Forbidden Love

Ｎｅｇｙｅｄｉｋ ｆｅｊｅｚｅｔ

Másnap reggel az erős kopogásra keltem.Az eső ömlött,és elárasztotta az utat.
-Ms.Goulding,megkért rá,hogy keltsem fel nyolc órakor.-lépett be Greta,a házvezetőnő a szobámba.
-Köszönöm.
-Elkészítettem a kedvenc reggelijét,mellé pedig tejeskávét.
-Két cukorral?-mosolyogtam.
-Ahogy a hölgy szereti.

Greta már olyan,mintha a mostoha anyám lenne.Kiskorom óta velünk van,és általában mindent megbeszélek vele.Helyettesíti az életemben azt,ami hiányzik:az anya-lánya beszélgetések.
-Milyen lesz a mai bál?-kérdezte,miközben letette elém a tálcát.
-Remélem minden úgy sül el,ahogy apa szeretné.-fogtam össze a hajam.
-És mi lesz azzal,ahogy te szeretnéd?
-Ha rajtam múlna,akkor egy eszméletlen nagy buli lenne,anélkül,hogy Spencer körül kelljen nyáladzanom.
-Helyes az a kölyök.én mondom neked.Mi a baj vele?
-Ha ismernéd,mást mondanál róla,Greta.
-Lehet,hogy ebből az egész fotózásból egy életre szóló barátság születik.Nem gondolod?Barátokra mindig szüksége van az embernek!
-Ha a barátom akarna lenni,nem idegesítene folyton azzal,hogy nem a normális nevemen hív.
-Minden nagy love story így kezdődik...-nevetett fel.

A nagy love storyk...Persze.
Bár jobban belegondolva,nekem is volt.Az első barátommal,akivel azt hittem,örökké együtt leszünk.Mindenki minket tartott az év párjának,baromi jó csapt voltunk.Mi változott?

Elhessegettem a fejemből ezt a gondolatot.El kell felejtenem,ami történt,különben felemészt.
Amúgy is,még nem találtam vörös ruhát...

A vásárlást végigszenvedtem,fáradtan léptem be a házunkba.

-Mel!
Apám a világ legnagyobb mosolyával sietett le a lépcsőn.Ez nem jelenthet jót.
-Történt valami?
-A mai estén különleges vendég csatlakozik hozzánk!-tapsikolt.
-Különleges vendég?
A szemem felcsillant,és mire megkérdezhettem volna,hogy az-e,akire gondolok,erősen átöleltek hátulról.
-Hero?Tényleg te vagy az?
-Hiányoztam hugi?

Talán az egyetlen ember a családomban,akivel mindent megbeszélhettem anélkül,hogy elítélne,az a testvérem.Nagyon rosszul érintett,amikor elköltözött Európába,hogy tanulhasson,de az ő érdekeit tartottam szem előtt.

-Hogyhogy?-mosolyogtam.
-Az egyetemen a vizsgáim lezárultak.Egy időre.Nyilván meglátogatom a családom.És szeretném megismerni a húgom barátját,tudnom kell,Spencer hogy bánik veled.
Értelmetlenül nevettem,és apára pillantottam.
-Nem tudja.-suttogta felém.
Összeszorítottam a fogaimat.
-Persze.Bemutatom majd.
Miért nem tudhat arról,hogy ez nem valódi?Még neki sem panaszkodhatok a sanyarú sorsomról?

[...]

Magabiztosan léptem be a suliba.Így,hogy Hero az oldalamon van,már nem is izgulok annyira.
-Üdv újra West Libern High.
A testvérembe kapaszkodva próbáltam boldognak tűnni,hogy itt lehetek.Pedig nagyon nem voltam az.
Nem szeretek hazudni Heronak és nem is tudok.Nagyon jól ismer.

-Mel.Beszéljünk.-húzott arrébb apu.
A plakátokkal teli fal előtt vártam,hogy elkezdje a mondandóját.
-Hol van Spencer?
-Nem tudom,nem vagyok a bébiszittere.-sziszegtem.
-Keresd meg!A lehető legtöbbet kell szerepelnetek ma este,mindenhol figyelnek.Azt kell kelteni,hogy nagyon jó a kapcsolatotok.

Nagyot sóhajtottam.
-Akkor gondolom most megkeresem.
-Szuper vagy.
Majd azzal a lendülettel ott is hagyott.Egyedül.
A bátyám után néztem.Sophiaval beszélgetett.
Elővettem a telefonom és pötyögni kezdtem.

Melanie:Merre vagy?

