9. RÉSZ

28.5K 193 0
                                    

Teljesen meztelenül hevertünk egymással szemben a szőnyegen.
Rita karjaival körbefonta derekam és szorosan átölelt, összekulcsolta lábait az enyemmel, és ekkor megéreztem azt az édes kis forró, húsos punciját, amint a farkamon kezdett mozogni. Teste a szenvedélytől felhevült izzadságtól  síkosan csúszkált rajtam, miközben önfeledten, aprókat sóhajtva adta át magát az élvezeteknek. Őrült mód izgatóan ringatta testét, farkam pedig a hasamhoz nyomódva, szeméremajkai között csúszkált és fülem mellett sziszegett, sóhajtozott, szinte párát fujtatva amint levegőért kapkod. Egyre jobban felizgult, és gyorsabban mozgatta kis puha, selymes ágyékát a már vörösen izzó kőkeményre duzzadt eres farkamon! Rita vadul karmolni kezdte a hátam ezzel is nyomot hagyva a kettőnkből kitörő megfékezhetetlen vágynak.

Dani, olyan kemény a farkad! - lihegte zilálva közben lábait átfonta a nyakamon.

Belemarmoltam combjába, s egy erőteljes mozdulattal vállaihoz rántottam. Testemet vizszintesen elnyújtva kiegyenesedtem, hogy farkam teljes egésze Rita puncijában legyen. Csípőm fel-le mozogva a sebes vágtába kezdett, s érezve, hogy Rita mindene kezd megfeszülni. Mellei és nyaka egyre kipirultabbá vált, combja megremegtek, s az élvezettől való rángatózásának hatásâra hüvelyéből szinte áramlott nedve, miközben hajam tépve olyan zilálásba kezdett, hogy visszhangzott tőle szobájának falai.
Egyre csak vert a szívem, s farkam már-már az ellövés közelébe járt. Ki akartam húzni, de Rita hüvelyével szinte feszítette, s mint a vákum, egy szippantással magában tartotta egészen addig a pillanatig, míg anyagom minden egyes cseppjét beléje nem löveltem. Önfeledten feküdtünk egymáson. Bőrünk olyannyira felforrósodott, szinte összeolvadt, s oly könyeddé vált, hogy pehelynek éreztük testünk ami a levegőbe emelkedik s a végtelenbe száll. Harmatos cseppekben csordogált rajtunk a veríték, miközben Rita csillogó tengerkék szemeit bámultam. Mogyoróbarna hajtincsei mellbimbójáig értek, befedve kicsiny almácskáit.
Csak feküdt ott mellettem szuszogva, én vállát és derekát simogatva azon eszméltem, hogy izgalma nem csillapodott. Nedvét szüntelenül árasztotta, beborítva ágyékom minden egyes centiméterét.
Ezt az idilli pillanatot semmire se cseréltem volna el, de meghittségünk illúzió falait az ajtócsengő ormótlan hangja végérvényesen lerombolta.

A Mostohahúg   <BEFEJEZETT>Where stories live. Discover now