd.

-Hát, -hebegtem, a fiú magabiztossága úgy megtudja rengetni magabiztosságom... ijesztő, mekkora hatással van rám. Hisz nem is ismerem -miért is ne. persze.
-Szavad ne feledd- mosolyodik el.
Be indultunk végül a házba miután a fiú elszívta a cigit.

(...)

Egész este nem tudtam másra gondolni, csak arra amit mondott. Vajon ha tudja, hogy ennyire komolyan veszem is kimondta volna.

Annyira zavar, hogy nem ismerem. Nem tudom mit miért tesz. Nem tudom mikor gondolja komolyan, és mikor blöfföl.

Piros müanyag poharamra tekintek, amiben valami undorító ízü alkohol mentes sört lötykölök. Egy a hátsó kertben lévő müanyag széken ültem. Távol a nagyobb ember tömegektől.

-Eléggé leapadt ez a buli-hallok magam mögül egy ismerős hangot. Oda kapva tekintetem, már mellém is lépett.

Taeyong volt az, kin az alkoholnak nyoma sem látszott. Végig nézem ahogy leül majd engem figyel.
Bolintok lassan vissza vezetve tekintetek a poharamra.
- Való igaz, - halk sóhaj követve szavaim.

- Javíts ki ha rosszul gondolom, de úgy látom semmi kedved itt lenni.

- Jól látod, valóban nincs - húztam szám, letarakva a poharat a földre.

-Akkor, hogy hogy eljöttél? - tekint rám kiváncsian.

-Mindig eljövök - halk sóhajt kieresztve.

-Nem azt kérdeztem, hanem azt, hogy miért - rám szegezi tekintetét - Ahhoz képest, hogy elég szókimondó vagy, úgy látszik az önmagadért kiállás nem annyira megy.

- Ch, valakinek nagyon nagy a szája. Amugy meg, de igen is megy. Viszont Johnnynál ez más téma - látszólag megragadta a mondatom a fiú figyelmét - Már kilencedik óta elkisérem ilyen helyekre. Próbáltam beilleszkedni és jólérzeni magam. De lassan rájöttem, hogy ez nem az én világom. Mióta viszont jogsim lett esélyem sincs lemondani az ilyeneket.

- De tudtommal Johnnynak is van jogosítványa, akkor-

- Igen de ő tud arról, hogy nem szivessen iszok. Meg hasonlók, ezért mivel én ugy sem bánom, megoldják velem.

- Mekkora egy-

- Hagyd, nem ér annyit. Igaz néha egy seggfej és rohadt önző, de ő az eggyetlen ember az életemben akit nem hagyott el.

Ezzel a kijelentéssel megakasztottam a nagyszáju vöröskét. Néztem ahogy feltekint ismét az égre, majd megszólal.

- Honnan tudod, hogy ő az eggyetlen. Vagy, ha ténylegessen ő az... honnan tudod, hogy nem lesz más. Hisz, az élet hosszú. Lehet egyszer feléd sodor a sors valakit, aki nem hagy el, és még ember számba is vesz... sőt - fordul felém majd szemembe néz, és egy melengető mosolyt villant felém.

Pár zavart pislantás után egy hasonló mosolyt viszonozok felé.

- Mire gondolsz Taeyong?

- Én nem hagynálak el soha, ha közel engednél.

Nagyot nyeltem, de a gombóc a torkomban nem tágított.

- Ne mondj olyat amit nem gondolsz komolyan.

- Soha nem mondok olyat amit nem gondolok komolyan.