A Mostohahúg <BEFEJEZETT>

21. RÉSZ

Másnapra a taxi dudálása ébredtünk. Amint a reptér felé haladtunk Rita vissza-vissza fordult a kocsi hátsó ablakán utolsó emlékképeket rögzítve. Viszonylag hamar, egy óra alatt kiértünk, készenállva a repülőgép két óra múlva történő felszállására, érezve, hogy egyre nehezebbé vált a szívem, amit egy láthatatlan erő megpróbálna kitépni a helyéről.

– Lassan itt az idő. - sóhajtott fel szomorúan Rita.

Mogyoróbarna tincsei az arcába lógtak, miközben csüggetten lehajtotta maga előtt a fejét. Ujjaimmal megigazgattam a fütröket.

– Megoldjuk, megígértem neked. - majd lassan megcsókoltam.

Ő a falhoz lökött, s szinte bekapta a nyelvem, olyan hevesen harapdâlta az ajkam.

– Gyere velem be a WC-be. - megragadta a karom, s az üresen álló illemhelységbe tuszkolt.

Gyors kivâlasztottunk egy kabint, a fülkét magunkra zártuk. Rita lerántotta rólam a nadrágot, s térdepelve a farkam elkezdte szivogatni. Nem tellett bele két-három perc s megkeményedett. Ő az ölembe huppant, s én a fenekét fogtam miközben az ajtóhoz szorítottam. Rita a lábaival a falat támasztotta, ezzel stabil helyzetet biztosítsa, hogy még egy utolsót lovagoljon rajtam. Szorított az idő így mindketten azon voltunk, hogy minél hamarabb elélvezzünk. Már a kéj küszöbén álltam, mikor lepattant farkamtól, s bekapta, hogy kiszívja belőlem az utolsó csepp spermám is. Az anyag szinte ömlött belőlem, s ő mohón nyelte, ezzel kiélve perverziójának utolsó pillanatait. A gyors aktus végeztével a beszállókapuhoz kísértem. Úgy öleltük egymást, mintha ez lenne az utolsó nap ezen a vilâgon. Ahogy a kordonon áthaladt, egy könnyed mosollyal ujjaival szivet formált.

– Forever and ever! - kacsintott, s az utasok forgatagával lassan eltűnt a szemem elől.

Kissé idegtépōen sétálgattam a terminálban miközben csak azt vettem észre, hogy a magasba emelkedett gép eltűnik a szemem elől, s a horizonton távolodva a szerelmet is tova viszi, messze, messze, a tengeren túl... a titokzatos Britannia felé.