Igen, Apuci! • JIKOOK

||3.rész||

*JUNGKOOK*

A csaphoz indult kitisztítani a száját. A látványa annyira.. jó volt. Vérzett a szája és azok a puha vastag ajkak a tagomat körbe ölelték. Ah.. bazdmeg Jimin!! Előidézem magamban a képet és már meg akarom erőszakolni. Szeretem hallani azt, hogy a tehetetlen személy aki alattam pucsít sír, könyörög, hogy fejezzem be. Ezt mind nyögésekkel és gyors levegővétellel kísérve.

- Köszönöm. - dőltem a pultnak, onnan figyeltem tevékenységeit. Lenéztem tagjára, de nem akart szabadulni. Nem izgatták volna fel az előbb történtek? Idővel megszereti. Ha kell, megtanítom neki úgy, hogy nem is tud róla mit csinálok az ő vagy inkább az én érdekemben.

Ellöktem magam a hideg kőtől és felé indultam. Igaz, tetszett az előbbi dolog, de rosszul is esett. Ha élvezte volna és mellé még nyögött is volna mélyeket, jobb élményben részesültünk volna mindketten. Annyira tetszett, mikor nem állt le és folytatta gyorsabb tempót diktálva közben.

- Hagyj! - parancsolta majd hátrálni kezdett.
- Mi a baj?

*JIMIN*

- Mi a baj? - még megmeri kérdezni?

Mintha meg sem szólalt volna megtöröltem a számat majd a szobába indultam.

Könnyek folytak le arcomról. Halkan szipogtam az ágyban, mikor meghallottam, hogy Jungkook lenyomja a kilincset. Gyorsan lehunytam a szememet és alvást színleltem. Nem akarok vele beszélni. Hogy engedhette, hogy folytassam? Tudta, hogy nekem nem jó és nem élveztem mégis a saját igényeit vette figyelembe. Seggfej.

- Jimin. - nyitotta bejjebb az ajtót, ami ennek hatására halkan nyikorogni kezdett. - Jimin, alszol? - suttogta.

Halk léptekkel az ágy mellé sétált. Nem láttam, de éreztem hogy engem figyel.

*JUNGKOOK*

Olyan, mint egy angyal. Sima, puha bőrét megvilágítja halványan az éjjeliszekrényen elhelyezkedő lámpa. Bár a fénye nem volt erős, mégis ki tudtam venni sérült ajkait. Fel voltak dagadva és picit még véresek voltak az ütéstől. Azóta sem állt el a vérzés. Annyira sajnálom.. Tenyeremet az arca közelébe emeltem, hozzá akartam nyúlni, meg akartam simogatni, de mintha a mágnes ellenkező oldalához akartam volna hozzáérni, eltaszított magától. Bár tenyerem nem ért hozzá, ajkaimmal egy lány csókot hagytam arcán. Sírva aludt el, állapítottam meg a még friss könycseppekből. A picsába Jungkook!! Miért nem tudod egyszer más érdekeit figyelembe venni vagy előnyben részesíteni?

Az ágy másik oldalára sétáltam, majd a matracra felmászva a háta mögé bújva átöleltem őt. Hirtelen a levegővételei szaporábbak lettek. Tudtam, hogy ébren van.

Közelebb húztam magamhoz, majd megszólaltam halkan,
- Ne haragudj.. kérlek.

*JIMIN*

Felmászott az ágyra, majd hátulról átölelt. Legszívesebben felpofoznám, de kiváncsi vagyok mire készül.

- Ne haragudj.. kérlek. - suttogta fülembe nyugtató hangon.

Egy kis ideig csend volt, várta a válaszomat, de mikor tudatosult benne, hogy nem fogok megszólalni, egy lágy csókban részesítette fejemet.