Igen, Apuci! • JIKOOK

||4.rész||

*JUNGKOOK*

Szapora légzést hallottam meg magam mellett. Karomat összébb szorítottam, gondoltam Jiminnek rémálva van, de hiába, Jimin nem volt a kezeim közt.

Kinyitottam gyorsan tekintetemet, mikor megláttam, hogy mellettem ül, hátát neki támasztva a falnak. Kielégíti magát. A kis édes. Egyre hangosabb sóhajok és csattogások telítették be a szobát.

Segítek neki.

Már a végét járhatta, mikor feltérdeltem elé. Nem mer nyögni, fél, hogy felkeltene. Arca hirtelen eltorzult, Most!! - mondtam magamban, majd megfogtam két térdét és tágabbra nyitottam lábait.
- Ahhh... - hallatta meg gyönyörű hangját.

Mellkasa fel-le mozgott az izgalomtól, zihálva nézett rám.
- Mit csihnálsz?
- Segítettem. - így jobban el tudott élvezni és az érzés is sokkal erősebb volt.

Közelebb hajolt, majd egy csókot nyomott számra, amit én habozás nélkül viszonoztam.

- Ez most jobb volt. - suttogta.
- Ez egy teknika. - kacsintottam rá.

*JIMIN*

Jungkook elment itthonról. Már jó pár órája. Pár nappal ezelőtt is ezt csinálta. Nem mondja el, hova tűnik ilyenkor, bárhogy nyaggatom.

Szekrényéhez sétáltam, ideje lenne átöltözni. Az első találkozásunkkor azt mondta, másnap elmegyünk vásárolni. Ebből nem lett semmi, pedig nagyon örültem a hírnek. Azt mondta, mivel együtt lakunk, és közelebbi viszonyban vagyunk mint két barát, nyugodtan hordhatom a ruháit. Mikor rákérdeztem, hogy milyen viszonyunk van, ha erősebb mint a baráti kapcsolat, nem válaszolt. Nem szeretném, hogy igazam legyen, de ilyenkor azon kattog az agyam, mi van, ha csak szexre kellek neki? Mi van, ha miután megkapott, eldob mint egy darab húst?

Felvettem az egyik pólóját, ami nagyon bő volt rám. Alul csak egy boxert húztam magamra, majd becsuktam a szekrényt.

- Ezt még gyakorolnunk kell. - szólalt meg Jungkook az ajtóból.
- Tessék? - ugrottam fel ijedtségemben.
- Először mindig az alsót kell felhúznod úgy, hogy közben pucsítasz. Gyönyörű feneked van, így szeretném látni minden alkalommal, mikor öltözködsz. Ha a felsőt húzod fel előbb, az eltakarhatja a lényeget, hisz nagy rád. - úgy beszél ezekről a dolgokról, mintha normális lenne. Én.. pucsítsak?
- Akkor miért nem veszünk nekem ruhákat? Amúgy is megígérted.
- Ha vennék nem láthatnám a felsőtestedet, mert akkor azt húznád fel előbb hisz jó rád a méret, azzal az ürüggyel "a fenekem attól még látszik." - rémisztő de nagyon okos.
- Végig nézted, ahogy öltözködtem? - bólintott egyet majd besétált a szobába és leült a "kínzó" székre.
- Most viszont mássz az ágyra.
- Miért?
- Mert azt mondtam. - nézett rám meggyőző szemekkel. Miért érzem azt, hogy egy bábú vagyok? Bár, ők nem éreznek semmit én viszont érzelmeket táplálok Jungkook felé. Mi a francért kell a kíváncsiságomnak erősebbnek lennie mint a kitartásomnak. Nagyon érdekelt, hogy mit akar csinálni.

Tettem amit mondott, elkezdtem a matrac felé sétálni.
- Várj! - szólt közbe mikor az ágy széléhez értem. - Adj egy csókot.

Felé irányítottam lépteimet, majd tarkómnál fogva ajkaira tapasztott.
- Nyald végig őket. Bő nyállal. - utasított miután elszakadtunk egymástól. Kidugtam nyelvemet, majd alsó ajkához érintettem. Tettem amit mondott. Végig nézte az egész műveletet.

Visszasétáltam a matrachoz, majd ismét megszólalt.
- Vedd le a boxert majd hasalj le úgy az ágyra, hogy a lábaid felém legyenek. - várt egy picit, míg levettem az anyagot és elhelyezkedtem, azután folytatta. Kellemetlen volt. Egyedül a póló fedte a testemet, de érzékeny részem így is takarás nélkül maradt. - Most viszont lassan, emeld fel a csípődet.
- Ne..
- Emeld meg! Kérlek..

