♥️ Oneshots ♥️

@fatazsola

Unottan sétálsz a metró felé. Az életkedved a nullát súrolja valahonnan alulról, ráadásul mikor lementél az aluljáróba, még az eső is eleredt.

Kinézel magadnak egy szimpatikus helyet, egy hosszú szőke hajú lány mellett. Fáradtan huppansz le mellé, majd a táskádat az öledbe véve nekiállsz a fülhallgatód megkeresésének.

Egész hamar meg is találod, és már rakod is be a füledbe. Valami nyugtató kell. Valami kellemes. Nézegedet a zenéidet. Timmy Trumpet, mész tovább. AWS, nem ez most nem az a helyzet. Useme, nem nem nem, valami megnyugtató kell. Mikor visszalépsz az F, betűhöz, megakad a szemed az egyik Fatal Error dalon.

Igen, határozottan ez kell most a lelkednek. Egy kis megnyugtató gyermekmetál. Nincs is annál jobb.

Üzeneted jött. A barátod érdeklődik, merre vagy, mire te rögtön visszaírsz, hogy most szálltál fel a metróra. Egy nevető emoji kíséretében leírod azt is, hogy milyen fasza bakancsa van a melletted ülő lánynak, mire megnyugtat, hogy ha végre odaérsz, elmentek egy cipőboltba...

Egy apró mosollyal a szád szélén csúsztatod a telefonodat a zsebedbe, ezt követően pedig a szám végéig lehunyt szemmel relaxálsz. Vége a dalnak, beáll a csend.

- Jó dal mi? - hallasz egy tompa hangot, mire kihúzod a füledből a fülest. Oldalra nézve keresed a hang forrását, de hamar rájössz kitől jött. A melletted ülő Zsolára nézel, aki vigyorogva kémleli a tekinteted.

- De még milyen jó... - nevetsz rá, miközben a tenyeredbe temeted az arcod. - Jézusom, én tényleg azt hittem, hogy lány vagy... - égsz tovább, mire őszintén felröhög.

- Nem veled fordul elő először nyugi. - paskolja meg a vállad kedvesen, de az idilli pillanatot egy hatalmas rántás zavarja meg.

Az utasok mozgolódni kezdenek, te összerenzensz, Zsola pedig a jármű eleje felé fordulva nézeget.

- Á bazdmeg! - kiált fel egy utas, aki a következő pillanatban már a földön landol. Ösztönösen felugrasz, hogy segíts neki, bár úgy látszik, ez a körülötte állóknak nem jutott eszébe.

- Jól van? - szól egy kedves hang mellőled, miközben megfogod szerencsétlen földön ülő lány kezét, és mosolyogva Zsolára nézel. Azért jó tudni, hogy nem csak a színpadon kedves.

- Igen, köszönöm. - sütötte le a szemét a lány, te pedig óvatosan felhúzod a padlóról.

- Kérem hagyják el a szerelvényt. - hallatszik a rövid és tömör utasítás, ami mindenkit megijeszt.

- Basszus, mi történhetett... - motyogod, félig magadnak, félig Zsolának, aki nem tudod mennyire figyel rád. Úgy tűnik valamennyire igen, mert válaszol.

- Valószínűleg baleset. - közölli az egyértelmű hírt, ami kimondva még szörnyűbben hangzik.

Mindig is rosszul voltál az ilyenektől, és most sincs ez másképp. Érzed hogy kimegy a vér a fejedből, le kell ülnöd valahova, minél hamarabb.

Szédülve Zsolára pillantasz, és bár nem látod, valószínűleg érti a helyzetet.

- Gyere, üljünk le oda. - ragadja meg a kezedet, és a megállóban lévő pad felé húz. Leültet a székre, majd hirtelen a tarkódon érzed finom érintését, és letérdel melléd.

- Nyomd hátra a fejed. - utasít, mire te megpróbálsz eleget tenni kérésének. Pár másodperc múlva kitisztul a kép, a légzésed helyre áll.

- Van nálad víz? - kérdi, majd a válaszodat meg sem várva kivesz a táskájából egy palackot. - Bontatlan, húzd le a felét minimum.

Némán lecsavarod a kupakot, majd pár erőteljes korttyal megiszod a tartalma nagyrészét. Ismét rá pillantasz, immár szinte kristály tisztán látod hullámos bozontját, de ő egy darab csokit nyújt feléd.

- Edd meg, finom. - jelenti ki, mire te ösztönösen bekapod a falatot, íze égeti a torkodat.

- Köszönöm. - mondod lesütött szemmel. Bele sem mersz gondolni, mi lett volna, ha nincs itt.

- Ugyan, ez alap. Mosolyog rád, és leül melléd a műanyag padra.

- Egyébként. Alkoholos volt ugye? - röhögöd el magad.

- Persze. Az jobban hat. - jelenti ki, nevetve.

Hirtelen kiabálás csendül fel a metró alagútjából, mire mindketten oda kapjátok a fejeteket.

- Gyere, menjünk innen... - ragadja meg a karod, és a feljáró felé húz. Sietve követed, majd fellélegezve veszed tudomásul, hogy kint hűvös van.

- Jobban vagy? - kérdezi a tekintetedet fürkészve.

- Igen. Mégegyszer nagyon szépen köszönöm, nem tudom mit csináltam volna nélküled... - mosolyogsz keserűen, de ő csak ingatja a fejét.

- Mondtam hogy ez a legkevebb. - mosolyodik el.

- Elvigyelek? - kérdezi hirtelen.

- Ezt hogy érted? - értetlenkedsz.

- Hát tudod, fehér lóval a kastélyba... - mondja röhögve. - Itt áll a kocsim, amúgy is itt szálltam volna le... - magyarázza meg, mire kicsit megnyugodszol.

- Ja, értem. - reagálod le - Hát, azt megköszönném, nagyon késésben vagyok. De neked nem gond? Útba esik?

- Ha gond lenne, nem kérdeztem volna... - röhögi el magát, mire bólintasz.

- Jogos. - állapítod meg. - Hű, ha ezt otthon, elmondom... Megtudják kivel taxiztam ma. - mondod nevetve, majd elindultok az egyik parkoló autó felé.