Ikrek a pályán! (Haikyuu ff.)

13.

- Yachi, segíts kérlek! - könyörögtem a szőke lánynak. Nem bírok már azzal a kettő hülyével. - Nem tanár vagyok, hanem játékos! - folytam már szinte el. Egyedül nem bírok már el velük. Valahogyan a korrepetálások végére mindig a röplabda kerül előnybe, és nem tanulnak semmit sem. - Nálad legalább tanultak is valamit! - a két fiú beszámolója alapján Yachi segített nekik az angolban, és haladtak is valamire. 

- Nem lennék jó tanár Natsumi! - emelete fel a kezeit. 

- Nálam biztos jobb! - könyörögtem tovább.

- Nem ígérhetek semmit, de... Megpróbálom! - vágott magabiztos arcot a kicsi lány. Abban a pillanatban örömtáncot bírtam volna járni. - Mikor lenne a korrepetálás?

- Ha nem baj most szombaton, nálunk.

- Rendben - bólogatott. 

- Azt viszont nem tudjuk garantálni, hogy haza is fogsz tudni menni - szólalt meg Natsuko.

- Mi? Miért? - kérdezte értetlenül.

- Mert bezárlak a pincébe, és nem engedlek ki többé! - vigyorgott ártatlanul. Yachit elvesztettük, teljesen fal fehér lett. Natsu az utóbbi időben rászokott erre a "bezárlak a pincémbe" szövegre. Pincék sincs, csak úgy mellékesen. 

- Mikor óhajtozód ezt befejezni? - kérdeztem unott tekintettel. 

- Soha! - vigyorgott rám.

-----------------------------------------------------------------

Van jó hírem és rossz hírem is. Jó hír, Yachi most már a csapat menedzsere lett, és nem buktam meg egy vizsgán se, ahogy Natsu se. Tanaka és Noya is átmentek. Rossz hír. Az elsős duó megbukott egy-egy tantárgyból, így nem tudnak Tokióba jönni. Viszont találtak valami megoldást ha minden igaz. 

Mi pedig addig elindultunk a Nekomásokat szomorítani. Egy hosszú, hosszú út után végre megérkeztünk. Ryu és Noya azonnal kivetődtek a buszból, és beégtek. Mivel a Skytree nem a kertvárosban van. 

- Hát ti, csak nem fiúk lettetek? - állt meg mellettünk a Tokió torony. Kakas hajjal. És hiéna röhögéssel. 

- Te pedig megmaradtál kakasnak? - kérdezte vissza Natsu. Aztán mind a ketten elvigyorodtak. 

- Mi szél hozta erre a fiatalságot? -kérdezte rendesebben.

- Varjúk azt csiripelték a fülünkbe, hogy itt bizony edzőtábor lesz! - vigyorogtam fel rá. 

- Mintha valaki hiányozna. Hol van Chibi-chan? 

- Pótvizsgázik éppen. Ahogy Kageyama is - válaszoltam. 

- MIIII? KARASUNONAK MÁR KÉT MENEDZSERE IS VAN! EGY CUKI ÉS EGY SZÉP! - siránkozott Yamamoto. 

- Te sem változtál semmit Moto-Moto! - rázta a fejét mosolyogva Natsu. 

- ITT VANNAK AZ IKREK IS! - ugrott hozzánk a tarajos. - De mégis miért? Meg, hogyan?

- Labdaszedők leszünk - mondtuk mind a ketten halkan. A háttrében felcsendült Kuroo jellegzetes röhögése. 

- Csak így tudtunk eljönni, szóval most szomorítani fogunk titeket! - vigyorgott Natsu.

Rajtunk és a Nekomán kívül még három iskola vett részt a csoportos edzőmeccseken. Ubagawa. Shinzen és Fukorodani. Mindegyik elképesztő csapat volt, és erősek. Miközben a labdákat szedtük, kölcsönösen bámultuk egymást az emberekkel. Amíg mi azzal voltunk elfoglalva, hogy minden fajta cselt, és trükköt tanuljunk el tőlük, addig ők csak simán bámultak. Azonban volt egy csapat, a Fukorodani. Amikor az ászuk ütötte le a labdát, az valahogy mindig engem vett célba. Mintha vonzottam volna a labdát. Megfogni viszont azokat nehéz volt. Olyan erővel szálltak, hogy ha arcon találtak volna, akkor biztos eltört volna az orrom. Így ment ez egészen addig, míg hirtelen két ismerős emberke libbent be köreinkbe. És ez után Karasuno megnyerte az első szettét. És arra a napra befejeződtek a meccsek. 

Egy olyan 190 centis óriás ivadék sietett felénk hirtelen a Nekomából. Ő eddig nem volt velük, vagyis nem tudtunk róla. 

- Sziasztok! - nézett le ránk. 

- Közelebbről még magasabb vagy - törte ki a nyakát az ikrem.

- Te pedig közelebbről még kisebb vagy! - vigyorgott rá. Pápá óriás ivadék. 

- Nem kicsi, csak pont megfelelő mérető! - váltott át ijesztővé. Ilyenkor én is félek tőle.

- Én is ezt mondanám! - vigyorgott továbbra is. Ha nem jön Kuroo, akkor biztos, hogy vége lett volna ennek a gyereknek. 

- Lev. Ha ennyire sok energiád maradt mehetsz takarítani! - küldte el szépen a picsába. 

- Kuroo-san, amióta barátnőd van sokkal gonoszabb vagy! - hisztizett, Lev. Hát ez biztos nem Japán név. De ahogy látom mégis csak meg fog halni a tejfölöd hajú. Kuroo körül szinte pokol lángok voltak. 

- Mi? Neked barátnőd? Neked, a Nekoma kapitányának? Szegény lány! - csesztette Natsuko is. - Hogy hívják? 

- Nem a te dolgod! - hagyott faképnél a mérges Kuroo minket. 

- Na ez fasza! - mondta még így utólag, majd lassan kivánszorogtunk az épületből.

Most áldom a nem létező szerencsénket, hogy egy olyan dolognak lettünk szemtanúi, amiről csak reménykedtünk. Daichi és Sugawara egymást falták.Csendben fangörcsöltünk, miközben megpróbáltunk nem éppen elhalálozni.

- Ti ott ketten! - hallottuk Suga mérges hangját. Jó volt élni, viszlát világ! - Ha ezt bárkinek elmondjátok, bajok lesznek! - motyogta enyhén zavarban.

- Hai! - húztuk ki magunkat. Már megérte eljönni. 

Funfact: Natsuko a "bezárlak a pincémbe" szöveget Ushiwakától szerezte, mikor azt tervelték ki, hogy hogyan fogják majd elrabolni Oikawát. És igen, be fogják zárni a Shiratorizawa pincéjébe. Ami nincs is.