Most hogy Sugawara, Daichi, Asahi és Kiyoko elballagtak Tanaka úgy gondolta rendez nekik egy búcsúbulit ahol együtt vadulhatnak még egyszer csapatként utoljára. Már hetek óta tervezte és mindent megszervezett hogy tökéletes legyen. Talált egy nagyszerű helyet amit le is foglalt és mindenkivel megbeszélte hogy hétvégére még véletlenül se tervezzen semmit. A bulit megelőző napokban a másodéves fiú kezdett furcsán viselkedni. Sokszor figyelmetlen volt és az edzéseken se teljesített jól. Az egyetlen ember aki tudta miért teszi ezt az a csapat apukája Daichi volt. Tanaka egyszer elszólta magát előtte és azóta minden részletről tud. A buli estéjén már minden készen volt a kopasz fiú pedig minden bátorságát összeszedve várta a vendégeket. Szépen lassan mindenki megérkezett és az italos pulton is egyre kevesebb hely volt. Mindenki meg jött csak az az egy személy nem akire Tanaka igazán vágyott.
-Ne aggódj - simogatta meg fejét Daichi és leült mellé az egyik padra ami a ház előtt volt. - Tudod jól hogy mindenhonnan késik ő már csak ilyen. Na tessék idd ezt meg - nyomott a kapitány egy pohár valamit a másodéves kezébe majd visszament a többiekhez. Tanaka lehúzta az italt majd a poharat lerakta maga mellé és tovább várt. Körülbelül fél órás késés után megjelent az aki miatt Tanaka ezt az egészet szervezte. Rögtön barátja nyakába ugrott és ölelgetni kezdte. Nishinoya nem értette ezt a hirtelen szeretet áradatot de viszonozta. A kisebb pár másodperc után el akarta engedni viszont Tanaka nem engedte sőt szorosabban ölelte magához az apró kis testet.
-minden rendben Bro? - nézett fel Nishi a magasabbra. Tanaka megrázta a fejét és elengedte barátját.
-Gyere már mindenki bent van. - indult el a fiú és nem is nézett hátra barátjára. Miután bemenetek a kis libero rögtön Kiyokohoz szaladt és elkezdte ölelgetni. Nem is sejtette hogy ezzel mekkora fájdalmat okoz Tanakának, viszont ezt a fájdalmat nem mutatta ki inkább csak leült és csendben iszogatott. Tanaka előtt egy óra le forgasa alatt több mint 20 üres pohár hevert. Épp a 21-et ürítette ki mikor Daichi észrevette és kikapta kezéből a poharat. Felrántotta kezénél fogva és kivitte az udvarra.
-Mond normális vagy?? Hogy ihatsz ennyit te idióta!!? - kezdett vele kiabálni és nem igazán zavarta hogy páran az udvaron tartózkodtak. Magához rántotta majd kezeivel szétnyította a kopasz ajkait majd lenyúlt két ujjával torkán aminek köszönhetően az öklendezési reflexei beindultak és gyomrának tartalma a zöld füvön végezte. - Tudod te mennyi alkoholt vittél be a szervezetedbe!? - ordibált vele tovább de hamar rájött hogy ez nem ér valami sokat. Kinyitott egy üveg vizet majd Tanaka kezébe nyomta - Ezt most idd meg. Mindet! - Tanaka akár egy szófogadó kis kutyus itta meg az üveg tartalmát majd Daichi várt pár percet és ismét segített hogy csapattársa gyomrában semmi se legyen. A kopasz már nagyon rosszul volt így a csapat apukája felvitte egy szobába majd visszament a többiekhez. - Nishinoya kérlek menj figyelj a hülye haverodra! - a kérés inkább parancsnak hatott a kis libero pedig szaladt is fel barátjához. Kopogás nélkül ment be és leült az ágy szélére. Nem szóltak egymáshoz de mégis tudták mit akar a másik. Tanaka felült Nishinoya pedig kinyitotta a palackot majd óvatosan megitatta kábult barátját. Miután végeztek ezzel az alacsony fiú lerakta az üveget, Tanaka csak ölébe dőlt és fél nézett rá.
