Az Első Omega

Érzések Hiányában

                 Noah szemszöge
Istenem ma lesz a nagy nap végre király leszel és a szüleim végre nem szólhatnak bele az életembe. Bár nem érzek bosszú vágyat amiatt hogy bántalmaztak nagyon sokáig, mert lényegében már nem érzek semmit. Néha csak úgy vagyok vele hogy jobb is hogy ilyen lettem, így például nagyon jól kezelem a konfliktusokat, és politikai vitákat. Már nem messze jártam a stadiontól nem sokkal ezelőtt lett vége a koronázásnak most, a kiválasztás jön és ezután elismernek tényleg mint királyt, és pár perc múlva oda is érek.
Amint beléptem a stadion kapuján egy  a mézhez hasonló illatot éreztem de betudtam annak hogy biztos csak azért mert sokan vannak itt. Előkészültem ami abból állt hogy megcsinálták a hajam és felvettem a ruhát amit adtak. Majd miután ezzel kész voltam jeleztem hogy kezdődhet, majd bemutatkoztam és elkezdtem körbe járni a ketrecek előtt. Mindegyiknél megálltam beleszagoltam a levegőbe, de egyiknek se volt valami erős a feromonja pedig elméletileg a legerősebb feromonuakat hozzák. Már az utolsó ketrecnél jártam elöszőr picit néztem hogy  hogy egy fiú van benne de beleszagoltam a levegőbe, ezután minden olyan gyorsan történt. A fiú elkezdett remegni majd átváltozott és elkezdett magából nagyon nagyon tömény édes illatot árasztani, és amint megéreztem átváltoztam és az állati ösztöneim vették át az irányítást. Semmi más nem érdekelt csak hogy magamévá tegyem, kiküldettem a többit majd kinyitották a ketrece ajtaját de nem akart kijönni. Pedig ugyanazt a vágyat érezte mint én. Nem érdekelt hogy mennyire fáj neki megfogtam a szőrénél fogva és ki húztam, erre elkezdett menekülni de én sokkalta gyorsabb voltam így hát előtte termettem majd a földhöz szorítottam. Az se érdekelt hogy fájni fog e neki hisz végülis arra van hogy örököst szüljön és ennyi. A bejáratához helyezkedtem és egy lökéssel benne is voltam, éreztem a vére szagát de az se érdekelt és az se hogy vonyít a fájdalomtól. Már vagy egy fél órája mozogtam rajta mikor is már elmúlt az az idő ameddig tartania kellett, az aktusnak így hát kihúzodtam belőle és azon nyomban emberré változva megköszöntem mindenkinek a részvételét és hogy eljöttek majd felkaptam a földröl a fiút és elindultam vele a folyosók felé. Mikor beértem vele és már a tömeg se látott a földre dobtam. Majd megjelent a nővérem aki mint kiderült ismeri őt, érdekes bár nem csodálkozom rajta. És a nevét is megtudtam. Erik.
Ezután a dolgozó szobámba mentem és elintéztem a papír munkát, közben azon gondolkodtam milyen egy hétköznapi név ez.
          
                      4 nappal később
Nem igaz hogy ennyire le gyengült hogy  nem tért magához, ilyen sokáig. De ma reggel hívott Zoé hogy felébredt és hogy menjek be a kórházba mert mondani szeretne valamit. Nos én mindenre gondoltam csak egyre nem.
Mikor beértem egyből Zoé felé vettem az irányt aki tömören közölte hogy terhes Erik. Nem nagyon érdekel. Majd a szobája felé indultunk és  már résnyire nyitottam az ajtót mikor láttam hogy dúdolva a hasát simogatja, valami elképesztően gyönyörű hangja van. De miért simogatja a hasát? Hisz még nem is tudja hogy várandós.  Mindegy hisz csak annyira kell az a gyerek hogy a vérvonalunk fenn maradjon, nekem nem kell vele foglalkoznom. Meg néha meg kell fektetnem az omegát és ennyi. Így gyorsan be is csaptam az ajtót. Majd amilyen gyorsan csak lehetett távolabb mentem az ajtótól és a következő pillanatban Zoé egyszerűen csak figyelmen kívül hagyva bement az omegához. Már vagy fél órája várhattam mikor végre óhajtott kijönni. De csak bólintott jelezve hogy kövessem és a folyósó végére mentünk, valószínűleg azért hogy ne lehessen hallani amit beszélünk.
- Öcsém, téged az a tény se hat meg hogy lesz egy gyermeked? - kérdezte már kissé szomorúan
-Most tisztázzunk valamit, - emeltem fel a hangom - az a gyerek csak annyira kell hogy legyen ki megörökölje a trónt, az anyja pedig csak annyira hogy néha napján kielégítsen. És ha ez nem tetszik ellehet menni. - mondtam majd faképnél hagytam de még hallottam ahogy utánam ordítja hogy ezt megfogom bánni.
Amint visszatértem a kastélyba a szobám felé vettem az irányt és amint beértem levágodtam az ágyamba és csak néztem a plafont. Hiába próbálom tagadni de nem tudok másra gondolni csak  a meg születendő gyerekemre. Csak az a baj hogy már nem érzek semmit, az égvilágon semmit. Hálistennek Erik utál így mindkettőnknek könnyebb lesz de valahogy elkell érnem hogy mégjobban megutáljon, hogy azt kívánja bár ne lennék.
És tudom is hogy fogom ezt elérni.

Na sziasztok most jó sok időm van úgyhogy hamarabb hoztam a részt mint vártam❤️🤓
Ha tetszett kommentbe küldjetek egy szívet❤️
Ja és szerintetek maradjon ez a borító ami eddig volt vagy váltsam le? 🤷🏻‍♀️🤓És ha igen adnátok ötleteket? Pls😅