Ikrek a pályán! (Haikyuu ff.)

2.

Sikeresen végeztünk az iskola első hetével. Szörnyen unalmas, és mellé nehéz is volt, sok új tanár, és nehéz tananyag. Emellett az osztálytársakkal sem jövök ki éppen jól. Csak vagyunk, tudjuk, hogy létezik a másik, és ennyi az egész kapcsolatunk. Bár igazából nem is nagyon érdekel. A folyosókon pedig mindig kapott érdekes pillantásokat. Nem értem miért kell megbámulni, csak mert magas vagyok.

Szerencsére már hétvége van. Szombat, szóval ma lesz a röplabdaklubban a felmérő mérkőzés, kíváncsi vagyok mi sül ki ebből.

Míg ezen gondolkodtam, egy párna az arcomban landolt. Picin múlt, hogy nem dobtam vissza a feladójának, de akkor lehet elsodortam volna vele.

- Keljén már fel! - ordította a fülembe nővérem.

- Szombat van, az ég áldjon meg! - fúrtam az arcom a párnámba. A tesóm nem hagyta annyiban a dolgot. Rám ugrott az idiótája!

- Kelj fel! Meg akarom nézni a fiúk meccsét, ami egy óra múlva kezdődik! - két percig csak pislogtam. De hát az 11-kor kezdődik. Vagyis már 10 óra van?!

- Miért nem ezzel kezdted?! - pattantam fel, ezzel lelöktem magamról Natsukot.

Rekord sebességgel öltöttem magamra a ruhámat, majd le is szaladtam a konyhába reggelizni. Kiyoko még itthon volt, és reggelit is csinált. Nem hiába ő a kedvenc nővérem. Nem. Igazából mind a kettőt szeretem, csak Kiyoko nem annyira idegesítő.

- Jó reggelt! - köszöntem még kicsit álmos fejjel.

- Neked is! - intett mosolyogva. -Mikor indulhatunk?

- Ezt megeszem, és mehetünk is! - ültem le az asztalhoz. Gyorsan megettem a reggelit, közben pedig Natsuko is csatlakozott hozzánk.

Lehet kérdezni, hogy mióta vagyunk ilyen jóban a fiúkkal. Nos, alsó középben Kiyoko bemutatott nekik, azóta pedig nem tudnak levakarni magukról. Velük valahogyan jobban kijöttem mint a a lány osztálytársaimmal. Főleg ezért is esett a döntésünk  a Karasunóra, mivel itt egyikünket sem ítéltek el. Többek között ezért is vagyunk kíváncsiak az első évesekre, mivel elég gyakori látogatók leszünk. 

Sietnünk kellett mivel eléggé késésben voltunk. Akkor értünk oda, mikor még csak bemelegíttek. 

- Helló! - köszönt hangosan Natsuko. Volt ott két új arc is. Az egyik, nem volt sokkal magasabb nálam, és zöldes haja volt. Az arcán szeplők voltak. A másiknak szőke haja volt, és szemüveget viselt. De ami a legfontosabb, sokkal magasabb volt nálam. Olyan 190 centire tippelném. Azonnal felragyogott a szemem. Nekem van ilyen rossz szokásom, hogy ha találkozok egy nálam sokkal magasabb emberrel, megbámulom, Itt a sokkal magasabbat 185 felett kell érteni. 

- Szóval ő az a magas lány! - nézett rám a szőke. - Az egyik démonka. Bár nem csodálkozom! - mondta gúnyosan. Kellet két másodperc mire felfogtam. Már most rájöttem, hogy ez a gyerek egy nagyon, de nagyon paraszt ember. Szépen mondva. 

- Kami-sama, miért pont egy ilyen köcsög Meszelő-kunt küldtél ide? - kérdeztem az istenektől. Nagyon nem szeretnek. 

- Teee, hogy mersz így beszélni Kiyoko-san húgáról? - ugrott oda Tanaka. 

- Látom a kis chibi-chan is is itt van! Ő róla nem tudom elképzelni, hogy egy démon.

- Most kihívtad Lucifer haragját! - kezdett el távolodni Natsuko közeléből mindenki, aki nem a Meszelő-kun volt. Ha Natsura azt mondod, hogy törpe, vagy annak minden nemű szinonimáját véged. De úgy örökre. A ikertestvérem körül, démoni aura kezdett el terjedni. 