Elindultam a bálterem felé,de a sötétségben semmit sem láttam.
A zene dübörgött a teremben,mindenki jól érezte magát.
Merre keressem?
Elindultam a hosszú folyosón,miközben a gondolataimmal játszadoztam.
Az agyam újrajátszotta életem legrosszabb estéjét,akaratom ellenére is.

-Biztos nincs itt.-néztem végig a kihalt folyósón.Mit keresne itt?
Aztán undorodva fordultam a takarítószertár felé,ahonnan furcsa hangokat hallottam.
-Valaki itt csinálja?Az iskolában?
A szememet forgatva indultam vissza,de aztán felismertem egy hangot.A takarítószertárban.
Spencer?Az nem lehet.Nem alázhat meg így,pont ezen az estén!

Idegesen kopogtam a cipőmmel az ajtóhoz.Semmi kétség.Ez ő lesz.
Remegő kézzel benyitottam.
Észre sem vették,hogy bámulom őket.Tágra nyílt szemekkel néztem,ahogy a kamu barátom éppen "megcsal" a legidegesítőbb lánnyal,akit valaha is láttam.
Nyögéseik egyre hangosabbak lettek,és nem tudtam,mit csináljak.Nézzem tovább?Menjek el?

Bezártam az ajtót és elszaladtam.A könnyeimmel küszködtem.
Félreértés ne essék,nem az bántott,hogy mással csinálja,hanem hogy egy nyilvános helyen.
Zaklatottan nézelődtem.Beszélnem kell Heroval.Tudni fogja,mit csináljak.

-Kedves emberek!Köszöntsék a bál szervezőjét,a csodálatos Lucas Gouldingot!
Mindenki tapsolni kezdett.Jelenésem van két percen belül,Spencer pedig Francescával enyeleg az iskola másik részén.
Apu már ezerszer csinált ilyet,nem csoda,hogy most is profin fogta meg a mikrofont és kezdte el mosni az emberek agyát a kampányával.Idegesen álltam a színpad szélén,amikor összetalálkozott a tekintetem a bátyáméval.
Analizálta az arcomat,majd elindult felém.Megnyugodtam,hogy a karjaiba eshetek.

-És most köszöntsék kedves lányomat, Melanie Rose Gouldingot a színpadon!
Herora néztem:túl messze van.
Felszenvedtem magam a magas színpadra,és a rivaldafény alatt felöltöttem az álarcom.Mintha minden rendben lenne.
-Hol van Spencer?-suttogta.
-Nem tudom,jobb lesz nélküle.

A beszédét mondta,én pedig folyamatosan a tömeget figyeltem.Aztán megtaláltam.
A haja széttúrva esett a szemébe,és az öltönyét igazgatta.Sietve jött fel a színpadra,és túl közel állt meg hozzám.

-Most,hogy Spencer is csatlakozott hozzánk,szeretném megköszönni neki,hogy vigyáz a lányomra.Mindig is egy ilyen fiatalúrral akartam látni.
-Ez csak természetes.Én vagyok a legszerencsésebb fiú!
Hogy képes ekkorát hazudni?
Kellemetlenül vártam,hogy ennek az egésznek vége legyen,és hazamehessek.
De a fotózás hátra volt.

Megfogta a kezemet és a papparazzi felé vezetett.Tekintetem összeakadt Francesca-éval,aki pimaszul mosolygott rám.
El akartam tűnni.Sírni akartam.Egyedül akartam lenni.Szánalmasnak éreztem magam.

-Itt az estem fénypontja!A fiatal pár.Most csinálunk pár képet!
Feszülten hagytam,hogy Spencer elővegye kamu mosolyát és átkarolja a derekam.
-Melanie,lehetne kicsit nagyobb mosollyal?
A "barátom" rám nézett,és észrevette,hogy valami nincs rendben.
Magamra erőltettem egy mosolyt.
-Most valami szenvedélyesebbet,valami romantikusabbat!
-Mi?-kérdeztem.

Spencer felé fordítottam a fejem.A számra biggyesztette az ajkait.
Legszívesebben bevertem volna neki,de kínosan vártam,hogy vége legyen.
-Ne már srácok,ez olyan,mintha kötelező lenne nektek.Szenvedélyesen!
Erősen beletúrt a hajamba és a nyelvét ledugta a torkomon.
-Így!Remek!Bravó!

Elengedtem és idegesen kisiettem.Kell egy kis friss levegő.
-Mel!
Könnyeimmel küszködve fordultam hátra.
-Hero,ölelj meg!-futottam oda.