Forbidden Love

Ｍａ́ｓｏｄｉｋ ｆｅｊｅｚｅｔ

Szokás szerint egy kisebb csoport vette körbe őket,mégis mindig csak négyen voltak.A hírhedt banda:Spencer,Anthony,Harry és Carlos.
Senkit sem vettek figyelembe,csak aki igazán felkeltette az érdeklődésüket.Ezért is lepődtem meg,amikor elindultak felénk.
Nem akartam túlgondolni,de amikor már vészesen közel voltak,Cam felé fordultam.
-Ezek mit akarnak?
Nem válaszolt,csak elvörösödve piszkálta a körmét.
Aztán a következő pillanatban Harry leguggolt velünk szemben.
-Kicsi Goulding.-kacsintott,majd Camilla felé fordult.-Baby.
-Baby?-ráncoltam a szemöldököm.Lemaradtam valamiről?

Nagyon úgy tűnt,ugyanis hirtelen Harry felrántotta Camillát,és szenvedélyesen megcsókolta.Remek.Erről nekem miért nem szólt senki?
Egy ártatlan pillantást vetettem a többiekre.
De persze csak egy valaki érdekelt.
-Miss Goulding,az apja ezen a reggelen sem vallotta be,hogy az én apám sokkal jobb politikus,és hogy amúgy is elveri a konferencián?-röhögött fel.
Minden mozdulatát több száz szempár követte.Elégsokan odavannak érte.Kár,hogy én nem.
-Sangriado,az apja ahelyett,hogy ilyenekkel foglalkozik,elmagyarázhatná,hogy kell normálisan felöltözni az iskolába.-néztem a szakadt nadrágjára.
A srácok halkan felnevettek,ő pedig mosolyogva  nézett rám.
-Vicces kedvedben vagy Rose?

Direkt csinálja.Tudja,hogy utálom,ha valaki így hív.
-Induljunk.-álltam fel a szememet forgatva.
Hogyan kellene a közelébe férkőznöm ennek az öntelt madárnak?
-Gondolom érdekel,mi volt ez...-jött utánam Cam.
-Nagyon is.Mikor?Hogy?Hol?
Halkan felnevetett,majd leült az asztalomra.
Hosszasan mesélte,hogy tegnap voltak randizni,és mennyire jó volt az első csók,meg hogy most úgy döntöttek,adnak egy esélyt a dolognak.
Vidáman hallgattam,amikor egy nemvárt bejelentés érkezett.
-Melanie Rose Gouldingot várják az igazgatói irodában.
Kidülledt szemekkel,lesokkolva álltam fel.
-Mit csináltál?
-Mindjárt kiderül.-sóhajtottam fel.

Zaklatottan baktattam fel az irodába.Tudom,hogy semmit sem csináltam,de mégis féltem,mit mondanak majd.
Azonban amit kaptam,arra a legkevésbé sem számítottam.
-Melanie!Fáradj beljebb.
Halkan helyet foglaltam.A diri nem tűnt idegesnek.Sőt,kifejezetten boldognak látszott.
-Melanie,nem szeretném sokáig húzni az időt,amit tanulással is tölthetnél,úgyhogy gyors leszek.Köszönetet szerettem volna mondani.
Értetlenül néztem rá.
-Elnézést,de miért is?
-A leveled miatt.És a bál miatt.Ez csodás lesz.
-Bál?-ráncoltam a szemöldököm.-Levél?

-Igen.Reggel kaptam egy emailt,amiben azt említetted,hogy édesapád jótékonysági bálját az iskolában tartjátok meg.
Ki hitte volna hogy ő volt.De mi szándéka volt ezzel?Miért kell mindig kavarnia a szart?
Szótlanul figyeltem,ahogyan előhúzott egy tollat.
-És persze az is remek,hogy a címlapon Spencerrel fogsz szerepelni.
-Tessék?
Hogy is gondolhattam,hogy apu csak úgy átteteti a bált az iskolába,mert olyan kedve vam.Ez is csak egy olcsó trükk,amivel azt akarja mutatni a külvilágnak,hogy minden rendben.És hogy szeretjük egymást.
-Miért érzem úgy,hogy semmit sem tudsz a levélről?-nézett rám.
-De emlékszem,igen.Most ha nem haragszik,vissza kell mennem.