Lassan, felemelkedtem, így egyre jobban pucsítottam neki.
- Köszönöm. - suttogta halkan. Fejemmel nem láttam mire készül, de agyam már elkezdett rettenetes kitalációkat szülni. A legrosszabb az volt, hogy most épp lefotózza az alsó testemet.

Tehetetlennek éreztem magam, pedig semmit nem tett velem.

Halk, majd egyre hangosabb csattogásokat és sóhajokat hallottam meg a szék felől. Most.. kielégítí magát?

*JUNGKOOK*

A picsába, olyan izgató. Egyre feljebb emelte csípőjét ezzel elém tárva a formás félgömbjeit. Rámarkoltam tagomra, majd belekezdtem a kényeztetésembe. Kellemetlenül érezte magát, látszott rajta. Sajnos, ameddig nem tudok benne lenni, ehhez kell folyamodnom. Tudom, hogy még nem áll készen rá, én viszont azt szeretném, hogy megszeresse a szexet velem.

Pólója lejebb csúszott, ezáltal kilátszódott kidolgozott felsőteste.
- Ahh.. a picsába. - hallattam meg hangomat. Jimin egyre gyorsabban vette a levegőt.
- Tedd széth ah lábaidat! - utasítottam. Ökölbe szorította kezét, majd arcához emelte. Láttam, ahogy nagy erőt vesz magán és jobban szétterpeszti végtagjait.
- Ahhh.. Jihminh.. - tetszett amit láttam.

Halk szipogást hallottam meg felőle. Mintha nem is ügyködtem volna magamon, felálltam, és felé sétáltam. Sír, öklét a szájához szorítva próbálja megszűntetni hangját. Én.. én ezt nem akartam.
- Jimin, mi a baj? - kérdeztem aggódva, közben hátát kezdtem el simogatni. Hirtelen elkezdett remegni a fájdalomtól, ami már nem tudott a szemén keresztül távozni. - Jimin..? - rázogattam, de még mindig remegett szegény. - Ne.. ne haragudj. Én nem akartam.. - közelebb hajoltam, majd átöleltem. Nem tudtam, hogy ezt egy trauma ként fogja megélni. - Ne.. nem kell púcsítanod, Jimin kérlek egyenesedj ki! - suttogtam fülébe de ő meg sem moccant, csak szipogott és sírt. A mellette elhelyezkedő takaróért nyúltam, majd betakartam vele őt. Mellé feküdtem és elkezdtem simogatni haját. Jungkook, hogy a faszba tudsz ekkora fasz lenni? Lassan kezdett elhalkulni szegénykém, majd fejét mellkasomra helyezte lassan. Alsó testrésze közben közelítette a matracot.
- Shh.. - csitítgattam. Jobb lábát rámhelyezte, majd jobb karjával átkarolt, de még mindig nem nyitotta ki szemeit.
- Ne haragudj, kérlek.. - suttogtam. Halk szuszogást véltem felfedezni. Elaludt volna?

Körülbelül fél órája fekhetünk itt. Egész végig azon gondolkodtam, hogy mennyire nem érdemlem meg őt. Ő túl tökéletes és ártatlan hozzám.

Hirtelen apró keze megszorította oldalamat, majd halk nyöszörgést hagytak el ajkai. Elkezdtem simogatni lágyan hátát, de ő még mindig csak szorított engem. Rémálma van.

- Nyugi.. itt vagyok.. - vált nyugtató tónusóvá hangom. Egy kis ideig még nyöszörgött, majd engedett a szorításból és magához ölelt.

Mikor ismét lenyugodott, kimásztam karjai közül. Biztos éhes, így a konyhába irányítottam lépteimet.

Kezet mostam, mikor megéreztem apró kezeit derekam körül. Ajkaim mosolyra húzódtak.

- Mit csinálsz? - fúrta fejét a hátamba.
- Vacsorát, neked. - fordultam felé. Mosolygott, de mégis kivehetőek voltak szemeiből a sírás jelei. Szám azonnal legördült.
- Mi a baj? - bizonytalanodott el arckifejezése.
- Se.. semmi. - fordultam volna vissza, mikor ismét megszólaltam. - Csak kérlek ne haragudj. - öleltem szorosan magamhoz kicsi testét.
- Miért haragudnék?
- Ami nemrég történt.
- Legalább most nem te voltál az első és leálltál, amikor észrevetted, hogy nem tetszik a dolog.
- Tényleg ne haragudj rám. - jobban oda kell figyelnem arra, hogy mit teszek. Nem szabad, hogy egy rövid ideig tartó jóérzet miatt elveszítsem azt, ami örökké tarthatna.