Reménysugár

Furcsa álom

Hosszú idő óta ez volt az első alkalom, amikor nem anyuval álmodtam. A mostani álmomban Dani szerepelt. Együtt voltunk, mármint úgy együtt és titokban tartottuk az iskola előtt. Messengeren írta meg, hogy belém szeretett én pedig bevallottam, hogy én is így érzek iránta. Utána találkoztunk, hogy megbeszéljük, hogyan tovább és abba maradtunk, hogy megpróbáljuk, de a legnagyobb titokban. Még Melinek se mondtam semmit. Másnap az iskolába Dani került engem, rám se nézett. Nem értettem. Írtam neki Messengeren, hogy jó reggelt, de csak megnézte és nem reagált semmit. Fogalmam sem volt, hogy mit csináltam rosszul. Túl őszinte lettem volna vele? Valami olyat mondtam, ami miatt kiábrándult? Akkor kezdtem el rájönni, hogy az egész csak egy álom, amikor a régi Pesti matek tanárom odajött hozzám és elhívott magával, hogy oda adjon valami dolgozatot. Követtem őt a tanáriba, de a tanári helyett egy tesiterem fogadott ahol Dani tartózkodott az elsősökkel. A matek tanár eltűnt, én pedig ott maradtam. Mikor Dani észrevett megfeszült, majd tovább rugdosta a labdát. Az egyik padhoz sétáltam, leültem és azon gondolkodtam, hogy mégis mit tettem, hogy így bánik velem. Kissé üveges szemekkel néztem magam elé, amikor is egy focilabda csapódott az arcomba. Átkozottul fájt. Kezemet az arcom elé kapva próbáltam nem elsírni magam.

- Bogi jól vagy? - termett mellettem Dani. - Mutasd - kérte és megpróbálta elvenni a kezem az arcom elől.

Nem hagytam neki.

- Ne haragudj véletlen volt - szabadkozott.

Egy pillanat alatt feszültem meg, arcom holtsápadt lett és úgy taszítottam el magamtól Danit, mint akit megcsíptek. Felpattantam és hátra se nézve elszaladtam. Lépteim hangos visszhangot vertek a csendes folyosón. A lány mosdóba siettem, magamra csaptam az ajtót és az egyik mosdónak támaszkodva elsírtam magam. Tegnap azt ígérte nekem, hogy soha nem okoz nekem fájdalmat. Most mégis megtette. Először azzal, hogy úgy került engem mintha leprás lennék, most meg fejbe rúg egy labdával. Ilyenkor nincs olyan, hogy véletlen. Direkt rúgta felém, direkt akart megrúgni. Tompán jutott el a tudatomig, hogy vér csöpög az orromból, egybe folyik a könnyeimmel majd a mosdóba hullanak. Megnyitottam a csapot és megmostam az arcom.

- Bogi - lépett be Dani.

- Ez a lány mosdó - szipogtam.

- Nem izgat. Bogi kérlek, hallgass meg - fogta meg a kezem.

- Nem vagyok kíváncsi a hazugságaidra - ráztam meg a fejem.

- Véletlen volt.

- Véletlenül okoztál fájdalmat? Hagyjuk már - sziszegtem.

- Igen véletlen volt - fordított maga felé. - Bogi csak jót akarok neked. A fenébe is, szerinted nekem olyan jó, hogy kerülnelek kell? Nem, nem akarlak, de a közelidben képtelen vagyok türtőztetni magam - suttogta a szemembe nézve.

- Az üzenetemre sem válaszoltál - hajtottam le a fejem.

- Tudom és sajnálom - mondta halkan és megsimította az arcom. - A te érdekedben teszem.

- Nem akarom, hogy azt nézd nekem mi a jó, veled akarok lenni - fakadtam ki.

- Még nem lehet Bogi. Pár hónap - fogta két keze közé az arcom.

- Pár hónap? - kérdeztem könnyes szemekkel. - Pár hónap alatt megunsz engem - suttogtam.

- Buta vagy - suttogta majd lehajolt és az ajkamra simította az ajkát.

Átadtam magam a csókjának ám akkor hirtelen valami megváltozott. Már nem Dani tartott a karjaiban, már nem az ő ajka tapadt az enyémre. Hátra húzódtam és sikítás hagyta el az ajkam, amikor megpillantottam Kolost.

- Közös vagy cica - kacsintott rám.

- Nem soha - kiáltottam aztán az álom szerte foszlott.