Ebben a kis szösszenetben fogok írni az általam olvasott könyvekről amiket nem itt wattpadon olvasok. Ajánlom azoknak akik szeretnének új könyveket megismerni vagy egyszerűen csak kiélni a rajongásukat egy-egy könyv iránt amiről véleményt formálok.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az egyik barátnőmnek hála ismerhettem meg ezt a könyvet és a sorozatot (szokás szerint a szereplők nem stimmeltek (kivéve Beth), de azért elég jól megvannak a fő vonalak benne). A mű már azzal felkeltette az érdeklődésem, hogy pompomlányok vannak a központjában egy haláleset mellett. Ha 3 szóval kéne jellemeznem ezt a kötetet azt mondanám, hogy sötét, feszültségkeltő és megosztó.
"Hová lett ez a világ, a gyerekkor világa? Most már semmi sem rémlik, amit észrevettem volna, sem az avar illata, sem a séta közben a bokámhoz érő száraz, bepöndörödött, éles juharlevél. Most már kocsikban élek, meg a saját szobámban, gondosan bezárt ablakok mögött, a szám a telefonhoz tapad, a kezem szorosan markolja a neonszínű mobilt, az arcom elzárkózik a világtól, a szívem elzárkózik mindentől."
Maga a regény egy elég érdekes jelenettel kezdődik ami után vissza ugrunk az időben, hogy a történet elejéről kezdjük megérteni mi is vezetett eddig a fordulópontig. A lányokról már az elején megtudjuk mennyire kegyetlenek egymással és saját magukkal is miközben az egyenruhájuk, a tökéletes hajuk és a glitteres sminkjük takarja mindezt el a világ elől, de amikor kiállnak az emberek elé akkor ez mind nem számít, csak a szurkolás. A történet alap konfliktusát a csapat új edzőjének, érkezése váltja ki, leginkább a főszereplőnk Addy és barátnője Beth között. Colette French a húszas évei végén járó, gyönyörű nő. Míg Addy a Mester "megszállotja" lesz és eltávolodik Bethtől, addig a másik lány az elejétől fogva ki nem állhatja. Beth a népszerű lány, aki mindig mindenről tud és mindenki hallgat rá, hiszen könyörtelen és ha az ember azt hiszi nem okozhat neki több fájdalmat, akkor ő biztosan még egyet belerúg az illetőbe. Addy a másodkapitánya és az ő szemszögéből kísérhetjük végig a történetet. Az események lassan indulnak be, de ettől függetlenül már az elején is vannak a napvilágra kerülő titkok és hétköznapi küzdelmek, amik végül egy gyilkosságba torkollanak. Ez a mozzanat indítja be igazán a történetet. A csapat edzője gyanúba keveredik az eset során, Addynek pedig el kell döntenie ki mellett áll. Vagy a Mester hűséges tanítványa lesz vagy Beth barátnője. Ahogy a lány próbál dűlőre jutni a két fél között súlyos dolgokra döbben rá mindkettővel kapcsolatban. Mindenki hazudik és mindenki gyanús, ám ő mégis hinni akar nekik. Beth információkat gyűjt a saját hadjáratához, míg Addyt Colette bűnrészessé teszi a gyilkosságban, aki próbál helyesen cselekedni, bár a határok elmosódnak a jó és rossz között, mert semmi sem fekete és fehér.
"Hadd lássák, hogy semmi sem vagyok. Nehogy meglássák, hogy mi vagyok."
Ahogyan kiderülnek a részletek egyre jobban megérti az olvasó, hogy itt felnőtteket játszó, lelki sérült, önáltató, önző lányokról van szó, akik arra vágynak hogy elfogadják őket. Hogy őszinte legyek egyik karaktert sem kedveltem meg igazán, mert nem tudtam velük azonosulni. Ettől függetlenül egy mély jelentőségű könyvről van szó ahol szerepet kap a féltékenység, a gonoszság, a versengés és a barátságok szörnyű oldala, csak jókor kell kézbe fogni, hogy nyomot hagyjon az emberben.
"Muszáj megértened, hogy az emberek mindig igyekeznek majd félelmet kelteni benned, hogy rávegyenek valamire vagy eltántorítsanak valamitől."
