Reménysugár

Rémkép

Bármennyire is nem vártam elérkezett az első tesióra. Az osztályterem mellett álltam, gyomrom az idegtől folyamatosan görcsbe volt, ujjaim jéghidegek voltak és remegtek. Még soha nem éreztem ezt. Eddig is utáltam a tesit, Danitól viszont valamiért különösen tartottam. Tudtam, éreztem, hogy történni fog valami.

- Bogi nyugi - tette a karomra a kezét Meli.

- Képtelen vagyok rá - motyogtam.

- Nem lesz semmi baj oké?

- Honnan tudod? Fogalmad sincs arról, hogy milyen ember.

- Ahogy neked sem. Lehet, hogy tök normális.

- Nem biztos nem az - ingattam a fejem és a falnak dőlve szorosan lehunytam a szemem.

Meli a vállamra tette a kezét és gyengéden megszorította.

- Rosszul van? - hallottam ekkor Dani hangját.

Azonnal kipattant a szemem és kihúztam magam. Előtte nem lehetek gyenge, nem adom meg neki azt az örömet, hogy megint gyengének lásson.

- Jól vagyok - válaszoltam kerülve a vele való szemkontaktust.

- Úgy, mint a legutóbb?

- Nem tudom, miről beszél - motyogtam a cipőmet fixírozva.

- Hát persze, hogy nem - sóhajtott fel és közelebb lépett hozzám.

Azonnal megfeszültem és levegőután kapkodva álltam egy helyben, de ő csak a terem ajtót nyitotta ki. Amint eltávolodott tőlem megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőlem. Nem értettem, hogy miért vált ki a közelsége ilyen érzelmeket belőlem. Féltem tőle, a lehető legtávolabb akartam tőle lenni, de arról fogalmam se volt, hogy miért.

- Te nem mész a felszerelésedért? - kérdezte.

Felkaptam a fejem, és ahogy körbe néztem jöttem rá, hogy a folyosó teljesen kihalt és egyedül csak mi ketten vagyunk kint, a többiek mind az osztályteremben tartózkodnak.

- De igen - motyogtam besietve a terembe.

Kivettem a padomból a tesi cuccom majd idegesen Melire pillantottam.

- Mondd azt, hogy nem érzed jól magad - tanácsolta miközben aggódva vizslatta az arcom.

- Nem tudom, mi van velem, eddig nem féltem ennyire, de most nagyon félek - suttogtam.

- Nem lesz semmi baj, nem kell azt tenned, amit mondd - karolt belém.

- De ő egy tanár.

- Neked pedig jogod van leállni, ha rosszul vagy -jelentette ki.

- Kétlem, hogy hagyná - suttogtam.

- Tempó lányok - szólt ránk.

- Nem lehetne ma ismerkedni? - vetette fel Meli.

Hálásan pillantottam rá.

- Már tegnap megtörtént - zárta be mögöttünk a terem ajtaját.

- Elmondtunk pár dolgot magunkról és ennyi, az még nem ismerkedés - ellenkezett.

- Nem lehet egész évben „ismerkedni" csak mert valaki nem szeret tesizni - nézett egyenesen a szemembe Dani.

Ijedten tágra nyílt szemekkel néztem vissza rá.

- Nem tudom, miről beszél - ált elém Meli pajzsként szolgálva köztem és Dani közt.

- Lányok értem mi a dörgés, nem akartok tesizni, de attól még kötelező. Vita lezárva - intett maga elé minket.