Ebben a kis szösszenetben fogok írni az általam olvasott könyvekről amiket nem itt wattpadon olvasok. Ajánlom azoknak akik szeretnének új könyveket megismerni vagy egyszerűen csak kiélni a rajongásukat egy-egy könyv iránt amiről véleményt formálok.
"Megáll az idő, megáll a szívem, megáll az egész élet."
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elsősorban a kötetet a külseje alapján választottam ki. Mégis ki ne akarna egy ilyen csodás borítójú könyvet olvasni? Másrészt pedig azért esett erre a választásom, mert rendkívül romantikus hangulatba kerültem és eddig egy rubin pöttyös kötetben sem csalódtam. Az írónőtől ez volt az első amit olvastam és ez alapján még tervezek. Maga az alaptörténet is nagyon érdekfeszítő.
"Az, hogy későn érkezett, nem jelenti azt, hogy nem is számít."
Főszereplőnk Allison élete nagy részét állami gondozásban töltötte és 17 családnál is járt. Ennek hatására elég visszahúzódó, magába forduló lány lett, aki egy személynek hajlandó megnyílni, a legjobb barátnőjének, Steffinek, akit szintén az árvaházban ismert meg és a közös múltjuk végett elválaszthatatlan kötelék alakult ki közöttük. A másik fontos személy az életében a nevelőapja, Simon, aki egy rendkívül pozitív, humoros, segítőkész és reménykedő karakter, annak ellenére hogy a lány nem igazán nyit felé a múltbeli tapasztalatai végett.
"Azt kívánom, bárcsak jobban szeretném a valóságot. Bárcsak elvezném az életet."
Allison a harmadik évét kezdi meg az egyetemen, amikor egy séta közben belekeveredik egy társadalmi kísérletbe, ahol leültetik egy székre és 180 másodpercig szemkontaktust kell tartania az előtte ülővel. A kísérletet Esben Baylor szervezi, aki nagy népszerűségre tett szert a közösségi médiában azzal, hogy próbálja jobbá tenni a világot. Ez alatt a három perc alatt némán osztoznak különösen erős érzelmeiken és ez a 180 másodperc elég arra, hogy mindkettejük életét fenekestül felforgassa. Allison a fiúnak és a többi mellette álló kiváló karakternek köszönhetően egy nagyon jó jellemfejlődésen megy keresztül. Megpróbálta szépen lebontani a falakat és beengedni az embereket, miközben igyekezett túltenni magát a múltján és átlépni a saját határait. Azt kicsit sajnáltam, hogy Esben problémájára nem kapott olyan nagy hangsúlyt, mint a lányé, hiszen a közösségi médiának van negatív oldala is. Leginkább a gyűlölködő emberek miatt, akiket a mai napig én sem tudok megérteni, mert semmi jó nincs abban ha támogatás helyett lehúzzuk az embereket, csupán azért mert nekünk ez jól esik.
"Amíg nem engeded el azt, ami mögötted van, nem érheted el azt, ami előtted áll."
Miközben a lány élete elkezd felfele ívelni és szocializálódik már kezdtem sejteni, hogy valami biztosan nem lesz rendben és sajnálatos módon villámcsapás szerűen be is üt a baj. Mindenre számítottam csak erre a csavarra nem, egyszerűen lesokkolódtam. Zseniális volt. Kiemelten tetszett az, hogy ha már ekkora hangja van a médiában Esbennek, akkor bizony segítséget is tud kérni ott. Felemelő érzés volt önzetlen, segítőkész emberekről olvasni, akik mindent eldobva rohantak a segítségükre. Valahol itt nyertem vissza az emberiségbe vetett hitemet, mert igenis vannak jó emberek. A nagy rohanás és bonyodalom folyamán fény derül jó pár elhallgatott dologra ami rendkívül felbolygatja Allison érzéseit. Külön dicséret jár a társadalmi kísérletes keretnek a történetben. Pont ott végződik ahol elkezdődött. Csak ajánlani tudom ezt a könyvet.
