♥️ Oneshots ♥️

#1 - Bébiszitter

Amikor valaki pénzt szeretne keresni, talál magának valami munkát. Igen, ez határozottan így szokott lenni. De én nem találtam semmit. Tényleg, mindenki lerázott azzal, hogy 18 éves korig nem fogadnak. Na már most, az az egy év olyan sokat számít?

Sajnos úgy néz ki igen, mert ma délelőtt az utolsó Z) tervhez kellett folyamodnom. Bébiszitter leszek. Jó, ez így picit túlzás, de nyomtattam plakátokat, kiraktam egy hirdetést Facebookra, Instagramra, meg kb mindenre, hogy aki akar, az megtaláljon. Az öcsém miatt azt hiszem elég gyakorlatom van benne (most tölti a 7-et), és remélem, ezt mások is így látják majd. Most pedig, annyi a dolgom, hogy várok...

*4 nap múlva*

Csörög a telefonom, de ismeretlen szám. Gyorsan felkapom, és bízom benne, hogy nem valami idióta szórakozok titkosított számmal.

- Jó napot, Fazekas Lilivel szeretnék beszélni! - szólt egy kedves, női hang, ami már elsőre is ismerősen csengett.

- Én vagyok az, miben segíthetek? - kérdeztem gyanakodva, miközben vigyort erőltettem az arcomra.

- Láttam egy hirdetést az interneten, miszerint vállal néhány órás gyerek felügyeletet, és e felől érdeklődnék... - magyarázta, mire felcsillant a szemem.

Ezután elmondott minden infót (meg hogy nyugodtan tegezzem, őt és a férjét is..
Ez így nagyon kedves, de láttatlanban elég fura...), hogy hova menjek, mikor, és hogy egy 5 éves kisfiúra kell majd vigyáznom, amíg a szülei dolgoznak. Hogy este 10-ig miért, az egy nagyon jó kérdés, de inkább nem mondtam semmit.

A hölggyel nem fogok találkozni, csak mikor hazaérnek, és a nagymamától kell ,,átvennem" a kisfiút név szerint Benit.
Egyből teljes extázisba kerültem, és már repesve vártam a pénteket.

*Pénteken*

Öt óra körül kezdtem készülődni, amikor a nővérem benyitott a szobába.

- Mizu? Mész melóba? - nevetett.

Figyelmen kívül hagyva a kérdését, körbefordultam előtte.

- Jó lesz ez? - mutattam magamra - Nem fog megijedni? - utaltam a szettemre. Fekete AWS mintás pólót viseltem, szintén fekete vékony anyagú kardigánnal, a változatosság kedvéért fekete magas derekú farmerrel, és hasonló színű szegecses bakanccsal. Na igen. Évek óta tart nálam egy fajta mánia. Oda meg vissza vagyok a rockzenéért, azon belül is inkább metálos vagyok. Kedvenc zenekarom az AWS, ami azt hiszem, már több mint kedvenc. Énekesük, Siklósi Örs hatalmas példaképem, nála jobban talán senkit sem csodálok. A zenekar többi tagja, Soma, Roni, Dani, és Bence, mintha csak a barátaim lennének. Persze nem azok, azt sem tudják hogy létezem, de azért ezt így jó kimondani.

- Ugyan. Max azt hiszi élő-halott vagy... - legyintett Nati, majd egyet igazítva a kardigánomon, kitessékelt az ajtón, mondván elkések.

- Aztán ne utáltasd meg magad a szülőkkel! - köszönt el a biztató szavaival, én pedig már rohantam is a buszmegálló felé.

A lépcsőházban felértem a második emeletre, és idegesen megálltam.

- Huhh... - sóhajtottam, majd egy nagy levegőt vettem, és bekopogtam.

Nyílt az ajtó, és a sokszor emlegetett nagyi nyitott ajtót.

- Csókolom! - köszöntem remegő hangon.

- Szervusz Drágám, gyere beljebb! - mosolygott rám a nagyi, mire beléptem az ajtón.

Olyan ismerős volt minden. Vagyis nem minden, csak a színek, meg egy két bútor... Mintha már jártam volna itt, de ez lehetetlen...