- Na ide figyelj te, pápaszemes pávián! Ha még egyszer le törpézel, felrúglak a holdig! - nem üvöltött, csak ártatlanul mosolygott. Ez a harmadik fázis. Ilyenkor jobb elkerülni, vagy hozzá vágni a kedvenc kajáját. A második most nemkivitelezhető, szóval most el kell kerülni. Messze. Nagyon messze. 

- Kérlek ne itt verekedjetek! - jött oda halálfélelemmel Suga. 

- Amúgy mit kerestek ti itt? Ha jól tudom ez a fiú röplabda klub! - ez még vissza mer beszélni. Ez aztán a bátor fiú, vagyis inkább hülye. 

- Jöttünk megnézni a bénázásaitokat! - jelentette ki egyszerűen. 

- Ti? Mégis miért? - kérdezte ezúttal áfonya-kun.

- Ezt majd később, de kezdjük el a meccset! - tolta el Tanaka a fiúkat. 

Míg a két csapat felállt a pályára, mi helyet fogaltunk. Az egyik csapathoz Tanaka állt be, míg a másikhoz Daichi. Bocs papa, de most nem nektek szurkolok, Meszelő-kun miatt. Akit mint értesültünk Tsukkishimának hívnak. 

Mikor Kagemaya elsőnek adott fel Chibi-channak, hát... Azt se tudtam, hol vagyok. Nagyon magasra ugrott. Elképesztő volt maga a kiskölyök, hiába blokkolták, hiába rontott ő mindig ugrott a labdáért. Az egyik támadásuk Kagemayaval viszont valami döbbenet volt. Alig láttam a támadást, csak annyit hallottam, hogy "bamm". Na meg az, hogy be volt csukva a szeme. 

- Nutsumi, szerinted ezt mi meg tudnánk csinálni? - kérdezte hirtelen Natsuko. 

- Nem hiszem - mondtam kicsit csalódottan. - Én nem tudok ilyen gyorsan futni és ugrani. 

- Igazad lehet. Mellé én sem tudok ilyen pontos labdát feladni. Pedig kár érte - nézte tovább a meccset. Hinatát most tökéletesen arcon találták egy labdával. De ismerős ez a szituáció. Azóta se tudom eldönteni, hogy véletlen volt, vagy szándékos. 

Végül a meccset Kagemayáék nyerték. 

- Milyen voltam Natsuko-san+ - ugrott elébünk Hinata, csillogó szemekkel. Én ezt a Mandarint ellopom egyszer otthonra. 

- Királyok voltatok! - tartotta fel a kezét pacsira, amibe boldogan bele is csapott a narancs hajú.

- Amúgy, Tsukkishima említett olyant, hogy démonok. Ez micsoda? - kérdezte Kagemaya. 

- Nem csak neked van ilyen beceneved. Minket úgy hívnak mint a Démoni Duó! - próbált menőzni egyet a nővérem. Kihúzta magát, és szinte csillogott körülötte a levegő. 

- Ez de menő név! - pörgött fel Hinata is. - Jobb mint a király. De akkor is a Kis Óriás a legjobb!

- Igazából fogalmunk sincs miért kaptuk ezt a nevet! - rontottam el a hangulatot. 

- Most miért kell elrontani ezt a csodás pillanatot? - kérdezte drámaian Natsuko. 

- Komolyan fogalmatok sincs arról, hogy honnan kaptátok ezt a nevet? - jött oda röhögve Meszelő-kun. Ha nem fogom vissza a nővérem,  szerintem leütötte volna. Talán jobb is lett volna...

- Amúgy milyen poszton játszotok? 

- Feladó! - vágta rá egyből Natsu. Kagemaya gyerek szemei egyből felragyogtak. 

- Szélső ütő! - szóltam egy kis fáziskéséssel. Most pedig Hinata szemei ragyogtak fel. 

- Komolyan? Ez nagyon menő! Milyen ilyen magasan annak lenni? - támadott le.

Hiába aranyos egy gyerek, attól még le tudja szívni az összes energiám. Olyan kérdéseket tett fel, amik nem is ehhez a témához valók. De attól még bírom őt. Mellesleg nagyon aranyoosss~.