-Olyan helyes vagy - bújt hasához és megpuszilta azt. - Ezért is szeretlek Nishinoya Yuu. Bár te nem így érzel hisz oda meg vissza vagy Kiyoko sanért. Én sose szerettem őt csak olyan jó volt veled lenni. Állandóan a közeledben lenni és érezni azt a mesés illatod. - Tanaka a takaró alá nyúlt majd egy halk sóhajt hallatott. Nishi sejtette mit művel a paplan alatt barátja de nem szólt semmit. - Olyan aranyos vagy Nishinoya, a szemeid is olyan szépek és az a kis szőke tincsed a legjobb. - Tanaka jobban hozzá bújt barátja hasához és egyre gyakrabban sóhajtott. Nishi tudta hogy ez mit jelent de még mindig nem csinált semmit se csak mosolygott és simogatta barátja fejét. Pár másodpercig néma csönd volt, majd egy hangos nyögést lehetett hallani aztán újra csönd.
-Jó volt Bro? - nézett le Nishi és kimászott az ágyból majd egy, zsebkendőt vett elő. Lehúzta a takarót Tanakáról és elkezdte meg törölgetni a fiú kezét és nemesebbik részét is. - Tudod nem hittem volna hogy ilyet fogsz tenni és így fogsz nekem szerelmet vallani. Azt hittem valami kis romantikus módon. De nem, te hozod a szokásos formád és részegen mondod el - nevetett a kisebb és a fiúhoz bújt. Nishinoya épp el akarta mondani hogyan érez ő viszont meghallotta ahogyan Tanaka elkezd horkolni így tudta hogy ez már veszett ügy. Egy ideig még nézte a békésen alvó arcot majd mellkasahoz bújva aludt el a kis libero is. Reggel Tanaka borzalmas fejfájásra ébredt de amint meglátta a mellkasán szuszogó Nishinoyát inkább nem mozdult. Nem akarta felkelteni de amint meg érezte hogy az a kevés víz amit este Nishinoya itatott vele kikívánkozik felpattant és szaladt is a mosdóba. A libero ijedten ugrott meg mikor háta a kemény padlón koppant. Körbe nézett de nem talált senkit se, aztán meghallotta azt a bizonyos káromkodást mikor valaki másnaposan nem ér el időben a wcre. Felállt a földről majd a fürdő felé sétált és útközben kezébe vette a felmosó rongyot is.
-Jó reggelt kívánok neked - mosolygott és elkezdte fel mosni azt amit barátja pár pillanattal ezelőtt kiadott magából. - jó kis este volt. Elég részeg voltál de nem hibáztatlak. Bár mikor az ölembe hajtott fejjel kezted kielégíteni magad az meglepett. És már jobban vagy? - guggolt le Tanaka elé aki óriási szemekkel és ijedt arccal nézett a másikra. Nem tudta mit kéne most csinálnia. Ezt tényleg megtette? Nishinoya nem hazudik vagy viccel esetleg? De nem igazán volt ideje ezen gondolkodni hisz a libero egy apró csókot nyomott ajkaira. - Alkohol íze van. Moss fogat mert ez így nem tetszik. - rázta fejét majd kisétált a fürdőből. Összeszedve cuccait a szoba ajtóhoz lépett - És Tanaka,-Fordult hátra és a magasabb már ott állt mögötte és feszülten figyelte barátját - Holnap délután elvihetsz a vidámparkba. Olyan 4 körül gyere értem és tudod hogy szeretem a csokis croissant - mosolygott majd kisétált a szobából. Ahogy a bejárati ajtó felé sétált hallott egy hatalmas boldog kilátást. Elnevette magát majd amint hazaért, elkezdett készülni a holnapi randira.
