Ebben a kis szösszenetben fogok írni az általam olvasott könyvekről amiket nem itt wattpadon olvasok. Ajánlom azoknak akik szeretnének új könyveket megismerni vagy egyszerűen csak kiélni a rajongásukat egy-egy könyv iránt amiről véleményt formálok.
"Nincs borzalmasabb annál, mint úgy kizsákmányolni egy népet, hogy saját maguknak kell elvégezniük a piszkos munkát egymással szemben, egy távoli zsarnok szolgálatában."
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Magát a könyvet először a borítója alapján szemeltem ki magamnak, hiszen rendkívül figyelemfelkeltő és ha már A Karib-tenger kalózait nagyon szerettem, akkor adtam neki egy esélyt, hiszen ez is egy szinte csak a tengeren játszódó kalózos történet. Legalábbis azt hittem, hogy kalózokról fog szólni. Ám nagy meglepetésemre egy csak lányokból álló legénység történetét ismerheti meg az olvasó maga a kapitány, Caledonia Styx szemszögéből. A lányok rendkívül talpraesettek, ezért ugyanolyan jól helyt tudnak állni a tengeren, mint egy férfiakból álló legénység, sőt szerintem még jobban is teljesítenek sok esetben. A történet alapja egy szörnyű tragédia, ahol Caledonia és a legjobb barátnője, Piscia az egyetlen túlélői egy kartács támadásnak, amiben megtámadják a hajójukat és mindenki akit szeretnek meghal. A két lány bosszút esküdik a könyörtelen hadúr, Aric Athair ellen. A két lány a roncsra építkezve egy új hajót teremt, a Mors Navis-t. Minden hozzájuk csatlakozó lánynak megvan a maga története és mindegyikük közös érdeke, hogy szembe szálljanak a Kartács-tenger urával. Rajtaütésszerű akciókkal törnek borsot Aric orra alá, aminek megvan az ára. A lányok kiválóan kezelik a szorult helyzeteket, kifejezetten jól tudják uralni az érzelmeiket és ha valaki esetleg túlzásba esne, azt helyre is rakják és támogatják, csapatként működnek. Mindegyiküknek megvan a saját véleménye amit nem félnek kimondani, de ettől függetlenül szinte végig a kapitány szava a döntő. Kifejezetten tetszett, hogy nem ráerőltetve van a lányokra ez a bizonyos hierarchia, hanem inkább igénylik, hiszen tudják, hogy mindenkinek más képességei vannak, másban tudnak a hajó és a legénység hasznára lenni. Ők az egyetlenek a Kartács-tengeren akik dacolni mernek és az elveik irányítják őket, nem az elnyomó világ. Ennek köszönhetően a könyvben sok feminista nézet van, ami ösztönző a mai lányok számára.
"Ne feledd, hogy ha valaki lekezelően bánik veled, csak azért, mert lány vagy, azzal valójában el akar hitetni rólad valamit saját magaddal. El akarja hitetni veled, hogy ő értékesebb nálad, hogy te kevesebbet számítasz, amiért ilyen testben élsz. De te is tudod, és én is tudom, hogy pontosan az vagy, aminek lenned kell."
A csapat rendkívül sok kalandot él át. Ha kell harcolnak, menekülnek vagy 2 rossz döntés közül választanak és mindezt úgy, hogy az írónő végig fent tartja az olvasó érdeklődését esetlegesen egy nagyobb történéssel vagy egy sajátos problémával. A szerelmi szál nem kap kiemelkedő szerepet, ami teljesen érthető, hiszen más főbb eseményeken van a hangsúly, például azon amikor (ez a fülszövegben is szerepel, tehát nem spoilerezek, de ha nem szeretnéd tudni csak ugord át ezt a kis részt) egy kartács megmenti Piscia életét és hogy ez milyen lavinát indít el.
A könyv maga könnyen olvasható, pár nap alatt könnyedén végezni is lehet vele. Megfelelő mennyiségű kalandot és lelki fejlődést is tartalmaz. A mű egy trilógia első kötete, ezért a vége rendkívül függő véges, aminek hatására az ember egyből a következőt szeretné a kezében tartani, de ettől az apró problémától függetlenül ez egy kiválóan időzített befejezés.
Egyelőre nem tudni mikor jön ki a következő rész.
"A veszteség elkerülhetetlen. Egyes veszteségeket nehezebb lesz elviselni, mint másokat. Úgyhogy ne feledd: soha ne kockáztass többet, mint aminek az elvesztését ki tudod bírni."