Idegesen fújtatva battyogtam a terem felé.
Út közben elővettem a telefonom,és gyorsan írni kezdtem.
Melanie:Ez most komoly?
Hogy tehet ilyet?
Apa:Gondolom hallottál a bálról.
Melanie:Muszàj volt?
Apa:Muszáj volt,a hírbevemnek jót tesz,és az emberek nem hihetik,hogy valami van.Így azt mutatjuk,hogy minden a legnagyobb rendben.Csak szerezd be egy fotó erejéig.Beszélgettél ma vele?

Idegesen eltettem a telefont.Hogy lehet valaki ilyen?
De sajnos nem ez volt az utolsó a mai napon Spencerből.
Ebédszünetben nyugodtan fogyasztottuk a szendvicseinket,mostmár Sophie társaságában,amikor valaki erősen masszírozni kezdte a vállam.
-Rose.Beszélhetnénk?
Legszívesebben megmondtam volna neki,hogy elég volt belőle egy életre,és hagyjon békén,de nem tehettem.Ismerem apámat,és szörnyű dolgokat tesz,ha most nem segítek neki.

Arrébb sétáltunk,ahol egy kicsivel több csend volt.
-Mi ez,amit hallok?Jótékonysági bál a suliban,te és én egy képen...Valaki nagyon kedvel.
-Állj le.-morogtam,majd kicsit lazábbra vettem a figurát.-Attól még,mert a szüleink riválisok,miért ne szerepelhetnénk egy képen?
Halkan felnevetett.
-Sosem kedveltük egymást.
-De talán csak azért,mert ez a helyzet áll fent.Miért ne lehetnénk...jó kapcsolatban?-suttogtam.
-Nem értettem.
-Miért ne lehetne a mi kapcsolatunk jó?-hadartam,körbenézve,hogy senki se halljon meg.
-Beteg vagy esetleg?

Nem lesz egyszerű.
-Nem akarok veled rosszban lenni.Talán megpróbálhatnánk javítani a kapcsolatunkon.
Mosolyogva közelebb lépett,én pedig automatikusan hátrálni kezdtem,ameddig a falnak nem ütköztem.
-Tudom,hogy titkolsz valamit.Nem vagyok hülye...-hajolt közel.-Az általam ismert Rose sosem csinálna ilyet.
-Miért olyan nehéz elhinni,hogy csak nem akarok több viszályt?-sóhajtottam.

Büszkén elindult a kijárat felé,én pedig megkönnyebbültem.
Aztán az egyik asztalnál visszafordult.
-Vörös.
-Mi?-néztem rá hülyén.
-Vörös ruhában gyere a bálba.Ha már ezt csináljuk,csináljuk jól.-kacsintott,aztán elment.
A fejemet fogva mentem vissza az asztalhoz.
-Ez meg mi volt?-kérdezte Sophie.
-Lemaradtál pár dologról...

[...]

Mérgesen ültem be a kocsiba.
-Milyen napod volt kincsem?-fordult felém anya.
-Borzasztó.Apának muszáj tönkretennie mindent?
Nagyot sóhajtott.
-Nem lesz olyan rossz.
-Nem lesz olyan rossz?Te tudtál róla?-akadtam ki.
-Igen.És szerintem Spencer helyes srác,lehet,hogy nagyon jó barátok lesztek.
-Te is tudod,hogy kiskorunk óta utáljuk egymást.
-De nem igazi okból.Ebből bármi lehet.Segíts apádnak.-nyúlt a kezemért.

Sosem értettem,anyám miért nem hagyta még el.Miért él Lucas Goulding árnyékában.Ezekre a kérdésekre úgy érzem,sosem kapok választ.
Így csak szomorúan kifelé bámultam az ablakon.
-Anya...
Mosolyogva rám nézett.
-Ki van mosva a csillogó,vörös ruhám?