Az Első Omega

A Titokzatos Segítő

Gyenge napfényre keltem amely beszürödött a barlangba, lassan nyitottam ki szemeim mert minden porcikám fájt. Még a légzés is, gondolkodok vajon miért, majd beugrott hogy tegnap feltehetőleg mert kitudja meddig aludtam mi történt. Lenéztem a lábamra és elszörnyedtem, a nadrágom csupa vér volt. Nagyon fájt a sebem még mindig valahogy muszáj lesz lefertőtlítenem mert különben elfertöződik aztán itt halok meg vagy ha valaki megtalálna a jobbik eset hogy a kórházban amputálják a lábam. Próbáltam felülni ami valahogy sikerült.
A táskámból kivettem a maradék kajám és a vizemet mert már minden bajom volt. Aztán próbáltam megmozgatni a lábam, persze az egész lábam feszült és csak egy picit tudtam megmozdítani ami hatalmas fájdalommal járt. Mintha letépték volna a lábam.
Ordítottam egy hatalmasat, nem  tudtam visszafogni a hangom.
Majd fejemet neki döntöttem a falnak,
Most mégis mihez kezdjek ha várnék is pár napot és tegyük fel lábra állnék mivel elfogott a kajám és már csak egy üveg vízem van ezért tuti összeesnék az első lépés után.
Ez van úgy látszik egy erdőben ér útól a végeztem nincs mit tenni, hát istenem nem vagy igazságos nem ezt érdemlem mégis mi rosszat tettem ellened?
Majd a gondolat menetem végén ledőltem és pihentek hisz úgyse nagyon tudok mást csinálni.
Kb  egy óra elteltével zajt hallottam a barlangtól nem messze, így felültem inkább nem szólalok meg mert ha egy férfi az főleg ha alfa akkor aztán nagy pácban vagyok. De legnagyobb meglepetésemre egy húszas éveiben járó lány került elő az egyik fa mögül körülnézett majd szemei megállapodtak rajtam majd még percekig csak néztünk egymásra. Végül megindult felém és megállt mellettem, mikor aztán meglátta a lábam és a véres nadrágom alatt lévő kisebb vértócsát aggódás váltotta fel eddig érzelem mentes arcát.
-Úristen mi történt veled? Akkor te voltál az aki ordított egy hatalmasat? Tudod én a hang forrását jöttem megkeresni mert gondoltam valakinek baja esett. Jaj én tapló, be se mutatkoztam Zoé Wings vagyok. - és miután ezeket végig mondta én csak döbbent fejjel néztem rá mert hogy lehet az hogy valaki ennyit beszél? Nem is ismerek senkit aki ilyen sokat beszél és én még azt hittem hogy valami érzéketlen lány.
-Szia ömm ez most így kicsit furcsa nekem mert olyan érzelemmentesen néztél mikor megláttál. - mondtam fejvakarva egy kisebb mosollyal a lány meg mintha egy szuper viccet mondtam volna neki úgy kacagott.
-Tudod nem mindenkivel kezdek el így fecsegni és csak azért bámultalak mert még sose láttam ilyen hajszínt min a tiéd, de szerintem ideje hogy válaszolj a kérdéseimre- mondta derűsen és mintha ezer éve ismerném olyan nyugodság szállt meg majd belekezdtem és sorban válaszolni neki
-Igen én voltam aki ordított de te magad is látod a lábam ez az oka. Én pedig Erik Haemanthus és mielőtt furcsálnád a nevem igen azt jelenti a Haemanthus hogy vérvirág. A hajszínem nos mivel úgy érzem megbízhatok benned elárulom miért ilyen. - miután befejeztem mondandóm csak egy levakarhatatlan mosollyal nézett rám.
-Köszönöm a bizalmad és ígérem nem adom tovább mivel gondolom bizalmas - mondta csillogó szemekkel
-Szóval nos nem annyira bizalmas, hogyan is kezdjek bele? Én nem vagyok se Alfa se Béta ezért ilyen a hajszínem. Van tipped mi vagyok?
- kérdeztem tőle teljesen őszintén remélve hogy magától rájön.
-Hmm se Alfa se Béta, nos az orvosi iskolában hallottam egy farkasról egy ritkáról de nem hinném hogy az vagy mindig máshogy írták le  - hát miután befejezte akkorát sóhajtottam hogy a fél erdő hallotta úgy látszik muszáj lesz nekem kimondanom
-Na figyelj én vagyok az a ritka, egy Omega vagyok és ha nem is hiszed el az se baj bár nincs okom hazudni ráadásul emiatt történtek velem szörnyűségek - a végén zokogásban törtem ki hisz eszembe jutott hogy az eddigi életem során csak a családom volt nekem eddig mindenki elkerült mert ez vagyok. De most muszáj voltam elhagyni őket hogy megkönnyítsem az életüket hisz csak bajuk lett volna a hülye tüzelésem miatt. Már alig tudtam levegőt venni annyira zokogtam majd arra lettem figyelmes hogy valaki megölelt.
Zoé volt az, én pedig visszaöleltem és ez így volt körülbelül tíz percig míg meg nem nyugodtam végül Zoé olyat mondott amitől mérhetetlen boldogság lett úrrá rajtam.
-Értem, nos mivel megosztottad velem ezt a titkot én is él árulok egyett, engem a szüleim terrorizáltak gyermek koromban.
És arra szeretnélek kérni legyünk barátok hisz nagyon jószívű fiú vagy persze ha csak szeretnéd, és ha nem bánod elárulod mit kerestél az erdőben? - ezzel befejezte mondandóját én pedig beleegyeztem hogy a barátja leszek és belekezdtem a történetembe. Onnantól kezdve hogy születésem után egy darabig muszáj voltam vizsgálatokra menni egészen addig hogy elszöktem mert tüzelni fogok aminél jóval erősebbek a feromonok és így kerültem az erdőbe.
Meg persze beszéltem a családomról is neki. Ő pedig csendben bólógatva hallgatott. Úgy éreztem hogy valaki végre megért. Majd szó nélkül lekezelte a sebem, mert hál istennek nála volt az orvosi táskája és összevarta a sebet.
De miután belekezdett az ő részletes történetébe teljesen döbbenten bámultam.