Oikawa csendben fogadta el a tényt, hogy jól megszokott iskoláját, barátait és csapatát el kell hagynia. A szülei egy jobb munka lehetőséget kaptak jelenlegi városától elég messze. Sajna nem tehetett semmit. Könnyek közt búcsúzott a röpi csapattól és legjobb barátjától Iwazumi-tól. Eljött a nap mikor végleg elmegy innen. Beszállt a nagy teherautóba és bekötötte az övét.
-Szóval hova fogok ott járni? - szólt szomorú hangon szüleinek hátha meggondoljak magukat és itt maradhat de nem így volt. Olyan választ kapott amire nem számított.
-Egy nagyon jó iskolába sikerült beiratni téged. És röpi csapat is van, így azt se kell fel adnod. Már megbeszéltük a csapat kapitányával hogy az első napodon már edzésre is mehetsz. Az iskola neve Shiratorizawa. - fordult hátra az édesanyja mosolyogva. Oikawa nagy szemekkel nézett az anyjára
-HOGY MICSODA?!!!?? - Kiáltott fel - NEM MEHETEK ODA AZ A LEGROSSZABB HELY A FÖLDÖN!! Kérlek ne menjek oda. Más iskolák is vannak amik ugyanolyan jók. - érvelt és imádkozott hogy végül máshova mehet.
-Figyelj Oikawa tudom hogy nem a kedvenc helyed de ez lesz a legjobb. Sajnálom de nem tudtunk mást tenni. Nem hagyhattunk egyedül otthon. Tudom hogy nem kedveled azt az iskolát de hidd el ha megpróbálod hamar be illeszkedsz majd- mosolygott az édesapja. Innentől kezdve nem beszéltek erről többet. Oikawa tudta hogy a szüleit nem tudná rá venni egy másik iskolára. Az egész hétvégét azzal töltötte hogy Iwa-channak panaszkodott és a hátsó kertben röpizett. Úgy döntött hétfőn bemegy a röpi csapathoz és közli hogy ő bizony nem fog az ő színekben játszani, félt mi lesz ha az Aoba Joshai ellen kellene játszania. Hétfő reggel unottan indult az iskola felé. Volt akkora szerencséje hogy nem került egy osztályba Ushijima-vál. Az első óráján szinte mindenki az Aoba Joshai-ról kérdezgette és hogy miért jött át ide. Oikawa próbált minden kérdésre választ adni de nem igazán sikerült. Igazából tetszett neki hogy itt is mindenki vele foglalkozik. Az összes lány odavolt érte és állandóan körül rajongta. Az ebéd szünetben találkozott először Ushijima-val. Az óriás odaakart menni beszélgetni vele de Oikawa inkább elszaladt. Miután az óráinak vége lett elindult a tornaterem felé. Nem gyűlölte Ushijima-t sőt, azért kerülte őt mert odáig volt érte. Régóta tetszett neki az izmos, csendes óriás de nem tudta hogyan elmondani neki. Így inkább azt hazudta mindenkinek hogy utálja. A tornaterem előtt ott állt Ushijima és amint meglátta a kis ufót rögtön elindult felé. Ushijima is szerette a fiút de ő ki is mutatta, azért hívta annyiszor a Shiratorizawa-ba.
-Szia Oikawa. Tudom hogy nem akartál ide jönni de remélem ez a csapat is tetszeni fog neked. Ma nincs edzés inkább gondoltam mint kapitány, kötelességem veled beszélni arról hogy, akarod-e vagy sem. Gyere menjünk be ott nyugodtan tudunk beszélni. - megfordult és bement a fiú öltözőbe Oikawa pedig követte őt. Szíve gyorsabban dobogott, attól félt hogy a végén Ushijima meghallja. Kerek fenekét nézte miközben sétáltak majd mikor a kapitány megállt lenézett rá. Nem szólt semmit csak egyik kezével Oikawa derekát elkapva húzta közel magához a másikkal pedig hajába simitott. Rég akarta már ezt de nem mert lépni, viszont most hogy Oikawa már idejár már képes megtenni. Óvatosan hajolt a megszeppent újonc puha ajkaira. Oikawa élete itt vett egy nagy fordulatot, és tudta ezentúl csak jobb lehet.
Pár hét elteltével Oikawa és Ushijima hivatalosan is járni kezdtek. Oikawa nem játszott a röpi csapatban de minden meccsen ott volt hogy szurkoljon barátjának és a csapatnak is. Ahogy a mai meccsre is elment ahol a Shiratorizawa a Karasuno ellen fog játszani. Leült szokásos hátsó helyére és onnan figyelte a meccset.
-Jó újra látni téged Shittykawa - Hallott meg egy ismerős hangot maga mögül. Oikawa mosolyogva fordult hátra és felnézett a mögötte álló Aoba Joshai csapatára. - Na mi az már nem is örülsz nekünk? - a csapat leült a régi tag köré Iwazumi pedig mellé. - Ha elkezdesz sírni elmegyünk! - figyelmeztette a már pityergő fiút. Sóhajtott egyet majd magához ölelte. Az egész csapat egy nagy ölelkezésbe kezdett. Páran elis sírtak magukat. Együtt nézték végig a meccset és a végén a Shiratorizawa-hoz csatlakozva mentek el ünnepelni. Az Aoba Joshai-os fiúknak kicsit fura volt a volt kapitányuk egy másik csapattal látni de hamar elfogadták hisz volt még egy dolog, amivel piszkálni tudták. A két csapat között kezdett kialakulni a jó viszony és eltervezték hogy, nyáron közös edzőtábort rendeznek. Ushijima és Oikawa pedig boldogan figyelték hogy a két csapat mennyi mindent tervez együtt.
