pt.08

90 11 0
                                    

- Szóval tényleg elhívtad ebédelni?!
Jungwoo szájára helyezve tenyerem, néztem körül majd leszúróan ránéztem.

- Igen, de légy oly szíves ne ordibálj!- mondtam halkan, és erőteljesebben. Levettem kezem szájáról majd lábam felhúztam, így ültem a padomban. Az elöttem lévő helyen pedig Jungwoo kifordulva támaszkodott az asztalomon.

- Ez fenomenális, nem hittem volna, hogy megélem, hogy össze jössz valakivel - kuncogott, közben egy kis zacskó gumicukrot fogdosott.

- Adj belőle - bele kaptam a zacskóba, ami meglepetésemre már üres volt, így megakadályozva stressz evésem.

- Bocs, - kuncogott - már egy ideje elfogyott. Lusta vagyok kidobni.

Fejemet csóváltam a fiú hülyeségén, aki végül csak nem hagyott békén a témával.

- Na de végül is mi volt? - csapott kezemre.

- Hát, ugye elhívtam, aztán bementünk. Őszintén szurkoltam, hogy ne találkozzunk senkivel. De sajnos Johnny és Yuta már ott voltak - meséltem.

- Nee, na ne. És megláttak?! - a barátom arcán nagy izgatottság tükröződött., kezét pedig arca felé emelte.

- Nem, hála ég. Elég kínos volt, ugyan is kirángattam Taeyongot, aki szint úgy nem látta meg őket. Aztán azt mondtam neki, hogy inkább együnk mást, mert nincs gyomrom a szendvics evéshez.

- Uh, na ez - vicsorgott- na ez gáz. De azért elmegy, ... talán gyanút nem fogott, ugye?-bizakodva rám nézett.

- Ellenkezőleg, nagyon szkeptikus volt, de nem úgy tűnt mint aki nagyon szomorú lenne. Végül megkajáltunk egy közeli étteremben. De nem történt sajnos semmi.

- Figyu, ez is valami. A lényeg, hogy nem buktál le, és Taeyongal lehettél egy fél napot. Szerintem ez is nagy lépés, csak így tovább - mosolygott izgatottan.

(...)

Tanítás után pedig a saját kis, utunkra mentünk. Engem ez Johnnyhoz vezetett, mégpedig a közös játék estünk miatt. Mostában nem gyakori, de szokásunk.

Lehuppanok Johnnyék pincéjében lévő rongyos kanapéra, táskám pedig mellé lehajítom.

- Kérsz valamit inni? - áll meg mellettem letekintve rám egy lágy mosollyal.
Megrázom fejem nemlegesen.
Johnny annyira más amikor csak mi vagyunk. Olyankor egy teljessen más személy. Szeretek vele kettesben lenni, mégis csak a legjobb haverom. Nagyon megértük egymást, annak ellenére, hogy nem régóta vagyunk jóban. De szerintem érzi, hogy nem vagyok most mindenről nyitott.

Lehuppanva mellém kezébe veszi a kontrolert, majd elkezd játszani, közben egy szálra rágyújtok.
Párszor még cserélgetünk. Egyszer én játszok, egyszer ő. Most épp megint rajtam a sor. A játékba bele merülve, zökkent ki újabb témával.

- Szóval ismered Taeyongot?

- Ahm, mondhatni- úgy is terveztem vele beszélni róla, örülök, hogy nem nekem kellett kezdeményeznem - együtt dolgozunk.

- Ja, azt hallottam. De csak ennyi?

Egy gyors kérdőre vonó pillantást vetek a mellettem ülőre, majd vissza szögezem tekintetem a képernyőre.

- Mert?

- Ten, .. láttalak amikor bejöttetek a szendvicsezőbe.

- Csak elmentünk meló után kajálni.

- Akkor miért rohantál ki amint megláttál?

Abban a pillanatban meghaltam a játékban,
majd magam mellé raktam az irányítót.
Barátom felé fordultam aki, szintúgy már irányomba volt fordulva, így támaszkodott a kanapén.

- Jo, bevallom talán tényleg szeretném ha lenne valami. De Taeyong, nem tudom, hogy mit érez. Nem beszélhetek a nevében.

- ...szerintem nyugodtan, - válaszolt Johnny.

- Mi?

- Mármint, beszéltetsz a nevében. Az arcára van írva Ten - folytatta de nem tudtam levenni arcáról mit érez- akár hányszor szóba jössz... le se tudná tagadni. Beléd van habarodva, de durván.

Pár hitetlen pislantás után, kiereszettem egy mély sóhajt.
Igazán sok jele van annak, hogy Taeyong érez valamit. De mivan ha csak barátkozni akar.

- De szerinted nem csak barátkozni akar? Honnan tudjam, hogy egyártalán ... szereti-e a fiúkat?

- Taeyong bi, szóval nagy az esélye, hogy nem barátkozik. Hanem flörtöl.

- Huha, ... te jóég!!, - tekintek Johnnyra nagy szemekkel - akkor én vegyem úgy, hogy elhívtam tegnap randizni?!

- Ahm, igazából nagyon úgy néz ki - most már látszott barátom arcán egy nagy mosoly. De nem tudom, hogy rajtam vagy velem nevetett.
Ami igazából számomra nem is nagyon fontos. Már megszoktam.

- Te jó isten - fejemet fogtam, közben szívem csak zakatolt.

- Ah, büszke vagyok rád Ten - nyújtózkodott el, karját nyakam mögé rakva - megérte az a sok éves tanítás-tovább kacagott rajtam, amibe kínomban be is csatlakoztam.

Mert ugyan ki az a szerencsétlen aki tudta nélkül elhív valakit egy randira. Na hát én, és ennek még közel sincs vége.

(kis promo)
kiraktam egy új könyvet
Verebek Szerenádja

(kis promo)kiraktam egy új könyvetVerebek Szerenádja

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
𝐂𝐒𝐀𝐊 𝐄𝐋𝐅𝐎𝐆𝐔𝐋𝐓𝐀𝐍 /𝑡𝑎𝑒𝑡𝑒𝑛/ felújítás alattDonde viven las historias. Descúbrelo ahora