Igen, Apuci! • JIKOOK

||11.rész||

Jungkook

Jimin szuszogására ébredtem, ami igaz, hogy halk volt, de látni szerettem volna az arcát, hiába voltam fáradt, ezért felkeltem. Reggelente a pofija fel van dagadva, amit én imádok nézni, mert nagyon aranyossá teszi őt, de ő utálja ezt az állapotot. Csak néztem és eszembe jutott egy program mára. Nem is randiztunk még úgy igazán, ami nagy baj, hisz Jiminnek biztos szüksége van rá, azt mondta szereti a romantikus dolgokat.

Közelebb húztam magamhoz aprócska testét, majd fejemet buksijára helyeztem. Van egy jellegzetes illata, amit nem tudok elmagyarázni, de imádom. Eddig ilyenen sosem gondolkodtam, néha úgy veszem észre, mintha megváltoztam volna, amióta ismerem ezt a kis angyalt. A program egyszerű, de tudom, hogy élvezni fogja, viszont arra majd csak estefelé kerül sor, addig nem tudom, hogy mit csinálhatnánk.

Nyöszörögni kezdett a szerelmem, mire elmosolyodtam. Felült, majd a kezeit a szemeihez emelte, amiket dörzsölni kezdett fáradtan.
- Jó reggelt, szépség. - suttogtam, nehogy a zaj bántsa füleit ilyen reggel. Pont erről beszélek. Eddig ez sosem érdekelt és akár kiabálva is felkeltettem az embereket, akik mellettem aludtak, persze nem ebben az ágyban, ezt csak Jimin birtokolhatja rajtam kívül.

Alig látott ki a felduzzadt pofijától, ami engem arra késztetett, hogy megsimogassam arcát. Tenyerem után vándorolt fejecskéje, végül pihenőhelyként belefúrta pofiját a kezembe.
- Ne ott aludj! - suttogtam ismét, amit valószínűleg ő már nem hallott. Kezemmel magam felé kezdtem el húzni, majd a mellkasomra fektettem fejét. Apró mancsát lágyan összeszorítva az arca mellé helyezte, majd ismét elkezdett szuszogni. Ha így folytatjuk, hamar eljutunk az esti programunkhoz.

Körülbelül olyan fél órája aludhatott vissza Chim, azóta azt figyelem, ahogy ujjait néha kiegyenesíti az öklöt formáló helyzetükből, majd lassan visszagörbülnek eredeti alakjukká emellett azt, ahogy teste megemelkedik és lesüpped minden levegővételemnél. Fejecskéjét oldalra billentette, így arca szétterült a mellkasomon. Mancsait oldalra emelve nyújtózott ki. Szerintem ezzel a mutatványával megnyerné a legaranyosabb ember díját.

Felült, majd azonnal nyakamhoz hajolva átölelt. Mintha a testem vonzaná őt, úgy ragaszkodik hozzá és hozzám.

- Éhes vagyok.. - nyöszörögte halkan. Elmosolyodtam, majd simogatni kezdtem hátát.
- Készítek reggelit. - nyúltam karjához, hogy kiszabadítsam magamat, de hirtelen szorosabban kezdett el ölelni.
- Én is veled szeretnék menni. - mondta álmosan. Azt érzem, hogy elengedni egyhamar nem fog, ezért felültem vele együtt, majd átkarolva testét felálltam és elindultam a konyha felé.

Fejecskéje erőtlenül csapódott néha neki a nyakamnak, ami a gyors lépteim miatt történt, ezért lassítottam.

A pulthoz érve ráültettem a kőre, de ő nem engedett el.
- Szerelmem, így hogy készítsek neked reggelit? - mosolyodtam el a csók közben, amit feje búbján hagytam. Fejét megfordítva a vállamon megszólalt;
- Ügyes vagy, meg tudod oldani. - suttogta csukott szemmel. Amikor szavai elhagyták száját és levegővé változtak egy picit kirázott a hideg, ahogyan hozzáért lehellete a bőrömhöz. Oldalra fordítottam fejemet, majd egy puszit nyomtam pofijára.
- Rendben. - suttogtam én is.

A hűtőhöz sétáltam, majd kivettem a kedvenc reggeli ételét, a piskótát. Sokszor szóvá tettem már neki, hogy ne egyen ilyen ételeket reggelire, mert általában leöntjük valamilyen pudinggal, ezért már édességnek és nehéz kajának számít, de mikor ennyire nyűgös mindig engedek az akaratomból.

Feltettem a tejet a gázra, azután a piskótáért nyúltam. Megjött a kedvem ahhoz, hogy alkossak, ezért elkezdtem szívecske alakúra vágni a lágy tésztát. Beleszórtam a tejbe a pudingport és kevergetni kezdtem.